A 212CD-osztályú tizenkét tengeralattjárót, amelyet Kanada a kieli ThyssenKrupp Marine Systems TKMS hajógyárnál rendelt meg, egy teljesen új generáció úttörőinek tartják.
A tengeralattjárókat a német–olasz 212A-osztály továbbfejlesztett változataként mutatják be, valójában azonban a német–norvég közös fejlesztés teljesen új típusú hajóosztályt jelent. A 212CD fő jellegzetessége az új kialakítású hajótest és a rendkívül korszerű fegyver- és harcirányító rendszerek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezzel a TKMS túlszárnyalta dél-koreai versenytársait, akik már szolgálatban álló, KSS-III Batch típusú tengeralattjárókat kínáltak.
Lopakodó képességekkel rendelkező tengeralattjáró
A ThyssenKrupp Marine Systems külön hangsúlyozza a platform lopakodó képességeit, az ORCCA harcirányító rendszert, valamint az érzékelésre és az elektronikai hadviselésre fejlesztett új technológiákat. A TKMS a 212CD-osztályt válasznak tekinti korunk változó tengeri biztonsági kihívásaira, és interoperabilitása miatt a NATO új, meghatározó konvencionális tengeralattjárójának szánja.
A tengeralattjáró vízkiszorítása 2500 tonna, hossza 73 méter, szélessége mintegy 10 méter.
Az előző típushoz képest nagyobb hajótesttel rendelkezik, amelyet jellegzetesen rombusz alakúra terveztek a kibocsátott jelek csökkentése érdekében. A hajtás dízelmotorokat és hidrogén üzemanyagcellákon alapuló, levegőtől független technológiát kombinál energiaforrásként, ami a lehető leghosszabb merüléseket teszi lehetővé – közölte a TKMS honlapján.
Az új tengeralattjáró különlegességei közé tartozik a rombusz alakú hajótest mellett a hangelnyelő bevonat, amelynek célja, hogy elkerülje a szonárok észlelését.
A TKMS ismét kiemeli a platform lopakodó képességeit, az ORCCA harcirányító rendszert, valamint az érzékelésre és az elektronikai hadviselésre szolgáló új technológiákat. A 212CD nehéz torpedókkal, rakétákkal és úgynevezett „torpedóelhárító rendszerekkel” lesz felfegyverezve.
Pistorius 2023-ban adta meg a startjelet
A névben szereplő CD a „commun design” rövidítése, utalva arra, hogy a projektet a német és a norvég haditengerészet közösen valósítja meg. Az építkezésre Boris Pistorius német védelmi miniszter és norvég kollégája, Bjørn Arild Gram 2023 szeptemberében, Kielben adta meg a startjelet a 212CD-osztályú tengeralattjáró megépítésére.
2024-ben a tengeralattjáró sikeresen teljesítette a kritikus tervfelülvizsgálatot (CDR), és belépett a gyártási fázisba. Norvégia és Németország már akkor a NATO új generációs, hagyományos meghajtású tengeralattjárójaként mutatta be.
Be tudja tartani a TKMS a tervezett szállítási határidőket?
Az amerikai Stimson agytröszt szerint az, hogy a 212CD-osztályú tengeralattjárók előnyei a gyakorlatban is érvényesüljenek, elsősorban a szállítási határidők betartásán és a valós teljesítmény igazolásán múlik. A TKMS azt ígérte, hogy 2036-ig négy tengeralattjárót ad át; Kanada ekkor kapná meg a sorozat első egységét.
A Stimson arra figyelmeztet, hogy a tesztüzemekről és beszerzési vizsgálatokról szóló jelentések alapján a sorozat első egységei, illetve az alapvetően új konfigurációk üzembe állításakor gyakran teljesítményproblémák és jelentős hiányosságok jelentkezhetnek.
A világ újra felfedezte a tengeralattjárókat
A 2020-as évek második felére a haditengerészeti fejlesztések egyik legdinamikusabban fejlődő területévé váltak a tengeralattjárók. Miközben a felszíni hadihajók egyre könnyebben felderíthetők műholdakkal, drónokkal és nagy hatótávolságú rakétákkal, a korszerű tengeralattjárók továbbra is a legnehezebben észlelhető fegyverrendszerek közé tartoznak. Emiatt egyre több ország fektet jelentős összegeket nemcsak nukleáris meghajtású, hanem korszerű, hagyományos meghajtású – úgynevezett AIP (Air Independent Propulsion) rendszerrel felszerelt – tengeralattjárók fejlesztésébe.
A verseny ma már messze nem csak az Egyesült Államok és Oroszország között zajlik. Kína rekordtempóban bővíti flottáját, Dél-Korea saját fejlesztésű KSS-III tengeralattjáróival lépett be a legfejlettebb gyártók közé, Japán a Taigei-osztály lítiumion-akkumulátoros technológiájával kísérletezik, míg Ausztrália az AUKUS-program keretében hosszabb távon nukleáris meghajtású tengeralattjárók beszerzésére készül.
Európában ezzel párhuzamosan Németország, Franciaország, Olaszország és Svédország is új generációs típusokat fejleszt vagy exportál.
A fejlesztések fókusza is jelentősen átalakult. Korábban elsősorban a fegyverzet vagy a merülési mélység számított, ma azonban legalább ilyen fontos a zajkibocsátás csökkentése, a különféle szonárrendszerek megtévesztése, az elektronikai hadviselés, valamint a hálózatközpontú hadviselésbe való bekapcsolhatóság. A modern tengeralattjárók víz alatti információs csomópontokká válnak: képesek drónokat indítani, különleges műveleti egységeket kijuttatni, felderítést végezni, sőt egyes típusok cirkálórakétákkal több száz vagy akár ezer kilométeres távolságban lévő szárazföldi célpontokat is támadhatnak.
A következő nagy technológiai ugrást a mesterséges intelligencia, az autonóm víz alatti drónok és a személyzet nélküli tengeralattjáró-rendszerek jelenthetik. Több haditengerészet már olyan koncepciókon dolgozik, amelyekben a hagyományos tengeralattjárók egy egész rajnyi autonóm víz alatti eszközt irányítanak felderítésre, aknamentesítésre vagy megtévesztő műveletekre. Ez várhatóan alapvetően alakítja át a víz alatti hadviselést a következő egy-két évtizedben.
A NATO számára a 212CD nem csupán egy új tengeralattjáró, hanem annak a hosszú távú fejlesztési iránynak a része, amelynek célja, hogy a szövetség a Balti-tengertől az Északi-sarkvidékig megőrizze technológiai fölényét egy olyan időszakban, amikor Oroszország és különösen Kína is soha nem látott erőforrásokat fordít tengeralattjáró-flottáinak modernizálására. Ez a "csendes fegyverkezési verseny" jóval kevésbé látványos, mint a vadászgépek vagy a rakéták fejlesztése, a katonai stratégák szerint azonban a 21. század egyik legfontosabb haditengerészeti versengésévé vált.