Az olasz miniszterelnök próbálja megakadályozni, hogy a transzatlanti viták válássá fajuljanak, annak ellenére is, hogy saját választói és európai partnerei elégedetlenek az amerikai elnökkel.
Az olasz vezető azzal érvel, hogy Európának nincs más választása, mint kitartani az amerikai szövetség mellett. „Mi az alternatíva? Ki kellene lépnünk a NATO-ból? Be kellene zárnunk az amerikai bázisokat? Meg kellene szakítanunk a kereskedelmi kapcsolatokat? Meg kellene ostromolnunk a McDonald's-t?” - kérdezte januárban az újságíróktól kissé ingerülten, de aztán nevetve.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Belpolitikai szempontból ez merész magatartás a miniszterelnöktől, mivel - a YouGov januári felmérése szerint - az olaszok mindössze 15%-a vélekedik kedvezően Trumpról, és 77 százalékuk kifejezetten negatív véleményt alkot róla.
Meloni valóban mindent megtesz a zavaros transzatlanti kapcsolatok életben tartása érdekében. Ellenállt az európai javaslatoknak, hogy megtorolják Trump kereskedelmi fenyegetéseit, és felszólította az Egyesült Államokat és Európát, hogy mélyítsék el kapcsolataikat. A múlt hétvégén másként viselkedett, mint a kontinens nagy része, amikor ígéretet tett, hogy csatlakozik Trump Béketanácsához – bár valószínűleg csak megfigyelőként.
A londoni The Spectator szemleírója szerint Meloni lett az amerikai elnök „suttogója”, vagyis olyan befolyásolója, aki képes nem csak a saját nemzeti, de az európai szempontokat is érvényesíteni a Fehér Ház uránál. Az elemző szerint tagadhatatlan, hogy az olasz miniszterelnök Európa több vezető politikusát helyettesítette olyan ügyekben, ami Amerikának és az Uniónak egyaránt fontos.
Kettejük mélyebb személyes kapcsolata tavaly január elején kezdődött, amikor Meloni látogatást tett a megválasztott elnök Mar-a-Lago-i birtokán. A látogatás célját az olasz kormányfő úgy összegezte,, hogy „ismét naggyá kell tennünk a Nyugatot, és fel kell készülnünk, hogy ezt [Amerikával] együtt végezzük el.” Trump válasza az volt, hogy „Igen, meg tudjuk tenni.”
Meloni tudja, hogy szembe megy az Európában most uralkodó közhangulattal. Trump januári fenyegetései, miszerint elfoglalja Dánia Grönland területét, egy olyan évet zártak le, amelyben a Fehér Ház azzal vádolta Európa demokráciáit, hogy elárulják a nyugati civilizációt. Vámokkal sújtotta gazdaságaikat, és nyomást gyakorolt Ukrajnára, hogy fogadjon el egy Oroszországnak kedvező béketervet.
Az olasz tisztviselők elismerik, hogy nem könnyű megpróbálni hídként szolgálni a politikailag szélesedő Atlanti-óceán felett. Az olasz üzleti élet rosszul jár Trump európai vámtarifái miatt, és az év végén Rómának kétségbeesetten kellett lobbiznia a Fehér Házban, hogy ne vessenek ki 107%-os vámot az olasz tésztára – amely egy nemzeti szimbólum. A lépés súlyos megaláztatás lett volna Meloninak, és azt demonstrálta volna, hogy nem volt értelme Trump kegyeit keresni.
A miniszterelnök szövetségi ragaszkodása mögött az a számítás is meghúzódik, hogy Olaszország nem engedheti meg magának a válás költségeit. Az ország alig növekvő gazdasága az amerikai exportpiacra szorul, és nagyon érzékeny a kereskedelmi háborúkra. A feszes kormányzati kassza elbírná a NATO-n belüli magasabb védelmi kiadásokat, de nehezen boldogulna, ha Európának az amerikai katonai védelmet kellene helyettesítenie.
Trump a múlt hónapban felháborodást váltott ki Olaszországban és Európában, amikor lekicsinylően beszélt a NATO szövetségeseinek katonai hozzájárulásáról Afganisztánban, ahol 53 olasz katona halt meg és több százan megsebesültek. Meloni azt mondta, hogy megdöbbentették Trump szavai, mert „a barátság tiszteletet igényel.” (Megjegyzendő, hasonló indulatokat gerjesztett az amerikai elnök megjegyzése Dániában is.)
