Az amerikai elnök hatalmas visszalépést tett Davosban ahhoz képest, amit megelőzően Grönland megszerzéséről nyomatékosan mondott. Mi történhetett a háttérben?
Az Euronews december közepén ismertette azt a lehetőséget, ami elvileg nyitva áll az európai hatalmak előtt, hogy megfékezzék az amerikai elnök menetelését Grönland megszerzéséért. Lényege az volt, hogy Európa egy olyan lépést is számításba vesz, amely alapjaiban rengetné meg az amerikai gazdaságot azzal, ha tömegesen eladná a tulajdonában lévő amerikai államkötvényeket.
Ezek nominális összértéke 2,4-2,7 ezermilliárd (billió) dollár, ami az USA nemzeti jövedelmének 9-10 százaléka, azaz pusztítóan magas arány. Akkor azt mondtuk, hogy ez egy lehetőség, de puszta illúzió is lehet. Most inkább az előző körvonalai látszanak.
Hétfő este Trump még nagyon harcias volt
Az elnök saját felületén, a Truth Social oldalon közzétett egy bejegyzést, amiben hevesen támadta Sir Keir Stamer brit miniszterelnök döntését, amiért visszaadja a Chagos-szigeteket Mauritiusnak. Trump ezt írta: „az, hogy az Egyesült Királyság elajándékozott egy rendkívül fontos földterületet, nagy ostobaság, és egy újabb a nemzetbiztonsági okok nagyon hosszú sorában, amiért Grönlandot meg kell szerezni.”
Szerda este viszont nem ez történt.
Most a londoni The Telegraph is azt sejteti, hogy Európa elunta az élesedő diplomáciai szócsatát, amit az elmúlt napokban el is veszített. Ehelyett elővette és fegyverként használta a „pénzügyi atombombát”, mert Trump az ilyesfajta érvelést jobban érti.
A szerdai fórumon felszólalva Trump kijelentette, hogy Grönland a „mi területünk”, és azonnali tárgyalásokat követelt annak átvételéről az Egyesült Államok javára. Estére viszont mindez megváltozott, és előállt egy patthelyzet, amelyben Trump semmiképp nem tekintheti magát győztesnek.
„Nem fogom bevezetni a február 1-jén hatályba lépő vámokat” – írta Trump a Truth Socialon, miután találkozott Mark Rutte NATO-főtitkárral. Azt követően üdvözölte „a Grönlanddal kapcsolatos jövőbeli megállapodás keretrendszerét”, és bár a részletek még hiányosak, egyértelmű, hogy bármi is van az asztalon, az messze elmarad Trump kimondott céljától, a sziget „teljes és totális megvásárlásától”.
Egyelőre nem tudhatjuk biztosan, és talán nem is fogjuk megtudni, de az események menete talán megengedi a feltételezést, hogy a NATO főtitkára („a holland fickó”) mutatta be az elnöknek az európai csodafegyvert.
Trump beszéde előtt erős piaci nyugtalanság mutatkozott, mert a befektetők tartottak a kereskedelmi háború kitörésétől, és a trumpi agresszió kilátásaitól. Az amerikai részvények és a dollár árfolyama csökkent, miközben az állami hitelfelvétel költségei szárnyalni kezdtek. Az államkötvények hozamai megugrottak, ami egyértelműen jelezte, hogy a befektetők magasabb jövedelmet követelnek az egyre kockázatosabb befektetések után.
Trumpnak tudnia kellett, hogy ez csak a kezdet, és Európának még több kártyája is van, mint amennyit az elnök szeretne bevallani
Erős és figyelmeztető jelzés volt az elnök felé, hogy január 21-én az Európai Parlament felfüggesztette az EU–USA kereskedelmi alku ratifikálását, és az Unió felvetette a válaszvámok lehetőségét is. Ezután a Deutsche Bank figyelmeztetett arra, hogy messze a legerősebb fegyver az EU kezében a tőkepiacok felhasználása az elnök ellen. Mindezt betetőzte, hogy az Unió vezetői az úgynevezett kereskedelmi „páncélököl” aktiválásáról kezdtek tárgyalni, ami gazdaságilag a nukleáris elrettentésnek felel meg.
Ez már valóban több lehetett a soknál. A vén kontinens Amerika legnagyobb hitelezője és külföldi befektetője, és ma az USA jobban függ a nemzetközi tőkétől, mint történelmének bármely szakaszában. Az európai országok - beleértve az Egyesült Királyságot - kétszer annyi amerikai államkötvényt és részvényt birtokolnak, mint a világ többi része együttvéve, azaz alaptalan az a széleskörű hiedelem, hogy Kína lenne a legnagyobb hitelező az USA-ban. Európa az.
