A tiltakozó környékbeliek szerint a diplomáciai komplexum nemcsak a helyi lakók életét és a tüntetések szabadságát veszélyeztetheti, hanem a kínai ellenzékiek megfigyelésének és megfélemlítésének központjává is válhat.
Kedden a londoni felsőbírósághoz fordultak a Royal Mint Court környékén élők, miután a brit kormány januárban jóváhagyta Kína tervét egy hatalmas új nagykövetség kialakítására a londoni Tower közelében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A pert a Royal Mint Court Residents’ Association nevű lakóközösség indította. Érvelésük szerint a kormány az engedély megadásakor nem vizsgálta meg kellő alapossággal, hogy a diplomáciai komplexum miként befolyásolná a környéken szervezett demonstrációkat, illetve milyen veszélyt jelenthetne a Nagy-Britanniában élő kínai, hongkongi, tibeti és ujgur aktivistákra.
A kétszáz éves Royal Mint Court egykor a brit királyi pénzverde központja volt. A több épületből és föld alatti helyiségből álló, mintegy húszezer négyzetméteres területet Kína még 2018-ban vásárolta meg. A beruházás elkészülte után ez lehet Kína legnagyobb európai diplomáciai képviselete.
A komplexumban a nagykövetség irodái mellett diplomata-lakások, kulturális helyiségek és kiszolgáló létesítmények is helyet kapnának. Az ellenzők szerint azonban a méret önmagában is új helyzetet teremtene: a nagykövetség gyakorlatilag egy diplomáciai város lenne a brit főváros kellős közepén, a lehető legközelebb a kormányzati idegrendszerhez.
A biztonsági vita legérzékenyebb része nem a felszínen, hanem az épületek alatt található
A Royal Mint Court közelében fontos optikai és adatátviteli kábelek futnak, amelyek London pénzügyi negyedét és más kritikus infrastruktúrákat szolgálnak ki. Brit parlamenti képviselők korábban arra figyelmeztettek, hogy a nagykövetség föld alatti helyiségei szokatlanul közel kerülhetnek ezekhez a vezetékekhez.
Nyilvánosságra került építészeti tervek alapján a komplexumban több, részben kitakart rendeltetésű föld alatti helyiség is kialakítható. Különösen nagy figyelmet kapott egy terem, amelynek közelében erős szellőző- és hőelvezető rendszert terveztek. A kritikusok szerint ilyen berendezések akár nagyméretű számítógépes vagy kommunikációs eszközöket is kiszolgálhatnának, bár közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a helyiséget hírszerzési célra szánnák.
A brit parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt megszólaló szakértők elismerték: technikailag lehetséges lenne a környéken futó optikai kábelek megcsapolása. Más kérdés, hogy Kína vállalná-e egy ilyen művelet rendkívüli diplomáciai kockázatát, miközben a brit elhárítás eleve fokozottan figyelné a területet.
A brit hírszerző szolgálatok a kormány szerint úgy ítélték meg, hogy a nagykövetséggel kapcsolatos kockázatok megfelelő intézkedésekkel kezelhetők. Az ellenzéki politikusok és a bírósághoz forduló lakók viszont azt kérdezik: miként ellenőrizhetők ténylegesen az építkezés után a diplomáciai mentességet élvező épületek föld alatti helyiségei?
Nemcsak kémkedéstől, hanem megfélemlítéstől is tartanak
A helyiek jogi képviselői szerint a kormánynak meg kellett volna akadályoznia, hogy az épület a határokon átnyúló politikai elnyomás, az úgynevezett transznacionális represszió egyik központjává válhasson.
Ez alatt azt értik, amikor egy állam külföldön élő ellenzékieket, emigránsokat vagy kisebbségi aktivistákat figyel meg, fenyeget, illetve otthon élő családtagjaikon keresztül próbál nyomás alá helyezni.
A félelem nem teljesen elméleti. A londoni kínai képviseletek előtt 2023-ban és 2024-ben összesen 47 demonstrációt tartottak. Egy 2025 februári, a Royal Mint Courtnál szervezett tiltakozáson a hivatalos becslések szerint legalább ezer, egyes beszámolók szerint akár négyezer ember vett részt.
