Az Euronews körbenézett, milyen állami támogatást kap a futball néhány exszocialista országban, valamint volt szocialista országok utódállamaiban.
Hogy a jelenlegi magyar politikai vezetés közpénzből milyen állami támogatásokban (TAO program, állami támogatás közvetlenül a MLSZ-hez, stadionépítések és felújítások stb.) részesíti a magyar futballt (sőt, néhány környező ország futballját is) az többnyire közismert – mint ahogy a pártállástól, pártszimpátiától nem kis mértékben függő ezzel kapcsolatos vélemények is.
A számunkra csalódással zárult világbajnoki selejtezők után az Euronews körbenézett, milyen állami támogatást kap a futball – a selejtezősorozatban Magyarországnál többnyire jobban szereplő – néhány exszocialista országban, illetve volt szocialista országok utódállamaiban, Lengyelországban, Romániában, Horvátországban, Koszovóban, Észak-Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában, Szlovákiában és Csehországban. (Koszovó és Bosznia-Hercegovina csoportjában nem volt topválogatott, azaz ezeknek a válogatottaknak könnyebb volt pótselejtezős helyen végezniük.)
A sort a legutóbbi két világbajnokságon ezüst-, valamint bronzérmes Horvátországgal kezdjük, amely az említett országok közül egyedüliként már biztosította részvételét a 2026-os, amerikai-kanadai-mexikói rendezésű világbajnokságon.
Horvátország
2010 és 2025 között Horvátország az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) HatTrick programja – amely a férfi Európa-bajnokságok bevételeinek több mint felét osztja szét a tagszövetségek között – keretében kapott támogatás felhasználásától, azaz a helyi futballfejlesztési projektekbe való befektetésekről fokozatosan nagyobb volumenű nemzeti projektekre váltott.
Ennek keretében épült meg 2023-ra – a hvg cikke szerint teljes egészében magyar pénzből, részben állami támogatásból – a 13 000 férőhelyes új eszéki stadion és sportkomplexum, az Opus Aréna, a horvát kormány pedig állami projektté nyilvánította egy új zágrábi nemzeti stadion megépítését a jelenlegi Maksimir stadion helyett, valamint a spliti Poljud stadion felújítását.
(Nem az eszéki az egyetlen horvátországi projekt, amelyben legalább részben fellelhető magyar állami finanszírozás. Várdarócon augusztusban adtak át egy 500 fős stadiont. A V Aréna a külhoni magyarok honlapja szerint összesen 7,3 millió eurós beruházásból valósult meg. A magyar kormány pénzügyi támogatásával épült már stadion a szlovéniai Lendván, a szerbiai Topolyán, a felvidéki Dunaszerdahelyen és az erdélyi Sepsiszentgyörgyön is.)
A tervek szerint az új nemzeti stadion építését a kormány és Zágráb városa közösen finanszírozzák, a folyamat magában foglalja először egy kisebb aréna, a Lokomotiva Zágráb stadionjának felújítását. Ha azzal elkészülnek, utána kezdődhet meg a Maksimir lebontása, amire a Világgazdaság cikke szerint azért van szükség, mert az 1912-ben épült stadion egy része a 2020-as földrengés óta szinte használhatatlan, a felújítás pedig nagyon sokba kerülne.
Az új nemzeti stadion mintegy 35 ezer fő befogadására lehet majd alkalmas. A multifunkcionális létesítmény felépítése a tervek szerint körülbelül 175 millió euróba kerülhet. Az, hogy a nemzeti stadiont és a Poljudot „nemzeti érdekűnek” nyilvánítottak felgyorsítja a beszerzést, felszabadítja a finanszírozást és rangsorolja a projekteket.
Az építkezéseken túl a horvát állam például földadományozással is támogatja a labdarúgást, ennek köszönhetően épülhet meg Velika Goricán az új Nemzeti futballközpont és tábor. Ahogyan azt az Inside World Football is megírta, a horvát állam 2023 júliusában több mint 4 millió euró értékű, 92 000 m² földterületet adományozott a Horvát Labdarúgó Szövetségnek (HNS) a nemzeti edzőközpont megépítésére.