Az amerikai államadósság európai finanszírozása gyakorlatilag az Egyesült Államok születésével egyidős. A függetlenségi háború költségeire már 1780-ban vett fel hitelt az USA holland bankároktól. A történelmi folyamat csúcspontja Donald Trump megválasztásakor érkezett el, mikor 2025 januárjában több európai ország is kétszámjegyű mértékben növelte amerikai állampapír-állományát.
Amerika nettó nemzetközi befektetési pozíciója jelenleg 27 billió dollár, ami közel a GDP 100%-a, és hiánya egyre csak nő, miközben Európa messze a legnagyobb hitelezője. (E sorok írásakor az amerikai államadósság összege 38 ezermilliárd (billió) dollár, miközben adóbevétele csupán 5,3 billió.
Mindezeket összesítve, Trump davosi beszéde valószínűleg már csak az utolsó tétova kísérlet lehetett Európa beszorítására.
Miért patthelyzet, és miért nincs győztes?
Emmanuel Macron keddi napszemüveges beszédében figyelmeztetett a világszerte újra felszínre került „birodalmi ambíciókra”, miután Trump az éjszaka folyamán megismételte Grönlanddal kapcsolatos fenyegetéseit. Előző este Lars Klingbeil német pénzügyminiszter azt mondta, hogy „létezik egy jogilag megalapozott európai eszköztár, válaszadásul a gazdasági zsarolásra. Most meg kell fontolnunk ezen intézkedések alkalmazását, mert a transzatlanti kapcsolatok olyan fordulópontjához érkeztünk, amire még nem volt példa”.
Ahogy Trump fenyegetései egyre valóságosabbá váltak, úgy erősödött a riadalom és a sürgősség érzete Brüsszelben is. Erről Cecilia Malmström, az Európai Bizottság korábbi tagja hétfőn azt mondta: „Sok kártyánk van, és azt hiszem, Trump alábecsüli Európa elszántságát. Most már általános az érzés, hogy tényleg átlépett egy határt”.
Malmström szerint „a hatás hatalmas lehet. Miután aktiváltad [a pénzügyi fegyvereket], elvághatod a piachoz való hozzáférést. Megakadályozhatod, hogy az amerikai pénzügyi intézmények az euróövezet piacán kereskedjenek”.
A patthelyzet oka az, hogy ezeket az intézkedéseket nem lehet gyorsan alkalmazni, mert több tagállam vizsgálatát és beleegyezését igényelné, és végrehajtása legalább hat hónapot venne igénybe. A most várható toporgás oka az is, hogy nem látni biztosan a fegyverforgatóra leselkedő hatásokat, amelyek szintén nagyon fenyegetőek. Emiatt nem lehet azt sem kijelenteni hogy Európa győzött.
Teljes pénzügyi összeomlás is lehet belőle mindkét oldalon
A rendelkezésre álló számos intézkedés az EU önkárosításával is járhat, ha az USA ellen vetik be őket. Mark Zandi, a Moody's Analytics vezető közgazdásza arra figyelmeztet, hogy az amerikai pénzintézetek kizárása túl robbanásszerű lenne. „Ez az a fajta dolog, ami teljes pénzügyi összeomlást okozhat.”
Mások arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai intézmények is nyújtanak hitelt Európának, és az összecsuklás uniós vállalatok sokaságát érintené. További erős szempont, hogy a két demokratikus blokk ütközése politikailag kizárólag Kínának kedvezne.
Fenyegető az is, hogy egy ilyen méretű konfliktus az amerikai tech- és fegyveripar eltávolodását hozhatná Európától, súlyosan megnehezítve Ukrajna további támogatásának lehetőségét. Európának nincsenek alternatívái az amerikai technológiai óriásokkal szemben, mivel szoftverkiadásainak 80%-a ezekhez a vállalatokhoz folyik be, valamint Amerika biztosítja Európának a felhőszolgáltatások kétharmadát. Nincs garancia arra, hogy a technológiai vállalatok tiltakozásul nem vonnák ki teljesen szolgáltatásaikat.
Ami pedig a haditechnikai ipart illeti, Európa jelenlegi fegyverkezési láza ellenére is 5-10 évbe kerülhet, amíg olyan szintű védelmet tud előállítani, mint amit az Egyesült Államok jelenleg nyújt.
Az érem másik oldaláról nézve a fő probléma az lenne, hogy Európa az Egyesült Államok fő gyógyszerszállítója. Ennek korlátozása súlyos gond lenne Amerika számára, mivel nemcsak az árakat hajtaná felfelé, hanem hiányt is okozhatna. „Egy olyan elnöknek, aki olcsóbb gyógyszereket ígért, ez politikailag nagyon káros lenne” – mondja Ben Harris, az amerikai Pénzügyminisztérium vezető közgazdásza.
Theodore Roosevelt egykori elnök mondása szerint tárgyalni érdemes, de mindig legyen kéznél egy furkósbot. Trump esetében egyelőre az derült ki, hogy a botot nem érdemes egyik félnek sem használni, de mutogatni talán igen.