2025 nem hozott fordulatot a globális rend válságpontjain, és lezárta az illúziók korszakát. A nagyhatalmak és Európa a tartós bizonytalanság kezelésére rendezkednek be, a diplomáciai eszközök hátrébb szorultak, és inkább az erőpolitika uralkodott.
2025 az instabilitás, hatalomváltások és egymást átfedő válságok időszakaként ér véget.
Trump másodszor is felesküdött
2025. január 20-án Donald Trump történelmet írt azzal, hogy az Egyesült Államok első elítélt elnöke lett, és több mint 100 év után a második, aki nem duplázással, hanem mandátum kihagyásával lett újra a Fehér Ház lakója.
A republikánus vezető egy sor ígérettel került hatalomra, amelyeket gyorsan be is indított, és már beiktatásának napján hosszú listát írt alá a politikájának végrehajtását célzó végrehajtási rendeletekből. A legvitatottabbak közé tartozott a déli határon az USA és Mexikó közötti határon történő migránsátkelések miatt elrendelt nemzeti vészhelyzet kihirdetése.
Emellett megszüntette a szövetségi kormányzatban a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás programjait, és létrehozta a Kormányzati Hatékonysági Minisztériumot (DOGE), amelyet novemberi bezárásáig Elon Musk nagyvállalkozó vezetett.
Ennek során az Egyesült Államok megszüntetett vagy megtizedelt egy sor nemzetközi segélyprogramot és elhagyott több internacionális szervezetet.
Megkezdődik az USA vs vámháború
Donald Trump januári érkezése a Fehér Házba globális vámháborút robbantott ki, amely 2025-ben a világgazdaságot jelentős mértékben átrendezte. Alig néhány héttel hivatalba lépése után az elnök bejelentette az európai termékekre, köztük az acélra, az autókra és a mezőgazdasági termékekre kivetett adók hosszú listáját, és ezeket az "amerikai munkavállalók védelmét" szolgáló intézkedésekkel indokolta. A vámintézkedések sorozatát a kapkodás és a különalkuk jellemezték, amíg a nyár végére az új rendszer nagyjából felállt. Az Egyesült Államok azonban a vámfegyvert továbbra sem gazdasági, hanem politikai eszközként kezeli.
Az Egyesült Államokban 2025 a stratégiai visszalépés éve volt. A második Trump-kormányzat nem izolacionista, hanem befelé forduló külpolitikát folytatott, csökkentette multilaterális elköteleződéseit, miközben a katonai elrettentést fenntartotta, sőt növelte.
MIndezekre az Unió előbb meglepetéssel, majd mégis gyorsan reagált, és viszonozta a stratégiai fontosságú amerikai ágazatokat célzó vámcsomagot. A kereskedelmi összecsapás megterhelte a transzatlanti kapcsolatokat, és bizonytalanságot okozott a nemzetközi piacokon.
Az ingadozás olyan kulcsfontosságú iparágakat érintett, mint például az autóipar, amelyek ellátási láncaikban zavarokat szenvedtek el. Az eszkaláció megállítására irányuló tárgyalások hónapokig elhúzódtak, de nem történt különösebb előrelépés, miközben a Nemzetközi Valutaalap a globális gazdasági lassulás veszélyére figyelmeztetett, ha a vámvita folytatódik.
Európa eszmélése és emelkedése
Az EU 2025-ben nem lett geopolitikai nagyhatalom, de elkezdett annak megfelelően viselkedni, még akkor is, ha az ellenséges hangok a folyamatos gyengülésről szóltak. A védelempolitika, a hadiipar és a határvédelem tabutémákból költségvetési tételekké váltak, és az integráció mélyült.
2025 márciusában a Bizottság bemutatta a Rearm Europe tervet, amelynek célja, hogy rövid távon megduplázza az Ukrajna támogatására irányuló erőfeszítéseit, hosszú távon pedig biztosítsa az ország stratégiai autonómiáját, hogy megvédhesse magát a külső agressziótól.
A terv célja, hogy a következő négy év során mintegy 800 milliárd eurót mozgósítson, amelynek nagy részét a tagállamok nemzeti védelmi és biztonsági kiadásaik növeléséből kívánják előteremteni.
A terv hivatalos elnevezését később Readiness 2030-ra változtatták, utalva arra az időpontra, ameddig Oroszországnak még lesznek a képességei ahhoz, hogy támadást indítson egy EU- vagy NATO-tagállam ellen. Az európai védelmi tervek az Egyesült Királysággal összehangoltan készültek, hangsúlyozva a kontinens szuverén katonai képességeinek fontosságát. A folyamat éves lezárása volt az Ukrajnának középtávon nyújtott pénzügyi segély átvitele volt.
