A kérdés az, hogy meddig bírja az Unió és az Egyesült Királyság Donald Trump egyre ellenségesebb megnyilvánulásait, és eljött-e az ideje a masszív ellenlépéseknek?
Egyes híresztelések szerint Európa egy olyan lépést is számításba vesz, amely alapjaiban rengetné meg az amerikai gazdaságot azzal, ha tömegesen eladná a tulajdonában lévő amerikai államkötvényeket. Ezek nominális összértéke 2,4-2,7 ezermilliárd (billió) dollár, ami az USA nemzeti jövedelmének 9-10 százaléka, vagyis igen magas arányú.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Európa a világ egyik legnagyobb külföldi tulajdonosi csoportját jelenti a toplistán, Japán és Kína társaságában. Országokra bontva Japán után az Egyesült Királyság tartja a legtöbb amerikai államkötvényt, megközelítve a 900 milliárd dollár értéket. A kisebb országok – köztük Magyarország – szintén tartanak amerikai állampapírokat, de csak néhány milliárd dollárnyit, vagyis geopolitikailag elhanyagolható nagyságrendet.
Az Európai Uniónak, mint intézménynek nincsenek saját amerikai államkötvényei. Az állomány egy összesített szám, benne az eurózóna jegybankjainak és az európai kormányok tartalékai, az európai pénzügyi központok (Belgium, Luxemburg, Írország, Hollandia) letéti állományai, a Bank of England és a brit pénzügyi intézmények betétei.
A dollárban jegyzett amerikai állampapír a világ egyik legbiztonságosabb magas leglikviditású eszköze, noha a régi AAA minősítéstől hajszálnyit lemaradt, aminek legfőbb oka éppen a magas államadósság. Mégis, az USA továbbra is a nagyon jó adósok között van, és a külföldi kötvényvásárló biztosan tudhatja, hogy az Egyesült Államok mindig törleszteni fog. Ha kell, bármelyik pillanatban el is lehet adni ezeket a papírokat, és a terjengő spekulációk éppen ezen alapulnak.
A források arról is szólnak, hogy európai titkosszolgálatok pásztázzák a lehetőségeket, hogyan lehet nyomást gyakorolni Donald Trumpra, megakadályozva, hogy visszalépjen Ukrajna ügyében, és kedvező helyzetbe hozza Vlagyimir Putyint. Az európai számítások szerint Oroszország győzelme ugyanis jóval többe kerülne az Uniónak, mint amennyit Ukrajna további támogatása felemészt.
Aki támad, az számoljon az ellentámadás következményeivel is
Az ukrajnai háború nem csupán „lokális katonai konfliktus”, hanem egyre élesebb gazdasági csata is, amely már jó ideje globális méreteket öltött. Mindezt egy élesedő diplomáciai és verbális küzdelem kíséri, amiben az Egyesült Államok egyre több olyan gesztust gyakorol, ami rémületet vált ki Európában. Ilyen volt legutóbb a Fehér Ház új stratégiai dokumentuma, amely már egyenesen vesztes félként jellemzi Európát.
A kontinens közösségének ezért számolnia kell azzal ez eshetőséggel is, hogy magára marad a Washington-Moszkva egyezkedés alá kényszerítve.
A „pénzügyi atombomba” kifejezés drámai, és első pillantásra úgy is tűnik, mintha egy új korszak geopolitikai eszköztárát nyitná meg. De mennyi ebből a valóság, mennyi a naivitás, és mennyi a szenzációkeresés?
A találgatások jórészt a The Wall Street Journalra hivatkoznak, azt sugallva, hogy a kontinentális hírszerzői és kormányzati körökben komolyan felmerült az amerikai Treasury-kötvények eladásának lehetősége, mint lehetséges ellensúly Trump Ukrajna-politikai irányváltásával szemben. Ugyanakkor a WSJ írásai nem tartalmaznak olyan megerősített információt, amely szerint akár az Unió, vagy az Egyesült Királyság ténylegesen is készülne a gigantikus kötvénypakett eladására.
Azért is tűnik extrémnek a gondolat, mert az Egyesült Államok és Európa 200 éve nem álltak konfliktusban egymással, viszont egy ilyen lépés kvázi háborús szintű lenne. Egyelőre inkább arról van szó, hogy a politika hátsó udvaraiban – kutatóintézetekben, tanácsadói körökben, informális elemzői beszélgetésekben – felmerülnek szélsőséges megoldási forgatókönyvek is.
Ha bekövetkezne, egy gyors eladási hullám potenciálisan a dollár értékének összeomlását és likviditási válságot idézhet elő az amerikai bankrendszerben, valamint a hitelfelvételi költségek erős növekedését okozhatja.