A legkomolyabb brit incidens 2022 októberében történt Manchesterben. Egy Hongkong szabadságáért tüntető férfit dulakodás közben berángattak a kínai konzulátus kerítésén belülre, ahol megverték. A felvételeken az akkori főkonzul is feltűnt, amint részt vett a tiltakozók transzparenseinek eltávolításában.
A brit rendőrség több konzulátusi alkalmazott kihallgatását kérte, az érintett diplomatákat azonban Peking még azelőtt hazarendelte, hogy diplomáciai mentességük feloldásáról dönteni kellett volna. Az eset a mostani perben is szerepel: a felperesek szerint azt bizonyítja, hogy a diplomáciai területen történtek ellenőrzése és a szabályok kikényszerítése a gyakorlatban rendkívül nehéz.
A modern kémkedéshez már nem kell ballonkabát
A nagykövetség körüli vita egy szélesebb brit–kínai hírszerzési konfliktus része. Az MI5 korábban arra figyelmeztetett, hogy kínai hírszerzők fedőcégek, tanácsadók és internetes fejvadászok segítségével próbálnak kapcsolatba kerülni brit politikusokkal, parlamenti alkalmazottakkal, kutatókkal és a hadiiparban dolgozó szakemberekkel.
A kínai hírszerzés gyanúja közben a legártatlanabbnak tűnő technikai eszközökre is kiterjedt. A brit védelmi minisztérium egyes érzékeny katonai létesítményein korlátozta a kínai gyártmányú vagy kínai technológiát tartalmazó elektromos autók használatát. Az intelligens gépkocsik kamerái, mikrofonjai, radarjai és helymeghatározó rendszerei ugyanis részletes adatokat gyűjthetnek az utasokról és környezetükről.
Egy korszerű autó elméletileg nemcsak azt jegyezheti fel, merre közlekedik egy katonatiszt, hanem azt is, milyen rendszerességgel jár be egy támaszpontra, mely épületek előtt áll meg, milyen telefon csatlakozik az autóhoz, és miről beszélnek az utastérben. Emiatt több brit és nemzetközi védelmi vállalat arra kérte dolgozóit, hogy kínai elektromos járművekben ne folytassanak munkával kapcsolatos beszélgetéseket, és telefonjukat se csatlakoztassák az autó rendszeréhez.
A brit különleges erők egyik alakulatának központjából szintén kitiltották a kínai gyártású elektromos autókat. Mindez azért különösen ellentmondásos, mert a brit védelmi minisztérium gépjárműparkjában a közelmúltban több mint 1700 kínai gyártmányú vagy kínai vállalathoz köthető járművet tartottak nyilván. A minisztérium szerint ezeket nem használják érzékeny műveletekhez, és szigorú biztonsági előírásokat alkalmaznak.
Diplomáciai központ vagy hírszerzési erőd?
Peking minden kémkedéssel kapcsolatos vádat visszautasít, és a kínai nagykövetség korábban „rosszindulatú rágalomnak” nevezte azokat az állításokat, amelyek szerint az új diplomáciai központ nemzetbiztonsági fenyegetést jelentene.
A brit kormány azzal érvel, hogy a biztonsági szolgálatok megvizsgálták a terveket, és az azonosított veszélyek műszaki és elhárítási eszközökkel kezelhetők. Az engedélyt nem sokkal Keir Starmer kínai látogatása előtt adták meg, miközben London a Pekinggel megromlott gazdasági és diplomáciai kapcsolatok javítására törekedett.
A vita ugyanakkor azt mutatja, hogy egy nagykövetség a 21. században már jóval több lehet reprezentatív épületnél. Biztonságos kommunikációs központ, kiberműveleti bázis, megfigyelőállomás és a külföldön élő ellenzékiek feltérképezésének eszköze is lehet – legalábbis a fogadó ország elhárításának legrosszabb forgatókönyvei szerint.
A londoni bíróságnak most elsősorban nem arról kell döntenie, hogy Kína valóban kémkedni akar-e a Royal Mint Courtból. A kérdés az, hogy a brit kormány kellő alapossággal mérte-e fel ennek lehetőségét, és megvédte-e azokat az embereket, akik néhány méterre élnének Európa legnagyobb kínai diplomáciai komplexumától.