„Donald, te egy rendkívül okos srác vagy, de ez most egy nagyon buta dolog” - a vámháború első napja

HIRDETÉS

A címben idézett üzenetet Justin Trudeau kanadai miniszterelnök küldte amerikai partnerének, fájlalva, hogy Kanada hagyományos szövetsége megtört az Egyesült Államokkal. A leköszönés előtt álló kormányfő szerint nem is feltétlenül az átgondolatlan vámok okozzák majd a legtöbb bajt, hanem az amerikai és kanadai családok és vállalatok közti tradicionális kapcsolatok romlása, amit nehéz lesz újjáépíteni.

Trudeau szerint nehéz meghatározni Trump valódi szándékait. „Talán el akarja süllyeszteni a kanadai gazdaságot, hogy annektálhassa Kanadát, de ez soha nem fog megtörténni. Soha nem leszünk az 51. állam.” Trudeau azt is megjegyezte, hogy nem lát értelmet abban, hogy Trump kereskedelmi támadást intéz az Egyesült Államok legközelebbi partnere és szövetségese ellen, miközben kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal, „egy hazug gyilkos diktátorral”.

Hasonlóan nyilatkozott Ontario tartomány miniszterelnöke is, aki a The New York Times tudomása szerint felmondta a szerződést Elon Musk Starlink cégével. Doug Ford emellett kitiltotta az amerikai szeszesitalokat, és kilátásba helyezte a villamosenergia-export áremelését az USA felé.

Claudia Sheinbaum mexikói elnök kedden azt közölte, hogy ha kormányának csütörtökre tervezett telekonferenciája sikertelen Donald Trumppal, akkor Mexikó vasárnap bejelenti az ellenintézkedéseket, beleértve a megtorló ellen-vámokat is.

A most bevezetett vámok három olyan országot céloznak meg, amelyek évtizedek óta az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnerei. Mexikó, Kína és Kanada együttesen az Egyesült Államokba behozott termékek több mint egyharmadát teszik ki, ami évente több mint ezer milliárd dollárt képvisel.

John C. Williams, a FED New York elnöke a Bloomberg rendezvényen elmondta, hogy a jegybank fokozottan figyelni fog arra, hogy az új tarifák hogyan befolyásolják a gazdasági tevékenységet, valamint , hogy a vállalkozások továbbra is befektetnek-e, a fogyasztók pedig költenek-e. A várható tendenciákat mesterséges intelligenciával is elemeztetni fogják., tekintve az ügy hatalmas súlyát, és eddig sosem látott kiterjedtségét.

Nehezíti az előre látást, hogy Trump fenyegetéseit korábban csak tárgyalásos ütőkártyának nézték, amivel az elnök jobb kereskedelmi pozíciókat akar kicsikarni, Most viszont, hogy mindez valósággá vált, sütgős kutató-elemző és kárenyhítési modellekre van szükség.

Ilyen egyszerű, hogy csak drogháború lenne az egész?

Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter a CNBC-nek adott interjújában azt állította, hogy a konfliktus „kábítószer-háború”, ami enyhülhet, ha Kanada és Mexikó be tudja bizonyítani az elnöknek, hogy képes megállítani a fentanil áramlását. „Szép munkát végeztek a határon, de nem állították meg a fentanil beözönlését” – állítja a miniszter.

Ezzel szemben Justin Trudeau szerint a kanadai határokon hozott intézkedések a határon lefoglalt fentanil mennyiségét a múlt hónapban a nullához közeli mélypontra, kevesebb mint fél unciára tették szorították.

„Mindent megtettünk, amit ígértünk” - fűzte hozzá. Állítását alátámasztja az amerikai Kongresszus 2022-es jelentése is, amely szerint Kanada esetében nem mutatható ki, hogy a fentanil jelentős behozatali forrása lenne.

JD Vance alelnök megvédte a Kanadával szembeni vámok alkalmazását, mondván, hogy a Trump-kormányzatnak előbb látnia kell a kanadai tisztviselők „valódi elkötelezettségét” a fentanil Egyesült Államokba irányuló áramlásának megállítása mellett. „A vámok alapvető eleme az, hogy szerintünk a kanadaiak nem vették komolyan a kábítószer-kereskedelem leállítását” – mondta az alelnök a Capitol Hillen.

Mexikó esetében Sheinbaum elnök nem vitatja a beáramlást, és a felelősséget sem hárítja el. de ezt jórészt az amerikai belső kereslettel magyarázza, valamint azzal, hogy az egyre erősödő drogkartellek amerikai fegyverek illegális eladásából jutnak hadsereg-szerű kapacitásokhoz. Az elnökasszony hétfőn el is rendelte ötezer szövetségi katona kirendelését az amerikai határkörzetbe.

Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy ha az amerikai fogyasztók nem igényelnék a szert, és az amerikai terjesztők azt nem juttatnák el hozzájuk, a válság gyorsan enyhülhetne.

Az elnöknél keményebb hangot ütött meg José de Jesús Rodríguez, a mexikóvárosi kereskedelmi kamara elnöke, aki gazdasági zűrzavart jósolt Mexikónak, beleértve egy esetleges recessziót és akár 15 százalékos munkanélküliséget is, tekintettel a Mexikó és az Egyesült Államok közötti ellátási láncok mély integrációjára. „Ez rendkívül kiábrándító és frusztráló” – mondta. "Az Egyesült Államok megszegte a szavát, és ez határozza meg az Egyesült Államokkal ápolt kereskedelmi kapcsolatunk jövőjét, vagyis itt az ideje, hogy más régiókra tekintsünk."

Ez utóbbi megjegyzés azért baljós, mert több érintett ország célzott arra, hogy a válság elmélyülése esetén Kínára vagy más rugalmasabb beszállítókra lesznek kénytelenek fanyalodnia az amerikai kényszer miatt.

Az elemzők szerint a mélyben nem a drog, hanem inkább az elnök gazdaságfilozófiája húzódik meg, aki csodálattal adózik az USA több mint egy évszázaddal ezelőtti stratégiájához a hazai iparágak védelmére. A terv a 25. amerikai elnök, William McKinley politikáját visszhangozza, aki a 19. század végén a mostanihoz hasonló agresszív vámrendszert elnökölt. Ezt a korszakot nevezi Donald Trump "Amerika fénykorának", viszont figyelmen kívül hagyja a McKinley korszakban bekövetkezett inflációt és munkanélküliséget.

McKinley intézkedései, ahelyett, hogy megerősítették volna Amerika kereskedelmi pozícióját, megtorlást váltottak ki más országok részéről, és az amerikai ipar nem volt elég erős a hiányok pótlására. A hazai árak emelkedtek, különösen a közepes és alacsonyabb jövedelmű amerikaiakat sújtva, és ezt politikai visszahatások követték. A félidős választásokon a választók fellázadtak és a demokraták visszavették az irányítást a Ház felett, magát az elnököt pedig 1901-ben megölték.

Keddi közösségi médiás bejegyzésében Trump azzal is megvádolta Kanadát, hogy nem engedi az amerikai bankok egyenlő versenyét a kanadai tőkepiacokon, és pénzintézeteik elárasztják az amerikai bankszektort. Ez utóbbi megjegyzés alaptalan, viszont abban van igazság, hogy a nagy amerikai hitelezőknek, például a JP Morgan Chase-nek leányvállalatokon keresztül kell működniük a kanadai piacon, és le vannak tiltva az olyan szokásos tevékenységektől, mint a jelzáloghitelek, ami azt jelenti, hogy minimális tevékenységet folytathatnak Kanadában. Ebben a kérdésben elképzelhető egy gyors megegyezés Washington és Ottawa között.

Az első vámháborús nap ütközetei, amelyek jelzések is a várható folyamatokra

Az amerikai oldalon a New York-i és New England-i elektromos hálózatok üzemeltetői már jelzik a bizonytalanságot, hogy a tarifák vonatkoznak-e a Kanadából importált áramra (valószínűleg igen). A két nagy ipari régió jelentős mennyiségű áramot importál az ontariói és quebeci vízierőművektől, és a tarifák a háztartások és a vállalkozások villanyszámláinak emelkedését okozhatják, mert az áramszolgáltatók ekkora tételt képtelenek "benyelni".

A Pantheon Macroeconomics közgazdászai szerint a vállalatok a megemelkedett energiaköltségek legfeljebb 10%-át képesek átvenni úgy, hogy ne kelljen azokat tovább hárítani a fogyasztókra, és ezzel új inflációs láncot generálni.

A kiskereskedelmi forgalomban már a héten megjelenhetnek az inflációs hatások

A tömegforgalmat bonyolító Target és a Best Buy vezérigazgatója kedd reggel azt mondta, hogy a tarifák áremelkedést fognak eredményezni, de ennek mérete még megjósolhatatlan. A Target vezérigazgatója 2,4 árfolyamesést tapasztalt már az első nap, és azt mondta, hogy bizonyos élelmiszerek árai már a hétvégén meglepetéseket okozhatnak, Mexikóból importált gyümölcsök és zöldségek árai emelkedésével. A jelentős hipermarketek közül egyedül a Chipotle vezérigazgatója tett halvány ígéretet, hogy nem emeli az árakat, legalábbis egyelőre.