Az állam és a városi önkormányzatok gyakran ítélnek oda közbeszerzési szerződéseket (utak, közművek, stadionmunkák), amelyek stadionprojektekhez kapcsolódnak – ez csökkentheti a költségeket és felgyorsíthatja a megvalósítást a teljesen magánfejlesztéshez képest.
Az állami, regionális költségvetések és a HNS kezdeményezések néha fedezik az ifjúsági képzési programokat, a logisztikát vagy a helyi klubok, akadémiák üzemeltetési költségeit. Helyi önkormányzatok gyakran társfinanszírozzák az ifjúsági pályákat és a képzési programokat.
Bár a kifejezett adókedvezmények eltérőek, az önkormányzati szponzorációból és marketingmegállapodásokból származó bevételeik mellett a klubok –például a közművekre is vonatkozó – kedvező bérleti szerződéseket köthetnek, amivel funkcionálisan csökkenthetik az üzemeltetési költségeket.
Az egykori Jugoszlávia utódállamai közül még Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó van versenyben a világbajnoki részvételért. Utóbbi kettő a második helyen végzett világbajnoki selejtező csoportjában, míg Észak-Macedónia a 2024-2025-ös Nemzetek Ligájában elért eredményének köszönheti a pótselejtezős lehetőséget.
Bosznia-Hercegovina
Bosznia-Hercegovinában a zenicai Bilino Polje stadion felújítása volt az elmúlt 15 év egyik legjelentősebb sportberuházása. A 15 ezer fős stadion felújítása 2012-ben fejeződött be, a közelmúltban pedig bejelentették, hogy a helyére új nemzeti stadiont építenek 2029-es átadással.
A szarajevói Grbavica Stadiont fokozatosan fejlesztik. A Zseljeznicsar arénája 2017-ben új lelátóval bővült, 2018-ban a pályát öntöző-fűtő rendszerrel látták el, 2019-ben pedig befedték a lelátót. Ezekhez a fejlesztésekhez önkormányzati források, valamint magánszemélyek, így a klub korábbi ismert játékosainak adományai is hozzájárultak.
Vannak tervek a kisebb-nagyobb ráncfelvarrásokon már többször átesett, az 1984-es téli olimpia nyitóünnepségének is otthont adó szarajevói Olimpiai Stadion (Stadion Kosevo) modernizálására is, de ezek a tervek egyelőre nem valósultak meg.
A futballba közvetlen állami tőke áramlik például stadionok önkormányzati fenntartása, illetve minisztériumi támogatások, vagy állami tulajdonú vállalatokon keresztüli szponzoráció formájában.
Koszovó
A közelmúltban Koszovóban is meglódult a stadionprojekt. Államilag támogatott beruházásokról, nagy önkormányzati projektekről, többéves tőkeprojekt-csomagokról döntöttek, miközben ismétlődően támogatják a labdarúgó szövetséget. Ezeknek az intézkedéseknek a 2030-as Mediterrán Játékok rendezése az egyik fő mozgatórugója.
Külön érdemes szólni az államilag támogatott pristinai Fadil Vokrri Stadion 2016 és 2018 között, majd 2024-ben zajló nagyszabású felújításáról, amely így már alkalmas UEFA-rendezvények, nemzetközi mérkőzések lebonyolítására.
A mitrovicai Adem Jashari Olimpiai Stadion is többfázisú, államilag finanszírozott felújításon esik át. A 2019-ben indult projekt célja, hogy a stadion magasabb UEFA-besorolást kapjon.
A Kulturális, Ifjúsági és Sportminisztérium (MKRS) és a központi kormányzat több millió eurós költségvetéseket hagyott jóvá és különített el stadionok építésére és felújítására. Ezek között van egy új, városi stadionok építésére (Peja, Ferizaj), illetve meglévők felújítására (Prizren, Vushtrri) vonatkozó csomag, és folyamatban vannak további önkormányzati stadionprojektek is. Ezeknél többnyire 10–15 millió eurós nagyságrendű pályázati és projektköltségvetés jelenik meg a nyilvános jelentésekben. Az MKRS többek közt több százezer eurós működési és programtámogatásokat nyújt az ország labdarúgó szövetségének (FFK).
