Az EU-ban 2022 óta nyolc százalékponttal nőtt a dezinformáció és az álhírek vélt kitettsége. Szakértők szerint a médiaműveltség és a tényellenőrzés kulcs a trend megfékezéséhez.
A dezinformáció és az álhírek mára a hírfogyasztás meghatározó jelenségeivé váltak. A közösségi média térnyerése tovább gyorsította terjedésüket és növelte láthatóságukat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy Eurobarométer-felmérés szerint Európa-szerte nő az álhíreknek és a dezinformációnak való észlelt kitettség.
2025-ben az uniós válaszadók több mint egyharmada (36%) mondta azt, hogy az elmúlt hét napban „gyakran” vagy „nagyon gyakran” találkozott dezinformációval és álhírekkel. 2022-ben ez az arány még 28% volt. Mindössze 12% nyilatkozott úgy, hogy magabiztosan felismeri a dezinformációt.
Hol a legmagasabb az észlelt kitettség Európában? És mennyire magabiztosak az európaiak, amikor felismerésről van szó?
Önértékelés, nem tényleges kitettség
Fontos, hogy a felmérés a dezinformációnak való észlelt kitettséget méri, nem pedig igazolt eseteket.
A válaszadók azt jelezték, amit ők álhírnek gondoltak, ám a kutatás nem ellenőrizte a látott tartalmakat, és nem vizsgálta, hogy azok ténylegesen hamisak voltak-e.
A „nagyon gyakran” és a „gyakran” válaszokat összeadva az észlelt kitettség Finnországban és Németországban 26%, míg Magyarországon 57%.
Romániában (55%) és Spanyolországban (52%) is a válaszadók több mint fele számolt be erről a benyomásról. 40% fölött volt az arány Bulgáriában (48%), Luxemburgban (45%), Máltán (45%), Görögországban (43%), Cipruson (42%) és Írországban (42%).
A lista végén, Finnországon és Németországon (egyaránt 26%) kívül, 30% vagy annál kevesebb volt az arány Csehországban (29%), Svédországban (30%), Litvániában (30%) és Franciaországban (30%). Hollandia, Lettország és Belgium is ehhez a szinthez állt közel, alig egyharmad alatt.
Kelet- és Dél-Európában általában magasabbnak érzékelik a dezinformációnak való kitettséget, míg Észak- és Nyugat-Európában alacsonyabbnak.
A kép azonban nem egységes: Luxemburgban és Írországban viszonylag magas a kitettség, míg Csehország, Olaszország és Portugália a régiójuk alapján vártnál alacsonyabb szintet jelentenek.
Az EU-ban átlagosan tízből hárman (31%) mondták, hogy az elmúlt hét napban „néha” találkoztak dezinformációval és álhírekkel. Ez az arány Magyarországon 24%, Svédországban 40% volt.
A „néha” választ adók beszámításával az EU-ban az észlelt kitettség a válaszadók mintegy kétharmadára (66%) rúg. Ez nagyon magas összesített kitettségre utal.
Az EU-ban mindössze 7% mondta, hogy „soha” nem találkozott dezinformációval és álhírekkel, 16% pedig „ritkán”. Együtt is kevesebb mint a válaszadók egynegyede (23%).
Figyelemre méltó az is, hogy a „nem tudja” választ adók aránya viszonylag magas, uniós átlagban 10%.
22 uniós országban emelkedett
A 2022-es felméréshez képest 8 százalékponttal nőtt azoknak az uniós válaszadóknak az aránya, akik szerint „nagyon gyakran” vagy „gyakran” találkoztak dezinformációval és álhírekkel. Az arány 22 uniós országban emelkedett, négyben csökkent.
A növekedés több országban különösen erős volt. A legnagyobb ugrást Dánia és Hollandia produkálta, egyaránt 19 százalékponttal. Őket követte Luxemburg (18 százalékpont), Málta (17 százalékpont), Svédország (14 százalékpont) és Spanyolország (13 százalékpont).
Elon Musk 2022 végén megvásárolta a Twittert, majd később X-re nevezte át.
Felismerik-e az emberek a dezinformációt?
A válaszadók valamivel több mint hatvan százaléka (62%) állítja, hogy magabiztosnak érzi magát a dezinformáció felismerésében. Ebbe 12% „nagyon magabiztos” és 49% „inkább magabiztos” tartozik. Ezzel szemben nagyjából egyharmaduk (32%) nem tartja magát magabiztosnak.
A 2022-es felméréshez képest ez a magabiztosság uniós szinten és sok egyes országban is két százalékponttal csökkent.
Az arány Lengyelországban 49%-tól Máltán 84%-ig terjed.
Az észlelt kitettség és a felismerésben való magabiztosság között nem mutatható ki erős összefüggés.
Médiaértés és tényellenőrzés
A percepciók magyarázata kihívás, mert gyakran nincsenek összhangban a tényleges képességekkel vagy a probléma valós mértékével, mondta Konrad Bleyer-Simon, a Médiapluralizmus és Médiaszabadság Központ kutatója.
„A médiaműveltségi és tényellenőrzési tevékenységek minősége és kiterjedtsége is szerepet játszhat az adott országban, de pszichológiai tényezők is közrejátszanak (például hogy az emberek miért becsülik alá vagy túl saját képességeiket és kitettségüket),” mondta az Euronews Nextnek.
Független közszolgálati médiaszolgáltatók
Bleyer-Simon azt is kiemelte, hogy a dezinformáció hatása erősebb azokban a társadalmakban, ahol magas a polarizáció, jelentősek a gazdasági egyenlőtlenségek, gyenge az oktatási rendszer teljesítménye (amit a PISA-eredmények is jeleznek), alacsony az intézményekbe vetett bizalom, és a politikusok gyakran folyamodnak konfrontatív, populista kommunikációhoz.
„Azok az országok ellenállóbbak a dezinformációval szemben, ahol erős és független közszolgálati médiaszolgáltatók működnek, hatékony az önszabályozás a magánmédiában, magas a bizalom a hírek iránt, és a lakosság inkább a sajtóból, mintsem a közösségi médiából tájékozódik,” mondta.