Egy rajnai családapa 2025 őszén csak rövid sétát tervezett fémkeresőjével egy, a Köln melletti Wesselingnél fekvő szántón. A készülék jelzett, és előkerült egy római ezüstpénz – majd hamarosan több is.
Élete legnagyobb lelete lehet: a hobbikincskereső, egy Rajna-vidéki családapa azon a napon semmi különlegesre nem számított, amikor fémdetektora hirtelen jelezni kezdett. Egy római ezüstérmét talált, majd újabbakat. Amikor már 15 darabnál tartott, és a detektor tovább jelzett, ráébredt: ez valami nagyobb dolog.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A régészek által ezután feltárt lelet minden várakozást felülmúlt: 934 római ezüst denár, összesen 3,1 kilogramm tömegben. A Rajna-vidéki Landschaftsverband (LVR) a kincset a Hadrianus császár uralkodása idejéből származó, a mai Németország területéről ismert legnagyobb pénzleletnek minősíti. Világszerte állítólag csak négy ennél nagyobb római kincslelet ismert ebből az időszakból.
A lelőhely Köln városától délre található, egy olyan térségben, amely a római császárkorban fontos szerepet játszott. A közeli Colonia Claudia Ara Agrippinensium, a mai Köln, akkoriban jelentős politikai, katonai és gazdasági központ volt a Rajna mentén.
Vagyon, amelyet feltehetően nemzedékeken át örökítettek tovább
Különösen lenyűgöző az érmék időbeli átfogása. A legrégebbi Kr. e. 148-ból származik, vagyis a Római Köztársaság korából. A legfiatalabbat Kr. u. 124/125-ben verték. A kettő között több mint 270 év telt el. Amikor a kincset feltehetően a 2. század második negyedében elásták, a legrégebbi érme már több mint két és fél évszázados volt, és feltehetően még mindig érvényes fizetőeszköznek számított. A lelet azt is megmutatja, milyen sokáig maradhattak forgalomban az idősebb érmék a római pénzrendszerben.
A kincs értékét ma nehéz pénzben kifejezni. Néhány támpontot egy római légiós zsoldja ad: egy egyszerű katona ekkoriban évi mintegy 300 denárt kapott, amelynek körülbelül a felét élelmiszerre és felszerelésre vonták le. Hasonló összeget csak akkor tudott volna félretenni, ha körülbelül hat éven át teljes rendelkezésre álló jövedelmét megtakarítja.
Miért nem került elő soha többé a kincs?
A régészek úgy vélik, hogy a pénzt szándékosan ásták el, biztonságos megőrzés céljából. Valószínűleg meghalt az a személy, mielőtt bárkinek elmondhatta volna a rejtekhelyet.
A feltárás módja legalább néhány támpontot ad: az érméket részben összefüggő földblokként szállították a Rajna-vidéki LVR-LandesMuseum bonni restaurátor műhelyébe. A röntgenfelvételek többek között egy kerámiaedény töredékeit és szalmarészeket mutattak ki. Úgy tűnik, valaki egy szalmával kibélelt edényben helyezte el egykor az érméket.
Minden jel arra utal, hogy a vagyont Kr. u. 100 körül halmozták fel, de csak néhány évtizeddel később, Hadrianus császár uralkodása idején ásták el.
Rövid kitekintés arra a korra, amelyből a kincs származik: Hadrianus császár (76-138 Kr. u.) Kr. u. 117-től uralkodott a Római Birodalom felett egészen 62 éves korában bekövetkezett haláláig. A úgynevezett „öt jó császár” egyikeként tartják számon, aki a hatalmas birodalom határainak biztosítására és konszolidálására helyezte a hangsúlyt. Hadrianus a birodalom nagy részét beutazta, utakat, templomokat és városokat építtetett, és különösen a Britanniában emelt Hadrianus-fal révén vált ismertté, amelynek célja az volt, hogy megvédje a római határt az északi törzsekkel szemben.
Uralkodása azonban korántsem volt békés: 132 és 135 között a Római Birodalom Júdea provinciájában, amely a mai Izrael és a palesztin területek egy részét foglalta magában, felkelés tört ki a római uralom ellen. Simon Bar Kochba vezetésével zsidó felkelők harcoltak a rómaiakkal szemben. A felkelést a Római Birodalom brutálisan leverte.
A Rajna-vidéki férfi által talált ezüstérmék immár Észak-Rajna-Vesztfália tartomány tulajdonát képezik, a megtaláló jutalomban részesül.
A pénzek egy részét most szeptemberben mutatták be először nyilvánosan Bonnban. 2027 márciusától a kincs a bonni LVR-LandesMuseum régészeti állandó kiállításán lesz látható.