A fiatal ukrán nő, Iryna Antoniuk 2022 februárjának végén érkezett Lengyelországba, és azóta is ott van. Az Euronews-nak adott interjújában tapasztalatairól mesélt, és arról, ami a leghőbb vágya: hazatérni Kijevbe.
Iryna Antoniuk 2022. február 24-én, reggel 5:18-kor SMS-ekre ébredt. Ezek voltak az első üzenetek, amelyek a háborúról szóltak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Teljesen össze voltam zavarodva, mondhatni, sokkot kaptam. Egy független országban születtem, ahol, ha háborút emlegettek, az a második világháború volt” - idézte fel a négy évvel ezelőtti hajnalt a jó ideje a Stand with Ukraine önkénteseként tevékenykedő fiatal nő.
Az ukránokat egyre kevésbé látják szívesen Lengyelországban
Az ukrajnai orosz invázió kezdetén, 2022 elején a lengyelek 94 százaléka támogatta az ukrán menekültek befogadását, és ez az arány 2023 közepéig magas is maradt. De egy friss felmérés szerint a lengyelek 46 százaléka ma már ellenzi ezt a befogadó politikát. Ez a legrosszabb eredmény több mint egy évtizede. Iryna szerint ez az orosz propaganda hatása.
„Ez 100 százalékig igaz. Nem is 100 százalékig, hanem 150 százalékig igaz, hogy orosz propaganda. Olvastam különböző bejegyzéseket ezekről a trollokról az interneten, és azt is, amit írnak. De a valóságban mit látunk? Nem ezt. Például ez a tél, a háború negyedik tele, az eddigi legnehezebb Ukrajna számára. Kijevben is nagyon nehéz volt, most is az. A lengyelek szerveztek egy adománygyűjtő akciót „Melegség Lengyelországból Kijevnek” címmel. Hihetetlen kampány volt. Alig néhány hét alatt körülbelül 11 millió zloty gyűlt össze. Több mint 76 ezer ember támogatta ezt a kampányt. Szóval milyen ellenségeskedésről beszélünk?” - fogalmaz.
Február közepén újabb béketárgyalások voltak Genfben, az ukrán és az orosz delegáció között ezúttal is az amerikai diplomácia közvetített. Iryna szerint Ukrajna számára csak akkor jön el a béke, ha megnyerik ezt a háborút.
„Nagyon jól emlékszem 2014-2015-re, amikor aláírták a minszki megállapodást. Emlékszem arra a helyzetre, amikor Ukrajna tehetetlen volt, az orosz hadsereg pedig továbbra is lőtte és ölte az embereinket a donyecki és a luhanszki régiókban, miközben megszállta a Krím-félszigetet. Szörnyű helyzet volt, mert papíron létezett egy megállapodás, de a valóságban nem volt érvényes. Jól emlékszem rá, mindannyian jól emlékszünk rá, és nem akarunk ilyen megállapodásokat" - fogalmaz Iryna.