Az Iránnal való szembenállás felgyorsította az amerikai fegyverértékesítéseket a régió államainak.
Miközben az amerikai Szenátus elfogadta a 839 milliárd dolláros védelmi költségvetési törvényjavaslatot, a kormány értesítette a Kongresszust több nagyszabású külföldi fegyvereladásról, amelyek a térség két kulcsszereplőjét, Izrael és Szaúd‑Arábia érintik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Bár a bejelentésekben ritkán nevezik meg nyíltan, a stratégiai cél egyértelmű: az intézkedések Irán elrettentésére szolgálnak. Ez közvetlen válasz a korábbi iráni és proxy támadásokra (olajmezők, finomítók, UAV-csapások). A fegyvereladások így nem csak a jelenlegi helyzetre adott válságreakciók, hanem megelőző pozícióépítés. Az elrettentés ki nem mondott célja, hogy Irán számára nehezebbé és kockázatosabbá váljon bármilyen rakéta- vagy drónkampány a térség országaival szemben, és ne tudja őket katonai fenyegetésekkel zsarolni.
Az izraeli készlet közel 6,7 milliárd dollár értékű, míg a Szaúd-Arábiának juttatott csomag 9 milliárd dollár, benne 730 Patriot PAC-3 rakétával. Az amerikai kommentár szerint az ügyletek javítják a partnerek önvédelmi képességét, erősítik a lég- és rakétavédelmet, valamint erősítik a partnerek együttműködési képességei az amerikai haderőkkel.
Az izraeli csomag inkább offenzív jellegű, főként az Apache helikopterflotta és a mobil csapásmérő eszközök, amelyek a gyors reagálást segítik a határmenti incidensek esetén (Libanon, Gáza, Szaíria).
A szaúdi rakétapajzs viszont tisztán defenzív célú, a ballisztikus rakéták elfogása, a drón- és cirkálórakéta-védelem és a kritikus infrastruktúra (olajlétesítmények, városok) megóvása. Ez a magasra emelt több rétegű védelem Irán és a jemeni húszik növekvő fenyegetései miatt szükséges.
A szállítmányok összessége gyakorlatilag egy regionális integrált védelmi rendszer lefektetését jelenti, amely az amerikai központi parancsnokság koordinációja alatt működhet. Másképp fogalmazva, Washington nem egyenként és egymástól függetlenül fegyverez fel országokat, hanem rendszert épít. Ezzel együttműködésre is sarkallja azokat az országokat, amelyek politikailag nem szövetségesek, de Iránnal való szembenállásuk közös táborba sorolja őket.
A rendszerek segíthetik az Izrael–arab együttműködés fejlesztését, amerikai kontroll alatt. mert a rendszer Washington kezében tartja a logisztikát, a szoftverfrissítést és az alkatrészellátást. Az ilyen ügyletek illeszkednek Donald Trump külpolitikai szemléletéhez,, amely szerint a békét nem engedményekkel, hanem erődemonstrációval és nyomásgyakorlással kell kikényszeríteni. Ez a gondolkodás előbb fegyverrel és szankcióval maximalizálja a nyomást, amivel tárgyalási pozíciót teremt, azaz nem a diplomácia előzi meg az erőt, hanem az erő nyitja meg a diplomáciai megoldást.