Minden vb-sorsolás és -szakasz újranyitja ugyanazt a tréfát: egy birodalomról, amely már nem uralkodik, de tovább focizik az egykori vörös-sárga térkép felével. Íme a keringő mémek, és egy, amely hamarosan érkezhet.
Spanyolországban minden egyes alkalommal előkerül egy visszatérő vicc, amikor a válogatott világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon szerepel. II. Fülöp, V. Károly és az egykori spanyol birodalom bármely hódítója újra napvilágot lát, noha már több mint 500 éve nincsenek tengeren túli területeik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A 2026-os világbajnokság sem jelent kivételt, a közösségi oldalak pedig már most előhúzzák az El Escorial-i San Lorenzo kolostor királyi kriptájából a 15. és 16. század legismertebb uralkodóit.
V. Károly és a meccs, amely akár derbi is lehetne
A most újra terjedő, alapvető vicc egy V. Károlyt mutat, amint a nézőre néz olyan arckifejezéssel, mintha azt mondaná: „ezt már átéltem”. Közlik vele, hogy Spanyolország–Ausztria meccs következik, mire felteszi a kérdést: „kivel szemben?”, hiszen az ő idejében a két korona gyakorlatilag ugyanaz a cég volt, csak más székhellyel. Bárki, aki eljutott a középiskola második évfolyamáig és van némi memóriája, jót derül rajta.
Akinek mindez még nem állt össze: Habsburg V. Károly (Spanyolországban I. Károly) egy hatalmas birodalmat örökölt, „ahol soha nem nyugodott le a nap”, és amely Spanyolországot, Németországot, Ausztriát, a Németalföldet, Itália jelentős részét és az amerikai területeket foglalta magában.
II. Fülöp és a „az is az enyém”
Miután Spanyolország könnyedén vette az Ausztria elleni akadályt, akár egy tercio Lanzanetes ellen, Luis de la Fuente csapatára Portugália várt. A ma már baráti, szomszédos ország egykor II. Fülöp árnyéka alatt állt.
Az uralkodó, az imént említett ifjú közvetlen utódja, az Ibériai Unió révén 60 éven át Portugáliát is kormányozta. Ha az ő idejében játszottak volna ilyen meccset, valószínűleg azon töprengett volna, szedhet-e érte belépőt.
Sajnos a futballban az „Ibériai Unió” nem valósult meg, és Portugália 1640. december 1-jén függetlenedett Spanyolországtól. Képzelje el, milyen válogatott lenne, ha egyszerre hívnák Casillasnak, Ronaldónak, Figónak, Iniestának a játékosokat... Egy (futball)birodalom, ahol soha nem ment volna le a nap.
Miután Portugáliát úgy hagyták maguk mögött, mint egy exet, a „La Roja” pénteken Belgium ellen lép pályára. Tekintve, mennyi területtel rendelkezett Spanyolország valamikor 1500 táján, joggal feltételezhetjük, hogy barátunk, „az óvatos” II. Fülöp azon tűnődik, tulajdonképpen kivel is játszanak.
Bónusz: ha a döntőben Argentína jönne szembe
Ez az a mém, amely még nem tudott testet ölteni, de borítékolható, ha Argentína és Spanyolország is bejut a döntőbe. Elég, ha a „spanyol Armada” összefut Messivel és társaival, máris megjelennek San Martín, Bolívar vagy bármelyik függetlenségi hős egy olyan táblával, hogy „ezt már egyszer megnyertük”. Ez az a poén, amelyet az emberek már betáraztak.
Lehet, hogy maga Argentína névként még nem sokat mondott volna jó barátunknak, II. Fülöpnek, de annál inkább a La Plata-folyó alkirálysága, az a területi-közigazgatási egység, amelyet egy alkirály irányított, és amelyet többnyire a spanyol birodalom használt.
II. Fülöp után aztán minden lejtmenetbe kapcsolt. Először a Németalföld, Nápoly és Szardínia (utrechti szerződés), aztán a 19. század táján búcsút intettek Kolumbiának, Venezuelának és Chilének (Simón Bolívar jóvoltából), majd 1898-ban a fülöp-szigeteki és a kubai területek is azt mondták: „viszlát, apa, most már felnőttek vagyunk”.
Hiszen a történelem elmagyarázásához alig akad jobb eszköz a humornál, így az ember könnyebben megjegyzi azokat a dátumokat, neveket és számokat, amelyek különben untatnák, akár egy pénteki első tanórán, akár egy keddi túra során az aktuális városban.
A következő mémnek már semmi köze Spanyolországhoz, de remekül példázza az imént elmondottakat. Ha nem érti, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a szerzővel, aki örömmel elmagyarázza.