Borzalmas hatása lenne mindkét félre, emiatt valószínűtlen
Ilyen fordulat a pénzügyi szektort bénulásba taszíthatná az Egyesült Államokat, mondta egy neves európai közgazdász a The Wall Street Journalnak. A „nukleáris opciók” puszta emlegetése annak jele, hogy a bizonytalanság növekszik és a háttérszereplők megpróbálják feltérképezni a másik fél fájdalomküszöbének magasságát.
Ez viszont még messze van a politika felső szintjén meghozott döntésektől. Mivel a rendszerek kölcsönösen függenek egymástól, a „pénzügyi atombomba” valójában kölcsönös megsemmisítést jelentene, amelyet egyetlen felelős pénzügyminiszter sem kockáztatna meg. Egy ilyen konfliktus felidézné a nukleáris doktrína első és második csapásának logikáját, amely szerint a támadó és a védekező fél egyaránt számolhat a saját pusztulásával.
Európa hatalmas összegeket „tárol” Amerikában, viszont ez nem jelenti azt, hogy a pénzeszközöket hirtelen átmozgathatja. A tömeges kötvényeladás több okból is valószínűtlen, mert a kontinens jegybankjai és pénzügyi intézményei hatalmas veszteséget szenvednének el, ha egyszerre kezdenének szabadulni dolláralapú portfóliójuktól. Amerika világpénz-tulajdonos szerepe sem omlana össze egyik napról a másikra, ellenben globális pénzügyi válságot indítana el, ami Európát legalább annyira megviselné, mint Amerikát, vagy akár Trump elnököt személyesen.
Európának vannak más eszközei
A valódi mozgástér a diplomáciai, védelmi és gazdasági koordinációkban mutatkozik, így az Ukrajnának nyújtott európai finanszírozási csomagokban, a kontinentális fegyvergyártás felpörgetésében, a NATO-n belüli autonómabb pozíciók kialakításában. Mindezek Amerikának sincsenek ellenére, sőt, némelyiket ösztönzi is.
Szükségesek a határozott lépések az amerikai technológiai és kereskedelmi szabályozásokkal szemben is. Meg kell születnie egy erős és, összehangolt európai üzenetnek arról, hogy a kontinens a saját biztonsági érdekeit tekinti elsődlegesnek, és ez jóval valószínűbb, mint egy globális pénzügyi háború. „Ha Trump azt hajtogatja, hogy America First, miért ne mondhatnánk mi is azt, hogy Europe First?” – jegyezte meg egy holland képviselő, utalva a világháború idején létező jelszóra.
Felhasználhatja-e Európa a saját amerikai kötvénytartalékát Ukrajna finanszírozására?
Igen, mert a britek és Európa amerikai kötvényállománya olyan nagyságrendű, hogy komoly pénzügyi mozgásteret adna a kontinensnek, ha saját védelmi vagy külpolitikai kiadásait akarná ebből finanszírozni. A körbe Ukrajna pénzügyi támogatása, vagy számára fegyverzetek biztosítása is értendő. Nem véletlen, hogy a háttérelemzésekben néha felmerül az a kérdés, hogy mi történne, ha Európa nem eladná, hanem kölcsönt venne fel saját tartalékaira, vagy átcsoportosítaná őket. Ez a lehetőség gyökeresen eltér a „pénzügyi atombomba” logikájától, mert itt szó sincs amerikai rendszerrombolásról, hanem inkább likviditási stratégiáról.
Nem irreális, ha egyes európai pénzügyi körökben felmerül, hogy ha az orosz vagyonokból végül mégsem lehet Ukrajnát finanszírozni, akkor belső erőforrások mobilizálására lesz szükség. Európa valójában nem is tudja „egyből elkölteni” a Treasury-kötvényeit, de tud rájuk hitelt felvenni.
A „pénzügyi atombomba” ezért inkább politikai metafora, mintsem létező stratégia. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy jelezze: a transzatlanti kapcsolat új és instabil korszakba lépett, ahol a felek egyre kevésbé feltételezik automatikusan egymás jóindulatát. A kérdés már nem az, hogy Európa meddig számíthat Amerikára, hanem az, hogy képes-e kialakítani egy olyan stratégiai önállóságot, amely túléli a jelenlegi washingtoni belpolitikát.
Ebben a fenyegető folyamatban a nukleáris opciók keringése nem a valóságot írja le, hanem inkább azokat a félelmeket jelzi, melyek közepette Európának újra kell definiálnia saját erejét és szerepét a világban.