A brit fegyverkezési kiadások kevesebb mint 35%-kal nőttek 2014 óta, míg a legtöbb NATO-szövetséges több mint kétszeresére növelte a sajátját.
A londoni The Telegraph keserű szavakkal ostorozza Britanniát, amiért előbb elhanyagolta, majd fel is adta vezető szerepét Európa védelmében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A lap vizsgálata szerint Nagy-Britannia figyelmen kívül hagyta az Oroszország jelentette fenyegetést, és az elmúlt évtizedben az európai védelem vezetőjéből lemaradóvá vált.
A hidegháború lezárulta után Nagy-Britannia is azon országok közé tartozott, amelyek úgy vélték, hogy Európát hosszú időre nem fenyegeti hagyományos katonai támadás. Az 1990-es és 2000-es években a brit hadsereg egyre inkább expedíciós erővé alakult át, a hangsúly a Balkánra, Irakra és Afganisztánra került, miközben a nagyszabású európai szárazföldi háború lehetőségét szinte teljesen kizárták a stratégiai tervezésből.
Ez a szemlélet nemcsak a katonai létszám csökkentésében jelent meg, hanem a lőszerkészletek, a páncélos erők és a hadiipari tartalékok leépítésében is. Az ukrajnai háború egyik legfontosabb tanulsága éppen az lett, hogy a modern konfliktusok továbbra is óriási mennyiségű hagyományos fegyvert, tüzérségi lőszert és jól kiképzett szárazföldi erőt igényelnek.
Lehangoló számok
A bruttó hazai termék (GDP) arányában az Egyesült Királyság védelmi kiadásai alig változtak, 2,17 százalékról 2,35 százalékra nőttek.
Az egymást követő kormányok nem reagáltak Vlagyimir Putyin fenyegetésére, amit a Krím félsziget elfoglalása utáni években bemutatott. Ukrajna egyes területeinek illegális annektálása vízválasztó pillanatnak számított a szövetség számára, amely gyakorlatilag véget vetett a békeosztalék luxusának, amelyet a legtöbb tagállam élvezett a hidegháború vége óta. Ez arra késztette a NATO-szövetségeseket, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy GDP-jük legalább 2 százalékát védelemre költik kölcsönös biztonságuk megerősítése érdekében.
A 2014-es walesi csúcstalálkozó idején, amikor a megállapodás létrejött, Nagy-Britannia volt az egyik a három szövetséges közül, akik teljesítették a célkitűzést.
A walesi csúcstalálkozón elfogadott 2 százalékos cél akkoriban sok országban inkább politikai vállalásnak számított, mint azonnal végrehajtandó intézkedésnek. Számos nyugat-európai állam csak évekkel később kezdte komolyan növelni katonai kiadásait, és a fordulópontot végül nem a Krím 2014-es elfoglalása, hanem a 2022-es teljes körű orosz invázió hozta el. Ekkor vált világossá, hogy Európa biztonsági környezete tartósan megváltozott.
Mégis, amióta a NATO vezetői kitűzték a ráfordítási célt, Nagy-Britannia GDP-arányos védelmi kiadásai 12 év alatt mindössze 0,18 százalékponttal emelkedtek.
„Mindez elég megalázó”
A brit haderő problémája nem kizárólag a költségvetés nagyságáról szól. Számos katonai elemző szerint legalább ennyire fontos kérdés, hogy a rendelkezésre álló forrásokat milyen ütemben és milyen prioritások szerint használják fel. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy modern hadihajók vagy tengeralattjárók személyzethiány miatt nem voltak teljesen bevethetők, miközben a lőszer- és rakétakészletek feltöltése is lassabban haladt a vártnál.
Egy magas rangú diplomáciai forrás a The Telegraphnak elmondta: „Kevésbé vagyunk hitelesek a NATO-ban a kiadások kiüresítésének módja miatt, és ez nem csak ennek a kormánynak a konkrét problémája, mert az előző kabinet legalább annyira, ha nem még inkább, hibás volt. Nem szép látvány, amikor egyetlen királyi haditengerészeti hadihajót sem találunk, amit szükség esetén az Öbölbe lehetne vezényelni. Ez megalázó.”
