Trump Versailles-ban írta alá a keretmegállapodást, Pezeshkian pedig Teheránban, vállalva a Hormuzi-szoros újranyitását és 60 napos tárgyalást. Elemzők szerint a feltételek valójában Teheránnak kedveznek.
Az Egyesült Államok és Irán között a Hormuzi-szoros újranyitásáról és Teherán nukleáris programjáról szóló tárgyalások újraindításáról kötött keretmegállapodást szerdán írták alá, miközben ellentmondásos beszámolók és egyre nagyobb zűrzavar övezi annak tartalmát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Azután, hogy korábban azt közölték, az egyezményt pénteken, egy svájci ceremónián írják alá, Donald Trump amerikai elnök a megállapodás papíralapú példányát végül az Emmanuel Macron francia elnökkel elköltött vacsora közben szignálta a versailles-i kastélyban.
Teheránban Maszúd Pezeskian elnök ugyancsak szerdán látta el kézjegyével a dokumentumot – közölte az állami IRNA hírügynökség, amely egy fényképet is közzétett róla, amint a megállapodást a magasba tartja, aláírása Trumpé mellett látható.
Az új olajbevételektől eltekintve a felek látszólag ott tartanak, ahol az év elején – mielőtt Izrael és az Egyesült Államok beavatkozása iráni támadások sorát váltotta ki a szomszédos országok ellen, több ezer halálos áldozatot követelve a térségben, globális energiaválságot előidézve és megrázva a világgazdaságot.
Irán és az Egyesült Államok most egy 60 napos tárgyalási időszakba lép, miközben a levegőben lóg a kérdés, hogy Trump ki tud-e harcolni az Egyesült Államok számára egy kedvezőbb megállapodást annál a 2015-ös nukleáris egyezménynél, amelyet nyolc éve felmondott.
Közben Teherán máris jelentős engedményeket biztosított magának: sajtóhírek szerint újabb, 300 milliárd dolláros újjáépítési alap formájában jutott tekintélyes pénzügyi forráshoz.
Az eddig nyilvánosságra került részletek alapján – amelyeket amerikai tisztviselők, az iráni állami média és mindkét fél dokumentumait és nyilatkozatait összevető független elemzések ismertettek – a következőket lehet tudni.
Sem Washington, sem Teherán nem hozta nyilvánosságra hivatalosan az egyezmény szövegét; több médium is közölt azonban kiszivárgott példányokat, és az ISW–CTP kutatóintézet arra figyelmeztetett, hogy értékelése ezekre a nem hivatalos változatokra épül.
Kinek kedvez leginkább a megállapodás?
Az egyezmény kiszivárgott szövege – ha hiteles – azt sugallja, hogy Teherán a konfliktusból a megállapodás szóhasználatánál erősebb stratégiai pozícióban került ki – áll a háborúkutatással foglalkozó Institute for the Study of War (ISW) legfrissebb elemzésében.
Az ISW szerint a jelentett feltételek jelentős gazdasági enyhítést biztosítanának Iránnak, amelyet várhatóan rakéta-, drón- és nukleáris programjának, valamint regionális proxyhálózatának újjáépítésére fog felhasználni.
A kutatóintézet úgy látta, semmi jel nem utal arra, hogy az iráni döntéshozók hajlandók lennének engedményeket tenni a nukleáris kérdésekben, amelyeket egy végleges megállapodásban rendezni kellene, jóllehet kilátásban van további gazdasági enyhítés is, ha megszületik egy ilyen egyezség.
Az iráni tisztviselők és az állami média túlnyomórészt úgy állítják be a megállapodást, mint amely megszilárdítja és elismeri Irán katonai eredményeit.
Irán angol nyelvű csatornája, a Press TV kedden – az ISW beszámolója szerint – úgy érvelt, hogy az aláírt memorandum „a csatatéren kialakult helyzet politikai kodifikációját” jelenti.
Újra áramolhat az olaj
Az egyezmény értelmében újra megnyitják a Hormuzi-szorost, és az Egyesült Államok feloldja az iráni kikötők blokádját – mindkettő a benzinköltségek csökkenését eredményezheti.
A szoroson való áthaladás 60 napig díjmentes lesz, a megállapodás azonban ezt követően nem zárja ki a díjak bevezetését – közölték névtelenségük megőrzését kérő amerikai tisztviselők, akik ismertették a Washington által egyelőre nem nyilvánosságra hozott tervezet részleteit.
