Először pontifikálta a karácsony napi misét a Vatikánban az idén megválasztott XIV. Leó pápa. A háború értelmetlenségéről is beszélt.
XIV. Leó pápa a karácsonyi szentmise celebrálása és a Szent Péter téren összegyűlt hívek köszöntése után a pápamobil fedélzetén a Loggia delle Benedizioni - ugyanaz, ahonnan május 8-án Ferenc pápa utódjaként mutatkozott be a világnak - kilátogatott, hogy a hagyományos Urbi et Orbi (a városnak és a világnak) áldást mondja.
"Aki nem szeret, az nem üdvözül" - a pápa üzenetének egyik legjelentősebb passzusa.
Délelőtt 10 órakor a pápa körmenetben vonult be a Szent Péter-bazilikába. Már 31 éve nem fordult elő, hogy pápa ezen a napon misét celebráljon: utoljára II. János Pál pontifikátusa alatt, 1994-ben.
VI. Pál óta, aki 1963 és 1978 között volt pápa, a római püspökök tulajdonképpen mindig úgy döntöttek, hogy ezt az ünnepet egy bíborosra bízzák, és csak a déli Urbi et Orbi áldást tartják fenn maguknak.
A pápa szavai a békéért és az Utolsó Emberekért
Karácsonykor, bár úgy tűnik, senki sem hiszi el, "a béke létezik és már köztünk van. Ma tehát nemcsak meglepődünk a békén, amely már itt van, hanem ünnepeljük, hogy ez az ajándék hogyan adatott nekünk. A hogyanban ugyanis felragyog az isteni másság, amely öröménekekben tör ki bennünket. Így az egész világon a karácsony par excellence a zene és az énekek ünnepe" - tette hozzá a pápa.
"Oly sok testvérnek nincs szava, amelyet megfosztottak méltóságától és némaságba süllyesztettek". Leó pápa azt mondta. "Az emberi test gondoskodásért kiált, befogadásért és elismerésért kiált, gyengédségre képes kezeket és figyelemre hajlandó elméket keres".
Gáza és a háború értelmetlensége XIV. Leó homíliájában
A háborútól szenvedő emberiség sebei álltak a Szent Péter-templomban celebrált karácsonyi szentmise középpontjában. XIV. Leó figyelmeztette a híveket a "kísértéstől, hogy keresztényként óvatos távolságot tartsanak az Úr sebeitől", és ehelyett arra buzdította őket, hogy érintsék meg "mások szenvedő testét".
"Hogyan ne gondolnánk a Gázában hetek óta esőnek, szélnek és hidegnek kitett sátrakra, és annyi más menekült és kitelepített ember sátraira minden kontinensen?" - tette fel a kérdést a pápa.
A homíliában megemlítette a lelkiismeret manipulációjának témáját, törékenynek nevezve "a fegyverbe kényszerített fiatalok elméjét és életét, akik éppen a fronton érzik annak értelmetlenségét, amit tőlük követelnek, és a hazugságokat, amelyekkel azoknak a bombasztikus beszédei vannak átitatva, akik a halálba küldik őket".
XIV. Leó számára az igazi béke nem egy elvont fogalom vagy az erők egyensúlya, hanem egy belső és társadalmi esemény, amely az empátiából fakad:
"Amikor mások törékenysége behatol a szívünkbe, amikor mások fájdalma összetöri a mi gránitbiztosságainkat, akkor már kezdődik a béke". Hozzátette, hogy "egy befogadott jajgatásból, egy meghallott kiáltásból születik: romok között születik, amelyek új szolidaritást hívnak életre".
"A karácsony újra motiválja a missziós egyházat, hajtja azon az úton, amelyet Isten Igéje kijelölt számára. Nem egy harsány igét szolgálunk - már mindenütt halljuk -, hanem egy olyan jelenlétet, amely a jót ébreszti, ismeri annak hatékonyságát, nem követeli magának a monopóliumát. Ez a misszió útja: út a másik felé".
"Istenben minden szó egy megszólított szó, egy beszélgetésre való meghívás, egy szó, amely soha nem ugyanaz. Ez az a megújulás, amelyet a II. vatikáni zsinat előmozdított, és amelyet csak akkor fogunk virágozni látni, ha együtt járunk az egész emberiséggel, és soha nem válunk el tőle.