Úgynevezett „rejtett” állami támogatásnak minősíthető, hogy sok klub önkormányzatok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett stadionokban játszik, ami azt jelenti, hogy a városok finanszírozzák a karbantartást, a fejlesztéseket, és néha olyan (földterületre, közművekre, személyzetre vonatkozó) szerződéseket írnak alá, amelyeken keresztül hatékonyan támogatják a klubokat.
A BalkanInsight továbbá például arról számolt be, hogy bizonyos városok vagy klubok felé terelhettek állami beruházásokat, valamint, hogy a „nemzeti stadion” elhelyezésével, tulajdonjogával kapcsolatos politikai viták lelassítottak vagy átalakítottak néhány projektet. A Gazeta Express többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy a közelmúltban több projekt megvalósítása is késett, vagy a költségek növekedtek.
Észak-Macedónia
A másik három eddig taglalt exjugoszláv államhoz hasonlóan Észak-Macedóniában is főként stadionrekonstrukciós, pályafelújítási projektek zajlottak az elmúlt 15 évben.
Ezek közé tartozik a jelenleg 33 ezer férőhelyes szkopjei Toše Proeski Nemzeti Aréna bővítési-korszerűsítési projektje, amely a 2010-es, 2020-as években részben állami (részben UEFA) támogatással valósult meg.
A bitolai Petar Miloševski stadion világításának és lelátójának korszerűsítése a helyi önkormányzat és az észak-macedón labdarúgó szövetség (FFM) munkálatainak együttes kombinációja, mint ahogy a tetovói Városi Stadion 2015–2016-os felújítása is, amihez az UEFA HatTrick programja is hozzájárult.
Lengyelország
Lengyelország pótselejtezős helyen végzett csoportjában Hollandia mögött. Az ottani helyzetről az Euronews varsói irodájának vezetője, Jan Bolanowski adott tájékoztatást, aki azt mondta, hogy a lengyelországi futballinfrastruktúra általában véve sokáig nagyon rossz volt, de a 2012-es ukrán-lengyel rendezésű Európa-bajnokság megszervezése lökést adott a fejlődésnek.
„A tornához kapcsolódó teljes infrastrukturális kiadást (közlekedés, stadionok, szállodák) közel 95 milliárd zlotyra becsülték. A 2012-es Eb előkészületeinek részeként jelentős helyszíneket építettek vagy korszerűsítettek. Közéjük tartozik a varsói Nemzeti Stadion (megnyitás 2011 május; teljes költség több mint 500 millió eurónak megfelelő zloty), a wrocławi stadion (2009–2011-ben épült, körülbelül 210 millió eurós költséggel), a gdański stadion (megnyitás: 2011, költség 200 millió euró), valamint a poznańi stadion (költség: 175 millió euró).
Mindezek a stadionok több mint 40 ezer néző befogadására alkalmasak, a varsói pedig az ország legnagyobbja, közel 60 ezer férőhellyel. Érdekesség, hogy a varsói stadiont a kommunista Lengyel Népköztársaság 10. évfordulójáról elnevezett Stadion X-lecia helyén építették.
Érdemes még szólni a chorzówi Sziléziai Stadionról is, amely 2009 és 2017 között jelentős modernizáción esett át, beleértve egy nagy tetőszerkezet beépítését is. A végső költség elérte a körülbelül 650 millió zlotyt. Kezdetben alacsonyabb költségekre számítottak, de az összeg a tetővel kapcsolatos technikai problémák miatt megnőtt. A 2012-es Európa-bajnokságon ez volt a legnagyobb lengyel aréna, most a második helyen áll az ülőhelyek számát tekintve.
