Kanada technikai visszaesésbe került, mivel a gyenge üzleti és kormányzati kiadások hirtelen zavarokat okoztak az első negyedévben, ami az amerikai kereskedelmi háború közepette a gazdaság tartós pangással fenyeget.
Kanada gazdasági gyengülése folytatódik
A bruttó hazai termék (GDP) éves szinten 0,1%-kal csökkent az év első három hónapjában. Egy év alatt ez már 1%-os csökkenést jelent.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A vártnál gyengébb GDP-adat egybeesik a gyengébb munkaerőpiaccal is, ami aggasztó képet fest a kanadai gazdaságról, mivel Donald Trump amerikai elnök vámtarifái tovább szorítják a kanadai vállalkozásokat. Az üzleti tőkebefektetések az első negyedévben ötödik egymást követő szakaszban visszaesést mutattak, és éves szinten 3%-kal zsugorodtak.
Kanada legutóbb 2020-ban, a Covid-19 világjárvány idején mutatott ki két egymást követő negatív növekedési negyedévet. Ezt megelőzően csak 2015-ben történt hasonló. A meglepő első negyedévi adatok azt jelentik, hogy Kanada az elmúlt négy negyedévből csak egyben ért el csekély növekedést – jellemzi a helyzetet Charles St-Arnaud, a Servus Hitelintézet vezető közgazdásza.
Ha Amerika mozdul, akkor Kanada is billen
A számok azért is figyelemre méltóak, mert Kanada gazdasága hagyományosan szorosan együtt mozog az Egyesült Államokéval. Az ország exportjának mintegy háromnegyede az amerikai piacra irányul, így a washingtoni kereskedelempolitika változásai szinte azonnal érezhetővé válnak a határ északi oldalán is.
A mostani visszaesés hátterében a közgazdászok szerint egyre nagyobb szerepet játszik az amerikai–kanadai kapcsolatok romlása. Donald Trump hivatalba való visszatérése után Washington ismét keményebb kereskedelempolitikát kezdett alkalmazni, új vámokkal és egyéb korlátozásokkal növelve a bizonytalanságot az észak-amerikai piacokon.
A kanadai vállalatok számára különösen érzékeny kérdés az autóipar, az acél- és alumíniumtermelés, valamint az energiaszektor helyzete, mivel ezek az ágazatok erősen függnek az amerikai kereslettől.
A két ország politikai kapcsolata ugyanakkor továbbra is összetett. Kanada és az Egyesült Államok a világ egyik legszorosabban integrált gazdasági térségét alkotja, miközben katonai szövetségesként együttműködnek a NATO-ban és a közös észak-amerikai légvédelmi rendszerben, a NORAD-ban is. A stratégiai együttműködés azonban nem akadályozta meg, hogy az elmúlt években egyre több vita bontakozzon ki az energiaexport, a kritikus ásványkincsek, az elektromos járművek támogatása vagy éppen az iparvédelmi intézkedések körül.
A feszültségek egyik szimbolikus pillanata Mark Carney kanadai miniszterelnök idei davosi beszéde volt, amelyet sok elemző Kanada új külpolitikai doktrínájaként értelmezett.
A Világgazdasági Fórumon elmondott beszédében Carney arról beszélt, hogy a második világháború után kialakult, amerikai vezetésű világrend „nem átalakuláson, hanem törésen megy keresztül”, és a középhatalmaknak – köztük Kanadának – fel kell készülniük arra, hogy egyre kevésbé támaszkodhatnak az Egyesült Államokra.
A miniszterelnök szerint a vámok, a pénzügyi rendszerek és az ellátási láncok egyre inkább geopolitikai fegyverré válnak, ezért a hasonló méretű országoknak szorosabban kell együttműködniük érdekeik védelmében.
A beszéd különös visszhangot váltott ki, mert sokan burkolt bírálatként értelmezték Donald Trump politikájával szemben. Carney ugyan nem nevezte meg az amerikai elnököt, de nyíltan beszélt arról, hogy az a korszak, amikor Kanada automatikusan az Egyesült Államokra építhette gazdasági és stratégiai terveit - véget ért.
A davosi felszólalás ritkaságszámba menő álló tapsot kapott a hallgatóságtól, ugyanakkor Washingtonban éles reakciókat váltott ki, tovább jelezve, hogy az amerikai–kanadai kapcsolatok az elmúlt évtizedek egyik legnehezebb időszakát élik.
A bizonytalanság a beruházási adatokon is látszik
Az üzleti tőkeberuházások immár ötödik egymást követő negyedévben csökkentek, ami arra utal, hogy a vállalatok egy része kivár. Sok cég nem tudja felmérni, milyen feltételek mellett fér majd hozzá legfontosabb exportpiacához, ezért elhalasztja a nagyobb fejlesztéseket és kapacitásbővítéseket.
A munkaerőpiac sem ad okot különösebb optimizmusra. A foglalkoztatás növekedése lassul, miközben több ágazatban visszaesett a munkaerő-kereslet. A gyengülő gazdasági aktivitás és az óvatosabb vállalati magatartás együtt egyre inkább fékezi a belső keresletet is.
Bár a jelenlegi visszaesés egyelőre mérsékeltnek tűnik, de figyelmeztető, és a gazdaság kilátásai jelentős részben attól függnek, sikerül-e stabilizálni az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokat. Kanada számára ugyanis kevés olyan ország van a világon, amelynek gazdasági egészségét ennyire közvetlenül befolyásolja a Fehér Ház politikája.