Az ukrajnai háború megmerevedése
Az ukrajnai háború 2025-ben nem a frontokon, hanem a stratégiai mélységben vált döntővé. A konfliktus súlypontja a területfoglalásról az erőforrás-kimerítésre, ipari kapacitásra és politikai kitartásra helyeződött át. Oroszország katonailag nem tudott döntő áttörést elérni, Ukrajna pedig nem volt képes visszanyomni a frontvonalat – a háború „befagyott”, de nem stabilizálódott. A nagy szárazföldi manőverek helyét lassan a drónháború és a hírszerzési képességek vették át.
Európai szempontból Ukrajna nemcsak biztonsági, hanem intézményi kérdéssé vált, a támogatás már nem politikai gesztus, hanem költségvetési és ipari probléma lett.
Ennek során márciusban Ukrajna mélycsapásokat kezdett az orosz energetikai infrastruktúra ellen, és részlegesen áttért a NATO-kompatibilis mozgósítási rendszerre. Februárban megkezdődött a háború lezárásának első diplomáciai kísérlete az orosz és az amerikai fél között, de ez nem járt meghatározó eredménnyel, miként a későbbiek sem.
Putyin Alaszkába utazik, hogy találkozzon Trumppal
Az év egyik legmarkánsabb pillanata az alaszkai csúcstalálkozó volt. Egy évtized óta először lépett amerikai földre az orosz elnök az alaszkai Anchorage-ben, azzal a céllal, hogy megvitassák a Moszkva Kijev elleni háborúját lezáró megállapodást
A várakozások ellenére a megbeszélések után nem esett szó tűzszünetről. A csúcstalálkozó a jelek szerint csak a két vezető közötti megbeszélések első fordulója volt, és egy második találkozó ígéretével, amely eddig elmaradt. Trump elnök többször is felülvizsgált béketervei 2025 végén még mindig az orosz fél határozott ellenkezésébe ütköznek.
Ferenc pápa halála és XIV. Leo megválasztása
Április 21-én Ferenc pápa 88 éves korában meghalt, miután több mint egy hónapot kórházban töltött. Ferenc, a katolikus egyház első jezsuita és latin-amerikai vezetője az előző két hónapban két alkalommal szenvedett akut légzési elégtelenségben, amelyet az endobronchiális nyálka felszaporodása okozott.
A pápa pápasága alatt jelentős reformokat hajtott végre a Vatikán átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése érdekében. Emellett következetesen kiemelte a migránsok és menekültek helyzetét. Íme pápaságának hat meghatározó eseménye.
Május 8-án, alig 24 órával a konklávé kezdete után a katolikus egyház megtalálta új vezetőjét. A történelemben először választottak pápává egy amerikai születésű bíborost. Robert Francis Prevost Martinezt, aki anyai ágon spanyol gyökerekkel rendelkezik, mindössze négy szavazást követően választották meg, és a 133 bíborosválasztó szavazatainak legalább kétharmadát megszerezte.
Májusi megválasztása óta XIV. Leó pápa pontifikátusának első hónapjaiban arra összpontosított, hogy az egyházat újra összekapcsolja a polarizáció és egyenlőtlenségek által jellemzett világgal. Egyik prioritása a vatikáni diplomácia megerősítése volt, a különböző vallások vezetőivel való találkozók ösztönzése a vallások közötti párbeszéd újjáélesztése érdekében, különösen a Közel-Keleten.
Az április 28-i nagy dél-európai áramszünet
Április 28-a úgy virradt, mint bármely más nap, mígnem néhány másodperc alatt Spanyolország nagy része áramszünetbe került, amely megbénította az országot, és Portugáliát és Dél-Franciaország egyes részeit is érintette. A hatalmas áramkimaradás emberek millióit érintette, és a repülőtéri forgalom összeomlását, a vonatok leállását és a kórházakban a vészhelyzeti protokollok aktiválását okozta.
Az incidens nagyságrendje újra felerősítette a vitát az energiarendszer sebezhetőségéről és a kritikus infrastruktúrák megerősítésének szükségességéről az egyre változékonyabb globális forgatókönyvvel szemben.
Az incidenst vizsgáló szakértői csoport szerint az áramkimaradás a megújuló energia termelésében bekövetkezett hirtelen meghibásodások sorozatának és a kontinentális európai hálózattal való szinkronizáció ebből következő elvesztésének az eredménye volt.
A 12 napos háború Irán és Izrael között
2025 júniusában drámaian megnőtt a feszültség a Közel-Keleten, amikor Izrael meglepetésszerű és pusztító légicsapásokat mért iráni katonai és nukleáris létesítményekre. Az offenzíva közvetlen iráni választ váltott ki rakétákkal és drónokkal izraeli terület ellen, de csekély eredménnyel, ami nem volt alkalmas a katonai egyensúly visszaállítására.