Ugyanakkor elindult az „Az én pályám – Orlik 2012” (Moje Boisko – Orlik 2012) program, melynek célja sportpályák építése iskolák közelében. Az építési költségeket a központi és a helyi hatóságok között osztották meg. Az Orlik projektekre a költségvetés 1 milliárd zlotyt (235 millió eurót) különített el. A program célja számos, helyben hozzáférhető Orlik típusú pálya létrehozása volt, növelve a gyermekek és fiatalok sporthoz való hozzáférését. 5 év alatt körülbelül 2600 futballpályát építettek Lengyelországban” – zárta összegzését Jan Bolanowski.
Románia
Románia egy gyengébb összetételűnek mondható világbajnoki selejtezőcsoportban ugyanúgy harmadik lett, mint Magyarország a sajátjában, a románok azonban így is pótselejtezőt játszhatnak – hasonlóan Észak-Macedóniához – a 2024-2025-ös Nemzetek Ligájában elért eredményüknek köszönhetően.
A román sportfinanszírozási rendszer általánosságban állami forrásokra támaszkodik a központi állami, megyei és helyi költségvetésekből történő finanszírozással. Ez vonatkozik a futballra is, amelyet nagyrészt közpénzekből finanszíroznak, amihez a magánszektor (szponzorok, klubok saját bevételei) kisebb arányban járul hozzá.
A román kormány közvetlenül biztosít költségvetési forrásokat futballakadémiák és egyesületek számára. 2024-ben a kormány elfogadott egy költségvetési memorandumot, amely lehetővé teszi, hogy a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) által rangsorolt akadémiák utánpótlás-nevelésre kapjanak állami pénzt megduplázott összegben. Az egyetlen feltétel, hogy a pénzt kifejezetten gyerekek és juniorok képzésére fordítsák.
Egyes – különösen a „történelmi háttérrel” rendelkező – román klubok közvetlenül részesülnek állami intézmények támogatásában. Például a Dinamo București a román belügyminisztériumhoz tartozik, így azon keresztül is kaphat állami forrásokat. A Rapid București stadionját a közlekedési minisztérium finanszírozta, ami a researchgate.neten megjelent megállapítás szerint nem feltétlenül jelent közvetlen költségvetési támogatást, de állami beruházás a klub infrastruktúrájába.
Egyes romániai klubok (Sepsi OSK, FK Csíkszereda) magyar állami alapokból érkező támogatásokat kapnak.
Csehország
Csehországban a Nemzeti Sportügynökség (Národní Sportovní Agentura) koordinálja a közpénzek elosztását a sportágak között, beleértve a futballt is.
A sportfinanszírozási rendszer célja, hogy a sportszövetségek, köztük a labdarúgó szövetség pénzt kapjanak sportolóik nemzetközi versenyekre való felkészítésére, utánpótlás- és edzőprogramokra, illetve képzésekre. A támogatások nagysága sportáganként változik, és több tucat millió korona is lehet egy adott szövetség számára.
A rendszer nem futball-specifikus, hanem az összes sportág számára elérhető költségvetési forrás, de a futball, mint népszerű sportág, jelentős összegekhez jut.
A Cseh Labdarúgó Szövetség (FAČR) mint nonprofit szervezet rendszeresen kap állami dotációkat a központi költségvetésből. A támogatásokat a kormányzati sport- és költségvetési programokból ítélik oda. Az állami nyilvántartás szerint a FAČR különböző célokra több tucat állami támogatást kapott már több százmillió eurónak megfelelő, összesen több mint 5,7 milliárd cseh korona értékben. Az összegekkel részben az egyesületek működését, részben a nemzeti csapatok és utánpótlás programok működtetését finanszírozzák.
A cseh költségvetés sportprogramjai több kategóriában – például „Sportolói és nemzetközi szereplés támogatása” (válogatott felkészülés és versenyek), „Ifjúsági és tehetséggondozási programok” vagy „Sportinfrastruktúra és klubok fejlesztése” – adnak támogatást. A különböző programokat részben az NSA forrásaiból, részben pedig a sportot támogató minisztériumi programokból finanszírozzák.