„Meloni kockázatos játékot űz a közvélemény szempontjából” – mondja Lorenzo Pregliasco , a YouTrend torinói közvélemény-kutató cég alapítója. „Az olaszok Trumpot fenyegetésnek tekintik. Ha úgy látják, hogy kárt okoz az olasz gazdaságnak vagy az európai biztonságnak és stabilitásnak, azért Melonit is hibáztathatják.”
Meloni ideológiai rokonszenve Trumppal számít, de nem feltétlenül ez a döntő tényező. A 49 éves olasz politikus a jobboldali Olasz Testvérek pártot vezeti, amelynek keményvonalas nézetei a bevándorlásról, a törvényekről és a közrendről, valamint a „woke” eszmék veszélyeiről átfedésben vannak a MAGA nézeteivel. Mindez azonban nem írja felül a rideg gazdasági és biztonsági tényeket.
A Fehér Ház, amely többször is lekicsinyelte Európát és annak vezetőit, Melonit kivételként és rokonlélekként kezeli. Ő „a világ egyik igazi vezetője” – jelenti ki Trump, a „Giorgia víziója” című könyv borítóján, amely a miniszterelnök interjúin alapul. Az áprilisban megjelenő angol kiadás előszavát J. D. Vance alelnök írta, és nehéz elképzelni, hogy ezt a szívességet Emmanuel Macron francia elnöknek is megtenné.
A felmérések azt mutatják, hogy Trump Olaszországban, akárcsak Európa nagy részében, rendkívül népszerűtlen, és még Meloni jobboldali szavazói számára is megosztó figura. Meloni fáradhatatlanul hangoztatja, hogy nem mindig ért egyet Trumppal, és amikor nem ért egyet, azt a szemébe is mondja.
„Az a benyomásom, hogy Meloni megpróbál nyitva tartani egy csatornát, de megértette, hogy az teljesen megbízhatatlan” – mondta Carlo Calenda, centrista olasz szenátor. Szerinte Meloni már elveszítette illúzióit az Egyesült Államokkal való zökkenőmentes kapcsolatok helyreállításáról, és hogy Trumppal való kapcsolata inkább pragmatikussá, mint meggyőződés-vezéreltté vált.
Amikor azonban Friedrich Merz német kancellár múlt pénteken a müncheni biztonsági konferencián kijelentette, hogy Európa nem ért egyet a MAGA kultúrharcával, és az atlanti szövetségnek hideg érdekeken kell alapulnia, nem pedig olyan értékeken, amelyeket már nem osztanak, Meloni szemrehányást tett neki, mondván, hogy az atlanti kapcsolat továbbra is értékalapú, Európának nem szabad eltávolodnia Washingtontól és a jobboldali amerikai politika nem „ellenség”.
Meloni éppen Kelet-Ázsiában volt, amikor Dánia, Franciaország és más európai szövetségesek csapatokat küldtek Grönlandra, hivatalosan egy NATO-gyakorlatra. Trump vámokkal fenyegette meg az érintett európai országokat. Meloni felhívta Trumpot Szöulból, és azt mondta neki, hogy az egész egy félreértés volt.
„Azt hiszem, az Európából érkező üzenet nem volt egyértelmű” – mondta az újságíróknak aznap, a telefonhívást ismertetve. „Fennáll a kockázata annak, hogy egyes európai országok kezdeményezéseit Amerika-ellenes módon értelmezhetik. Azonban ilyen szándék nem volt. Az Egyesült Államoknak jogosan kell aggódnia az orosz és kínai beavatkozás miatt az Északi-sarkvidéken, az európai szövetségesek pedig csak segíteni akartak” – mondta. Meloni úgy véli, hogy erőfeszítései létfontosságúak voltak az a viszály csillapítására.
Ezen a héten egy újabb kényes egyensúlyozási feladattal nézett szembe. Csütörtökön Trump adott otthont a Béketanács első ülésének, egy meghívásos alapon működő nemzetközi szervezetnek, amelyet személyes vezetésével hozott létre a gázai béketervének részeként, de amelyről azt mondta, hogy felválthatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét.
Eddig kevés demokratikus vagy NATO-nemzet csatlakozott a kezdeményezéshez. Meloni udvariasan elutasította a teljes jogú tagságot a testületben, hivatkozva az olasz alkotmány jogi akadályaira. Legutóbb azt mondta, hogy az Egyesült Államok meghívta Olaszországot megfigyelőként, és ezt a lehetőséget még fontolgatja.