A konfliktus közepette az USA beavatkozott, és mélyen fekvő iráni célpontokat támadott, eszkalálva a konfliktust. Közel két hétig tartó tartós tűzpárbaj és magas emberi és anyagi áldozatok után a két ország tűzszünetben állapodott meg. Bár az ellenségeskedések megszűntek, a háború nagyfokú bizonytalanságot hagyott maga után, és nyitva hagyta a lehetőséget egy újabb nagy konfliktusra, mivel a perzsa állam továbbra sem számolt el nukleáris készleteivel.
A Gázai tűzszünet ellentmondásai
A 2023 október 7-i Hamász terrortámadás után két év pusztító konfliktusa 2025-ben történelmi mérföldkőhöz érkezett: Izrael és a Hamász tűzszünetet írt alá. Az Egyiptom, az Egyesült Államok és Katar közvetítésével létrejött tűzszünet legalábbis ideiglenesen véget vetett az erőszaknak, amely több ezer halottat és példátlan humanitárius válságot okozott Gázában.
A megállapodás magában foglalta a humanitárius segélyek tömeges beáramlását az övezetbe, valamint előzetes kötelezettségvállalást a stabilabb politikai megoldás felé való elmozdulásra. A Gáza elleni támadások azonban a békemegállapodás ellenére sem szűntek meg teljesen és a terrorcsoport lefegyverzése is várat magára. Az év végére nem lett világos az sem, hogy mely országok, milyen erőkkel és milyen rendben veszik át az övezet katonai felügyeletét.
A tűzszüneti megállapodás nem volt feszültségektől mentes. Az izraeli kormányon belüli csoportok bírálták az engedményeket, míg a gázai fegyveres csoportok vonakodtak a teljes betartástól. A nemzetközi közösség mégis üdvözölte a megállapodást, amely lényeges lépés a nagyobb humanitárius összeomlás elkerülése felé.
Több kormányzat és civil szervezet folyamatosan hirdetett vagy követelt különböző szintű bojkottokat Izrael ellen, ugyanakkor az európai zsidó közösségek az antiszemita incidensek aggasztó növekedéséről számoltak be, különösen Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban. Az európai kormányok elítélték ezeket a támadásokat, és figyelmeztettek, hogy a politikai kritika nem vezethet kiterjedt rasszizmushoz és a zsidó polgárok elleni erőszakhoz.
Dróntámadások európai repülőterek és katonai támaszpontok ellen
2025 őszén több európai repülőtér légterében is súlyos incidensek sorozata történt, amikor engedély nélkül drónokat észleltek, ami a hatóságokat a repülési műveletek felfüggesztésére kényszerítette, és jelentős káoszt okozott.
Október elején olyan nagy repülőtereket, mint például München (Németország), ideiglenesen le kellett zárni, ami számos járat törléséhez és átirányításához vezetett, és utasok tízezreit érintette. További figyelemre méltó eset volt az eindhoveni (Hollandia) repülőtér ideiglenes lezárása november végén.
Ezek az incidensek, amelyek hozzáadódtak a drónok által okozott zavarok egyre növekvő hullámához a kontinensen, állandó riadókészültségbe helyezték az európai országokat.
A katonai támaszpontok és más kritikus infrastruktúrák fölött repülő, engedély nélküli drónok ismétlődő észlelései arra késztették az Európai Uniót, hogy Oroszországnak tulajdonítsa a behatolási cselekményeket. Az EU rámutatott az európai légtér szándékos megsértésének "egyértelmű mintájára", amelynek célja a határvédelmi reagálási képességek tesztelése és a kontinens biztonságának aláásása.
A behatolásoknak ezt a kontextusát egy hibrid háború részeként jellemezték , amely destabilizációt és félelmet kíván kelteni a NATO-tagok között.
Amerikai támadások a venezuelai karibi térségben
Az évet az amerikai-venezuelai kapcsolatok további súlyos romlása is jellemezte, amely 2025 utolsó heteiben érte el a legfeszültebb pontját.
Washington fokozta a Nicolás Maduro rezsimjére gyakorolt nyomást egy sor intézkedéssel, amelyek között szerepelt a venezuelai olajszállító tartályhajók lefoglalása és a kábítószerszállító hajók elleni célzott támadások.
A venezuelai hatóságok ezeket az intézkedéseket közvetlen agressziónak és a kollektív büntetés formájának minősítették, míg az amerikai kormány a Maduro-kormány elszigetelésére és a politikai átmenet szorgalmazására irányuló stratégiája részeként védte az intézkedéseket.
A diplomáciai és katonai eszkalációval párhuzamosan a venezuelai ellenzék ismét a nemzetközi címlapokra került. María Corina Machado ellenzéki vezető az év egyik legszimbolikusabb epizódját rendezte meg, amikor tengeren hagyta el az országot, és Oslóba utazott, hogy átvegye a Nobel-békedíjat, amit követői a rezsim elleni kihívásként és a nemzetközi közösség felé irányuló ébresztőként értelmeztek.