A két ázsiai ország viharosan romló viszonya a pandákat is megérintette. A macik hazarendelése a Kína–Japán kapcsolatok és Tajvan körüli feszültségek része lett.
A tokiói Ueno Zoo két híres pandája, Xiao Xiao és Lei Lei, 2026 januárjában felszáll egy Kínába tartó repülőre, miáltal Japán 1972 óta először marad óriáspandák nélkül.
Az utolsó közönségnapokon rengetegen gyűltek össze, ahol egyeseket a búcsú érintett mélyen, könnyesen és zokogva, olykor szinte hisztérikusan, mások pedig a panda látványosság hiányától tartanak Japán turisztikai-gazdasági szempontjából.
A panda az állatkertek Ferrarija
Mivel az óriáspanda vadon kizárólag Kínában él - elsősorban Szecsuán tartomány hegyvidéki bambuszerdőiben -, a világ más részein látható példányok mind Kínával kötött bérleti megállapodások révén kerülnek külföldi állatkertekbe. Az állatokat nem adják el, hanem jogilag a kínai állam tulajdonában maradnak, és a park az állatokat gyakorlatilag bérli. A szerződések meghosszabbíthatók., de ezek nem pusztán szakmai, hanem politikai környezetben dőlnek el.
Az óriáspanda tartása a világ nagy állatkertjei számára kiemelt presztízst jelent: egyszerre szakmai, gazdasági és diplomáciai elismerést. Nem véletlen, hogy pandákat csak a globális élvonalba tartozó intézmények kaptak, például a washingtoni National Zoo, a londoni állatkert, a bécsi Schönbrunni Állatkert, a berlini Zoo vagy a szingapúri River Wonders.
Egy panda érkezése ezekben az intézményekben rendszerint állami szintű esemény, jelentős médiafigyelemmel övetve, és hosszú távon is meghatározza az adott állatkert nemzetközi státuszát.
A külföldi állatkertekben született panda-szaporulat esetében sincs kivétel. Még ha Berlinben, Bécsben vagy Washingtonban jönnek is világra, az óriáspandák „állatpolgársága” nem kérdéses. Jogilag mind kínaiak maradnak, és a Kínával kötött megállapodások értelmében a külföldön született kölykök is néhány éves koruk után visszakerülnek Kínába.
Vagyis hiába nőnek fel európai vagy amerikai közönség előtt, útlevelük továbbra is kínai.
Mindez eddig Tokióra is igaz volt: az Ueno Állatkert pandái évtizedeken át nemcsak látogatói attrakciónak számítottak, hanem Japán nemzetközi státuszának és a Kínával fenntartott különleges kapcsolatnak is szimbólumai voltak.
A mostani hazarendelés azonban egyértelművé tette, hogy a pandadiplomácia sem védett a geopolitikai nyomásgyakorlással szemben. Peking ebben az esetben nem finom jelzést küldött, hanem látványos és közérthető lépést tett: megmutatta, hogy még a „puha diplomácia” legártatlanabb eszközeit is kész politikai fegyverként használni, ha érdekei úgy kívánják.
A panda, mint „politikai fegyver”
A pandadiplomácia egy hosszú távú gyakorlat, amelyben Kína óriáspandákat ad kölcsön vagy ajándékoz más országoknak barátság és együttműködés jeléül. A tokiói első párok érkezése Kang Kang és Lan Lan személyében 1972-ben a két ország diplomáciai kapcsolatok normalizálását is jelezte.
Ez a gyakorlat a 1980-as évektől a hosszú távú kölcsönzés formájában folytatódott, és számos ország állatkertjével hozott létre hasonló együttműködést.
Most azonban a pandák hazarendelése némileg túlmutat az állatkertek világán. Japánon belül az elmúlt években erősödött a Kínával szembeni keményebb hangot megütő politikai irányvonal, amelyet többek között Takaicsi Sanae, a kormányzó Liberális Demokrata Párt jobboldalának egyik meghatározó alakja, az új miniszterelnök is képvisel.
Tokió egyre nyíltabban áll ki Tajvan mellett, ami Peking szemében tradicionálisan vörös vonalnak számít. A megváltozott politikai környezetben a pandadiplomácia már nem védőernyő, hanem nyomásgyakorlási eszköz, ezért a hazarendelés üzenete egyszerű és félreérthetetlen. Még akkor is, ha ezúttal nem diplomáciai jegyzékekben, hanem fekete-fehér bundában érkezett.
Ugyanakkor óvatosnak is kell lenni
Az óriáspanda ma is szigorúan védett faj, és bár helyzete valamelyest javult az elmúlt évtizedekben, továbbra is a „sebezhető” kategóriába tartozik.
A világon összesen alig valamivel több mint 2 500 példány él, ebből nagyjából 1 800–1 900 a vadonban, kizárólag Kínában, a többi pedig fogságban. A panda ráadásul kifejezetten nehezen szaporodik: a nőstény évente csak néhány napig termékeny, a vemhesség bizonytalan, és ikrek esetén a vadonban gyakran csak egy kölyköt tud felnevelni.
Mindezt tovább nehezíti, hogy bár biológiailag ragadozó, mégis szinte kizárólag bambuszt fogyaszt, ami miatt napjai nagy részét evéssel tölti. Ezért evolúciós szempontból különös és sérülékeny, de ikonikus állattá vált.
Nagyságrendileg 6–700 óriáspanda él világszerte állatkertekben és tenyésztő központokban. Ezek többsége Kínában van. A világ állatkertjeiben látogatható pandák száma meglepően alacsony, és éppen ez adja a presztízsüket. Európában, Észak-Amerikában vagy Ázsiában legfeljebb 60–70 panda lakik, a szigorú bérleti szerződések keretében. Számuk most kettővel csökken.