Irán a háború előtt a világkereskedelemben forgó olaj mintegy ötödét bonyolító szoros lezárásával talán legerősebb fegyverét vetette be.
A lépés felhajtotta a globális üzemanyagárakat, megdrágította az élelmiszereket és olyan termékeket, mint a műtrágya, és aggodalmakat keltett egy esetleges légi közlekedési válság miatt a nyári utazási szezon előtt.
Az ISW úgy értékelte, hogy Irán várhatóan ki fogja használni a megállapodás homályos megfogalmazásait, hogy gyakorlatilag fenntartsa ellenőrzését a szoroson áthaladó hajózás felett.
A kutatóintézet szerint a jelentett szöveg nem tiltja meg egyértelműen, hogy Irán „irányítsa” a vízi útvonalat, vagyis Teherán továbbra is ragaszkodhat ahhoz, hogy a hajók az iráni felségvizeken húzódó, általa kijelölt hajózási útvonal-szétválasztási rendszert használják, és díjat fizessenek az Iráni Forradalmi Gárda haditengerészetének – ugyanazért az elrendezésért, amelyet Washington korábban jogellenesként szankcionált.
A megállapodással az Iszlám Köztársaság túlélte Izrael és az Egyesült Államok eddigi legsúlyosabb kísérletét a rendszer megdöntésére, annak ellenére, hogy a háború dörgő nyitócsapásaiban életét vesztette Ali Hamenei ajatollah és több vezető tisztségviselő.
Irán szabadon adhatja el olaját, uránját „hígítják”
A megállapodás azonnal felfüggeszti – de nem szünteti meg – azokat a szankciókat, amelyeket Trump az iráni olajexport ellen bevezetett, így Teherán ismét szabadon értékesítheti nyersolaját a világpiacon, és helyreáll egy többmilliárd dolláros bevételi forrás.
Teherán tavaly becslések szerint 45 milliárd dollárt keresett olajeladásokból. Volt azonban egyetlen jelentős vevője, Kína, és a szankciók kijátszására árnyékflottán keresztül volt kénytelen szállítani, ami rontotta a nyereségességet. Az április óta érvényben lévő blokád alatt exportja szinte teljesen leállt.
A szankciók felfüggesztésével Irán várhatóan több vevőt talál majd, és magasabb áron tudja értékesíteni olaját.
A tervezet szerint Irán magasan dúsított uránkészletét a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) felügyelete mellett „lejjebb dúsítják”, vagyis felhígítják, további részletek nélkül. A teheráni nukleáris programot érintő egyéb korlátozásokról csak ezután kezdődnek a tárgyalások.
Trump korábban kilépett a nagyhatalmakkal kötött nukleáris megállapodásból, azt bírálva, hogy az hatalmas pénzesőt hozott Iránnak. Az átmeneti egyezség még ennél is bőkezűbb ösztönzőket vázol fel arra az esetre, ha Teherán új nukleáris megállapodást köt.
Ezek egyike a nemzetközi szankciók teljes, idővel történő feloldása, ami a jelek szerint tovább menne a 2015-ös egyezménynél. Az a megállapodás csak az iráni nukleáris programhoz kapcsolódó embargókat szüntette meg, miközben hatályban tartotta azokat, amelyeket Washington Teherán terrorizmustámogatása és jogsértései miatt vezetett be.
Az ideiglenes paktum egy 300 milliárd dolláros háború utáni újjáépítési alapot is ígér. Egyelőre nem világos, honnan érkezne ez a pénz – Trump ugyanakkor kijelentette, hogy az Egyesült Államok eddig nem tervez hozzájárulni.
Az alap példátlan nagyságrendjét érzékelteti, hogy a Világbank becslése szerint Szíria 13 év polgárháború után 215 milliárd dollárra szorulna az újjáépítéshez, a két éve tartó Izrael–Hamász-háborúban nagyrészt rommá lőtt Gázai övezet pedig 53 milliárd dollárra.
A megállapodás azt is kilátásba helyezi, hogy feloldják a külföldön befagyasztott, több milliárd dollárnyi iráni vagyont, egy olyan eljárás keretében, amelyről a két félnek kell megállapodnia – derül ki az amerikai tisztviselők által ismertetett szövegből.