A labdarúgó-klubok és sportegyesületek helyi önkormányzatoktól is kaphatnak támogatást infrastrukturális fejlesztésre (pl. pályák, edzőközpontok), utánpótlás-programokra vagy működési költségekre. Ezek a támogatások nem „központosítottak, és klubonként eltérő mértékűek lehetnek.
A központi és regionális költségvetésből külön támogatások érkezhetnek sportlétesítmények építésére és felújítására, ami közvetve a futballklubokat is érinti – főleg ha stadionok, edzőpályák vagy táborok fejlesztéséről van szó.
A romea.cz cikke alapján összességében elmondható, hogy a cseh modell kevésbé támaszkodik adókedvezményes rendszerekre vagy TAO-szerű konstrukciókra, mint a magyar, illetve, hogy a támogatásokat sokszor közvetlenül juttatják el szövetségi szervezetekhez vagy klubok nonprofit egységeihez. A cseh profi klubok viszonylag kevesebb közvetlen állami pénzt kapnak akkor is, ha bizonyos régiók vagy városok esetenként támogathatnak stadion- vagy infrastruktúra fejlesztést.
A sport – így a futball – finanszírozása emellett nagymértékben függ helyi önkormányzati támogatásoktól és regionális szubvencióktól is.
A FAČR állami dotációi körül mindazonáltal voltak botrányok: 2017-ben például korrupciós vizsgálat is zajlott a sporttámogatások elosztása kapcsán. A labdarúgó szövetség vezetőit le is tartóztatták visszaélések gyanújával.
Az átláthatóság és a támogatási rendszerek szabályozása azóta is közéleti viták témája Csehországban, melynek válogatottja a második helyen végzett világbajnoki selejtezőcsoportjában, így pótselejtező(k)re készülhet, csakúgy, mint az egykori Csehszlovákia másik utódállama, a csoportjában a csehekhez hasonlóan szereplő Szlovákia.
Szlovákia
A szlovák futballba állami támogatások és közpénzek több irányból is áramlanak, kritikusai szerint a több szinten (állami, regionális, helyi, EU források, külföldi állami támogatások) működő rendszer nem igazán átlátható.
Egy 2023-as jelentés szerint a szlovák állam évente mintegy 110–150 millió eurót költ sporttámogatásra, amibe természetesen beletartozik a futball is. Az állami pénzek a Sporttámogatási Alapon és más költségvetési tételeken keresztül jutnak el a sportágakhoz. A központi támogatások szétosztása több szereplő (minisztériumok, regionális és önkormányzati szervek) között oszlik el.
(A szlovák futballba jelentős közpénz érkezik Magyarországról is, főként a határon túli magyar közösségek támogatását célzó programokon – Bethlen Gábor Alap, Mol – Új Európa Alapítvány stb. – keresztül. A magyar állam tavaly közel 5 millió eurót biztosított három szlovákiai magyar fociklubnak, a DAC-nak, a KFC Komárnónak és az FC Košicének.)
Stadionok felújítására vagy építésére a kormányzat és helyi önkormányzatok is adnak közvetlen támogatást, arról viszont, hogy összesen mennyi közpénz megy kizárólag a futballba Szlovákiában, nincs központosított adatbázis, ezért a sportfinanszírozás átláthatóságát több szakértő is hiányolja.
A közelmúltban voltak Szlovákiában az Európai Unió által támogatott projektek is. 2017-ben például az Európai Bizottság 36 millió eurós támogatást biztosított a pozsonyi nemzeti labdarúgó-stadion építéséhez.
A pozsonyi stadion ügye aztán hosszú pereskedést eredményezett: az állam részvételi opciókat adott a projektben, majd később visszalépett és viták alakultak ki az átláthatóságról és a pénzügyi felelősségről.
Csehországhoz viszonyítva, ahol a futball állami támogatása formálisan szabályozott és sokszínű, de komoly botrányokat és átláthatósági aggályokat okozott, Szlovákiában inkább a projektfinanszírozás és a politikai preferenciák körüli viták a jellemzők.