Az amerikai Lockheed Martin vállalat befektetéseiért a Pentagon vállal garanciát, ugyanis ők felügyelik az eladásokat. Megrendelés bőven lesz.
A Nyugat ráeszmélt, hogy nem áll készen saját égboltjának megvédésére. A NATO és az Európai Unió a közel négy éve tartó ukrajnai háború során szembesült vele, hogy gyártósorai lassúak, a légvédelmi készletei pedig nem elegendőek egy elhúzódó háborúhoz.
Az amerikai Lockheed Martin bejelentette, hogy megállapodást kötött az Egyesült Államok védelmi minisztériumával a nyugati rakétavédelem egyik alappillérének számító Patriot PAC-3 MSE elfogórakéták gyártásának drasztikus felgyorsításáról.
A megállapodás célja, hogy 2030-ra az éves gyártási kapacitást 600 darabról mintegy 2000 rakétára növeljék, és ezzel nemcsak az amerikai fegyveres erők, hanem a NATO és a szövetséges országok biztonsági eszköztárát is támogassák. Megjegyzendő: a Kijevnek nyújtott katonai támogatás és a közel-keleti válságok miatt a készletek fogynak, közben Oroszország, Irán és Kína rakétagyártása pörög, noha az oroszok készleteit folyamatosan emészti az ukrajnai háború.
Tömeggyártás a hiteles elrettentés érdekében
A Lockheed Martin közölte, hogy a vállalat az ipari bővítés szakaszába lépett. Az elmúlt két évben több mint 60 százalékkal nőtt a PAC-3 MSE gyártása, 2025-ig pedig 620 elfogórakétát szállítottak le, ami több mint 20 százalékkal haladja meg a korábbi éves rekordot.
Az új célok eléréséhez jelentősen növelni kell a munkaerőt, új gyártósorokba kell beruházni, és fejleszteni kell az automatizálást. A Pentagon a nyugati ipar strukturális korlátainak tudatában úgy döntött, hogy közvetlenül fogja koordinálni az ellátási láncot, hogy biztosítsa a nyersanyagot, illetve a megfelelő alvállalkozói- és gyártási infrastruktúrát. Elemzők szerint ez kulcsfontosságú lépés a NATO egésze számára, hiszen a szövetségnek egyszerre kell megvédenie keleti szárnyát, katonai bázisait és kritikus európai infrastruktúráját.
Az új finanszírozási modell: az állam vállalja a kockázatot
Az igazi paradigmaváltás azonban nem ipari, hanem pénzügyi jellegű. A Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter által támogatott megállapodás a védelmi minisztérium átalakított beszerzési stratégiáján alapul.
Washington először garantálja a stabil és hosszú távú keresletet, és így lehetővé teszi a gyártóknak, hogy kockázat nélkül invesztáljanak, elkerülve azt a lehetőséget, hogy idővel üresen kongjanak a gyáraik, és ne legyen megrendelésük. A Pentagon így megosztja az ipari kockázatot, stabilizálja a kezdeti pénzforgalmat, és lehetővé teszi a gyors volumenbővítést. A rendszer hallgatólagos beismerés, hogy a piac önmagában nem képes fenntartani a revizionista hatalmakkal való stratégiai konfrontációhoz szükséges sebességet.
Miért váltak a Patriotok nélkülözhetetlenné?
A PAC-3 MSE-t ballisztikus rakéták, cirkálórakéták és repülőgépek elfogására tervezték, a rendszer "hit-to-kill" elvét alkalmazza, tehát közvetlen becsapódás útján találja el a célpontot. Az ukrajnai háború világossá tette, hogy a légvédelem nemcsak a szárazföldi erők, hanem a városok, erőművek, kikötők, repülőterek és logisztikai csomópontok védelmét is szolgálja. Az égbolt hatékony lefedettsége nélkül minden fontos katonai és ipari létesítmény sebezhetővé válik, ezért a NATO-ban és az EU-ban a Patriotot speciális rendszerből stratégiai infrastruktúrává "pozicionálták".
A Lockheed Martin a nyugati védelmi ipari bázis egyik fő pillére, a cég a repüléstechnika, a rakéták és az űrkutatás területén aktív. Rendszerei a NATO fegyveres erőinek nagy részét, valamint számos ázsiai és közel-keleti partnert szolgálnak ki. 2025-ben a vállalat a rakéták és tűzérségi rendszerek szegmensében több mint 24 ezer terméket szállított az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, szerepe tehát jóval túlmutat a Patriot-programon.
Olaszország és az EU: függőség és együttműködési képesség
Olaszország a légierején keresztül telepíti a Patriot rendszert, mely része a NATO integrált légvédelmi lángcolatának. Ipari szinten Róma hozzájárulása a projekthez Leonardo vállalat, mely a Lockheed Martinnal együtt szerepel radar- és rendszerintegrációs programokban.
Az elfogórakéták gyártása azonban továbbra is az Egyesült Államokban összpontosul, ez pedig rávilágít a Brüsszel által éppen kezelni próbált európai struktúra hiányosságaira.
A Patriot gyártásának növelése konkrét és mérhető hiányra reagál. A nyugati készleteket rövid, regionális konfliktusokhoz méretezték, nem pedig elhúzódó, intenzív háborúkhoz, ráaádásul egy közvetlen konfrontáció során az európai készletek hetek alatt kimerülnének. A védelmi lobbi súlya érezhető, de az elemzők egy dologban egyetértenek: nem a vállalatok teremtették meg a keresletet, hanem az ukrajnai háború leplezte le a rendszer törékenységét.
Miként a RUSI és a Peterson Intézet megjegyzi, a kormányok évek óta a hatékonyságot helyezik előtérbe a rugalmassággal szemben, ma pedig éppen ennek az árát kell megfizetni. A 21. századi elrettentés nem csupán a fejlett technológiában mérhető, hanem a hosszú távon fenntartható termelési kapacitásban: készletek, szilárd ellátási láncok és hosszú távú szerződések nélkül a katonai fölény csak elméleti marad.
Elemzők szerint a Patriot gyártásának növelése nem az iparnak tett szívesség, hanem egy veszélyes helyzetetre való, megkésett reakció. Az igazi ismeretlen nem az, hogy a Nyugat beruház-e a légvédelembe, hanem az, hogy ezt elég gyorsan teszi-e. A gyártósorok pörögnek.