A lovak azért nyerítenek, hogy új társakat találjanak, üdvözöljék a régieket, vagy örömükben, például etetéskor. De hogy pontosan hogyan állítják elő ezt a jellegzetes hangot – angolul „whinny”, illetve „neigh” –, az sokáig rejtély volt a tudósok számára.
A dániai dél-sjællandi Vordingborg Sportsride Klubban a lovak morognak, sóhajtoznak és – nyerítenek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Ha egyedül érzik magukat, nyerítenek. Ha reggel ennivalót kérnek, nagyon gyakran ugyanezt teszik” – mondja Sigrid Bjørg lovasoktató.
„Amikor kivisszük őket, amikor mennek a legelőre, az ott maradók hívogatják a többieket, és amikor visszahozzuk őket, akkor is kiabálnak utánuk. Némelyikük nagyon megnyugtató hangot ad ki, olyan ho-ho-ho-szerű, halk hangokat, mások viszont igazi üvöltözők. Ők egyszerűen elordítják magukat: »Egyedül maradtam, egyedül maradtam."
Hogyan nyerítenek a lovak?
A nyerítés szokatlan keveréke a mély és a magas hangoknak, mintha egy morgást és egy visítást hallanánk egyszerre.
A mély hangrészt nem volt nehéz megfejteni: akkor keletkezik, amikor a levegő áthalad a gégefőben lévő szövetszalagokon, amelyek rezgésbe jönnek. Hasonló elven beszélnek és énekelnek az emberek is. A magasabb hang azonban jóval rejtélyesebb volt.
Néhány kivételtől eltekintve a nagyobb testű állatok hangképző szervei is nagyobbak, ezért általában mélyebb hangokat adnak ki. Akkor a lovaknak hogyan sikerül ez?
Egy új tanulmány szerint fütyülnek. A kutatók apró kamerát vezettek be a lovak orrán keresztül, hogy felvegyék, mi történik odabent, miközben az állatok nyerítettek, illetve egy másik, gyakoribb, lágyabb hangot, a rövid, visszafogott horkantást adták ki.
Részletes képalkotó vizsgálatokat is végeztek, és levegőt fújtak elpusztult lovak izolált gégefőjén keresztül.
Kiderült, hogy a nyerítés titokzatos, magas összetevői tulajdonképpen egyfajta füttyhangok, amelyek a ló gégefőjében keletkeznek.
A levegő megrezgeti a gégefő szöveteit, miközben a felette lévő rész összehúzódik, és csak egy apró nyílást hagy a fütty számára. Ez eltér az emberi fütyüléstől, amelyet a szánkkal képzünk.
„Amikor sikerült létrehozniuk a magas hangot, annak frekvenciája tovább csúszott fölfelé, ami erősen arra utal, hogy ez a magas hang valójában fütty” – magyarázza Elodie Mandel-Briefer, a Koppenhágai Egyetem docense, a februárban a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, aki a Franciaországban, Ausztriában és Svájcban dolgozó tudósokkal közösen végezte a kutatást.
„Minden bezárul, csak egy egészen kicsi nyílás marad, és ez hozza létre a füttyöt, akárcsak amikor az ajkunkkal fütyülünk.”
A ló a kevés fütyülő állatfaj egyike
Néhány kisebb rágcsáló, például a patkányok és az egerek, szintén így fütyülnek, de Mandel-Briefer szerint a ló az első ismert nagytestű emlős, amely képes erre.
„Néhány ember – tehát mi, emberek – is képes aktiválni a hangszalagok alatt elhelyezkedő álhangszalagokat, így jön létre a torokéneklés” – teszi hozzá a szakértő. „És közben beszélni is tudunk, miközben fütyülünk, ha én most így teszek..., akkor két különböző frekvenciát hozok létre. Más fajoknál ez nagyon ritka, és jelenlegi tudásunk szerint a folyamatos két hangforrás – úgynevezett biphonáció – csak a lovak nyerítésére és a vapitik, vagyis jávorszarvasok bugására jellemző.”
A lovak az egyetlen ismert állatok, amelyek éneklés közben a gégefőjükön keresztül tudnak fütyülni. A vad Przsevalszkij-lovak is képesek lehetnek hasonlóra, ahogyan a jávorszarvasok is, de ezt még nem vizsgálták részletesen.
A lovak távolabbi rokonai, például a szamarak és a zebrák viszont nem tudják megszólaltatni ezeket a magas hangokat.
Mandel-Briefer úgy véli, a két hangmagasságú nyerítés segíthet a lovaknak egyszerre több üzenetet is közvetíteni. A különböző magasságú nyerítések társas helyzetekben összetettebb érzelmi skála kifejezését tehetik lehetővé számukra – mondja.
„Ezzel a két frekvenciával gyakorlatilag az érzelmek teljes skáláját ki tudják fejezni, mert két dimenzióban jeleníthetik meg az érzéseiket” – teszi hozzá.