Az elemzés kellemetlen olvasmány lesz Sir Keir Starmer számára, miközben a NATO ezen a héten Ankarában ülésezik, ő maga pedig politikai hattyúdalára készül. A leköszönő miniszterelnök korábban arra a nézetre alapozta hírnevét, hogy az Egyesült Királyság nemzetközi védelmi és biztonsági vezető szerepet tölt be a globális instabilitás idején, de ez sajnos nem igaz.
A brit magatartás hátrányos azokra a partnerekre nézve is, akik igyekeznek kötelezettségeiket teljesíteni, mert Donald Trump gyakran Londonra mutogatva szokta megfogalmazni és alátámasztani kétségeit a NATO jövőjét illetően.
Az ankarai csúcstalálkozó és a Downing Streetről való távozása előtt sietve közzétett Védelmi Beruházási Terv azt állítja, hogy Nagy-Britannia 2030-ra GDP-jének nagyjából 2,7 százalékát fogja védelemre költeni, és az 5 százalékos határcélt csak 2035-e éri el. Az új célt azokra a hírszerzési jelentésekre válaszul tűzték ki, amelyek szerint Oroszország 2030-ra megtámadni készül egy NATO-szövetségest, valamint Donald Trump azon elhatározására, hogy kivonja az amerikai erőket Európa hagyományos védelméből.
A cél eléréséhez a következő kormánynak, amelyet várhatóan Andy Burnham vezet majd, túl kell majd teljesítenie az elmúlt évtized stagnáló növekedését. A volt manchesteri polgármester állítólag azt mondta szövetségeseinek, hogy kész növelni a védelmi kiadásokat.
A NATO új, 5 százalékos célkitűzése már jóval túlmutat a hagyományos katonai kiadásokon. Az új rendszerben a kibervédelem, a kritikus infrastruktúra védelme, a katonai célú közlekedési hálózatok fejlesztése, a kikötők, vasutak és repülőterek katonai használhatósága is a szövetségi védelem részének számít. A cél mögött az a felismerés áll, hogy egy esetleges európai konfliktus nem kizárólag a frontvonalakon, hanem a logisztikában, az energiaellátásban és a digitális infrastruktúrában is eldőlhet.
Eközben Lettország és Litvánia is közel hétszeresére növelte tényleges védelmi kiadásait, a GDP-arányos védelmi kiadásaik kevesebb mint 1 százalékról több mint 3 százalékra ugrottak 2014 és 2025 között. 2014 óta 23 ország több mint kétszeresére növelte védelmi kiadásait, élükön Lengyelországgal (352,0 százalék), Magyarországgal (313,5 százalék), Dániával (268,5 százalék) és Romániával (261,3 százalék).
Még azok az országok is, amelyeket hagyományosan védelmi lemaradónak tartanak, mint például Olaszország (77,3 százalék), Portugália (70,6 százalék) és Spanyolország (134,1 százalék), meghaladták Nagy-Britannia teljesítményét a mérőszámok szerint.
A zsugorodó hagyományos szárazföldi, tengeri és légi erők mellett a nukleáris elrettentő erő továbbra is a britek NATO-n belüli hírnevének mentőöve
Júniusban Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy Nagy-Britannia jelentéktelenné válhat, ha nem építi újjá hadseregét és nem teljesíti NATO-kiadási kötelezettségeit.
„Ha globális szereplő akarsz lenni, erővel kell alátámasztanod a diplomáciádat” – mondta a The Telegraphnak adott interjújában. „Vagy fizetsz érte, vagy elhalványulsz.”
Franciaország az egyetlen másik európai szövetséges, amely atomfegyverekkel rendelkezik, de Nagy-Britanniával ellentétben nem kötelezi el magát azok bekalkulálásába a NATO védelmi terveiben. Ez valamelyest javítja London pozícióit a szövetségen belül.
A hagyományos humán emberanyagot tekintve azonban a kép igen sötét. A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének adatai szerint az ország aktív erőinek száma 16,4 százalékkal, 141 350 főre csökkent, ami a Krím annektálása utáni évtizedben az egyik legnagyobb esés a NATO összes tagállama között.
Németország aktív erőinek száma 0,6 százalékkal, Franciaországé 8,2 százalékkal, Olaszországé pedig 8,9 százalékkal csökkent ugyanebben az időszakban. Lengyelország volt az E5 – az informális európai biztonsági szövetség – egyetlen tagja, amely közel 75 százalékkal, 99 300 aktív szolgálatot teljesítő katonára növelte létszámát.