Az ISW úgy értékelte, hogy Irán tudatosan úgy alakította az egyezséget, hogy a 60 napos tárgyalási időszak alatt korlátozza Washington mozgásterét az esetleges újabb nyomásgyakorlásra, megnehezítve, hogy az Egyesült Államok további engedményeket csikarjon ki egy végleges megállapodás előtt.
Irán rakétái és proxyinak támogatása nem része az alku tárgyának
A Trump-kormányzat a háború során ismételten hangoztatta, hogy célja „megsemmisíteni” Irán rakétaarzenálját, „elvágni” a régió fegyveres proxyinak nyújtott támogatását, „megsemmisíteni haditengerészetét”, és biztosítani, hogy az ország soha ne jusson nukleáris fegyverhez.
A hét héten át tartó amerikai–izraeli bombázásról úgy vélik, hogy súlyos károkat okozott Irán rakétaarzenáljában és gyártókapacitásaiban, valamint a hadsereg más egységeiben is.
Nem tudni, pontosan mekkora a pusztítás, mindenesetre Irán még a múlt héten is lőtte Izraelt. Közben a Hezbollahhal Libanonban, a húszikal Jemenben, a Hamásszal Gázában és az iraki síita milíciákkal ápolt kapcsolatai továbbra is rendkívül szorosnak tűnnek.
Sem a rakétaarzenál, sem Teherán szövetségeseinek támogatása nem látszik a közelgő tárgyalások napirendjén szerepelni.
Megromlottak az amerikai–izraeli kapcsolatok
A megállapodás a Libanonban – ahol Izrael a Hezbollahhal vív háborút – zajló harcok lezárását irányozza elő.
Izrael és a Hezbollah azonban nem részesei az egyezménynek. Irán ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael vonja ki erőit a dél-libanoni, nagy kiterjedésű, általa megszállt területekről, az átmeneti megállapodás azonban ezt nem írja elő egyértelműen, csupán Libanon „területi integritását” garantálja.
Az ISW szerint Teherán úgy értelmezi az „összes fronton” tűzszünetet előíró záradékot, hogy az Izraelt arra kötelezi, állítsa le a Hezbollah elleni hadműveleteket, és teljesen vonuljon ki Libanonból – ez része annak az átfogó iráni törekvésnek, amely a Hezbollah megóvását szolgálja, és amelyet a kutatóintézet az izraeli kapituláció kikényszerítéseként ír le.
Izrael megesküdött, hogy csapatai Libanonban maradnak, míg a Hezbollah kijelentette, hogy „addig áll ellen Izraelnek, amíg a kivonulás teljes nem lesz”. A felek közötti harcok veszélybe sodorhatják a megállapodást, hacsak Washington és Teherán nem fékezi meg saját szövetségeseit.
Izraelt kiszorították az Iránnal folytatott tárgyalásokból, és az izraeli politikai spektrum egészén katasztrófának nevezik az egyezséget, dühüket Benjamin Netanjahu miniszterelnökre zúdítva.
Trump és Netanjahu viszonya időnként nyíltan is megromlott, többek között akkor, amikor az amerikai elnök „őrültnek” nevezte az izraeli kormányfőt.
Trump a héten a franciaországi G7-csúcson úgy fogalmazott, Netanjahunak „felelősebben kell viselkednie Libanonnal kapcsolatban”.
Netanjahu a később esedékes parlamenti választások előtt ingatag helyzetbe került. Trump-pal ápolt kapcsolata könnyen arra kényszerítheti, hogy visszafogja a Libanonban zajló, Izraelben széles körben támogatott katonai hadműveleteket.
Minden a végleges megállapodáson múlik
A Barack Obama vezette amerikai kormányzat által 2015-ben tető alá hozott megállapodás 15 évre szigorúan korlátozta Irán nukleáris programját.
Ez idő alatt Irán csak alacsony szinten dúsíthatta az uránt, messze a fegyvergyártáshoz szükséges szint alatt.
Legfeljebb 300 kilogramm uránt halmozhatott fel, és drasztikusan csökkentenie kellett a dúsítást végző centrifugák számát. Programja emellett szigorúbb IAEA-ellenőrzés alá került.
A főbb bírálatok egyike a 15 éves időkorlát volt, amely után az ellenzők szerint Irán gyorsan felfuttathatja atomfegyvergyártási kapacitását. Irán ragaszkodik ahhoz, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál.
Most az a kulcskérdés, hogy az Egyesült Államok képes lesz-e hosszú távra szigorúbb korlátokat kiharcolni.