Az ország több pontjáról jelentették, hogy szokatlanul alacsony teherforgalmat észleltek olyan útszakaszokon is, ahol rendszerint csak lépésben haladnak a kamionok, és ez Mexikóra és Kanadára egyaránt igaz.

Más területeket nézve: bajok elé néz a kőolajipar is, amit előre jelez az amerikai finomítókat képviselő kereskedelmi szövetség vezérigazgatója. Szerinte "az energiára, a finomított termékekre és a petrolkémiai importra vonatkozó vámok kivetésével nem leszünk energiabiztonságosabbak, és nem csökkennek a fogyasztók költségei".

Ennek oka az, hogy a legtöbb amerikai finomítót úgy tervezték, hogy a könnyebb hazai olaj és nehezebb külföldi fajták keverékével működjön, melyeket Kanadából és Mexikóból importálnak. Az amerikai feldolgozóknak most azzal kell szembenézniük, hogy többet fizetnek azért, hogy a nehézolajat a határon túlra vigyék, vagy csökkentsék a termelést, ami mindkét esetben magasabb árakhoz vezethet. Az első számítások szerint legalább 40 centes emelkedésre lehet számítani gallononként.

Ana Swanson, a Thew New York Times kereskedelmi és gazdasági riportere a kedd délelőtti piaci esések láttán azt a kérdést teszi fel, hogy ez a tapasztalat le fogja-e hűteni Trump lelkesedését a vámok iránt. A felvetés azért jogos, mert az elnök mindig is nagy figyelmet szentelt a tőzsdéknek, és biztos az is, hogy a republikánus képviselőket privát panaszokkal fogják elárasztani a veszteségek láttán, amelyek begyűrűznek az Ovális Irodába.

Egyelőre azonban az elnök egyáltalán nem adja jelét, hogy feladná azt az álmát, hogy a vámok segíteni fogják az amerikai gazdaságot.

Ezt a reménykedést kevéssé osztja Kathy Hochul New York-i kormányzó, aki kedden kerekasztal-beszélgetést tartott a farmerekkel és a mezőgazdasági ágazat vezetőivel a tarifák hatásáról. Aggódik amiatt, hogy New York 22 milliárd dollár értékű árut exportál Kanadába, és a várható megtorló vámok, például az elektromos szektorban fájni fognak, amikor be kell kapcsolni a malmokat vagy a hűtőházakat. „Ez az utolsó dolog, amire mezőgazdaságunknak és államunknak szüksége van” - mondta a kormányzó a gazdáknak.

További várhat nehézség, amire a kereskedelmi és jogi szakértők rámutatnak, hogy a kanadai, mexikói és kínai termékekre bevezetett átfogó vámok megterhelhetik az importvámokat beszedő rendszert és az ilyen díjakat beszedő kormányzati szerveket.

Az importvámok beszedése általában rutinfeladat, de ilyen tömegű áru esetén már nem az, és az új helyzet fejlesztéseket és szakképzett személyzet bővítését is követeli, már csak a puszta mennyiség miatt. Végül is, az USA ömlő áru egyötödéről van szó, amit kezelni kell tudni, miközben Elon Musk hivatala láncfűrésszel sarabolja az állami kiadásokat. Az átállást az egész országban el kell végezni, nem csak autóutakon, hanem repülőtereken és kikötőben is.

Az operának nincs vége, mert várakoznak még további áriák is, melyeket az egész világ meg fog hallani

A washintoni kormányzat tarsolyában nem csak Kanadát, Mexikót és Kínát érintő elképzelések lapulnak. Március 4-én ezeknek az országoknak újabb vámemeléseket sóznak a nyakába, de az igaz fordulónapnak március 12. ígérkezik, amikor sorra kerül gyakorlatilag az egész világ. Ekkor 25% vetnek az acél és alumíniumtermékekre, április 12-én pedig a mezőgazdasági áruk következnek, karba öltve bármilyen külföldi gépjárművel.

A következő nagy csoport a réz és a fenyőáru lesz, de ennek részletei még nem ismertek. Ha mindezekhez hozzá vizionáljuk az elektronikai eszközöket és a ritkafémeket, akkor hosszú, globális és pusztító vámháborúra lehet számítani, ami pusztító lesz sokakra nézve, míg győztesei kevéssé láthatók.