Kovács Balázs és szerzőtársa a golfozókat és a startupokat vizsgálta: a sportolóknak romlott a teljesítménye, ha az ellentétes politikai oldal támogatójával kellett együtt játszaniuk, a cégek pedig korábban mentek csődbe, ha politikailag vegyes társaság alapította őket.
Egyre jobban mélyülnek az árkok a politikai oldalak között, ez pedig rossz hatással van a társadalmunkra – az ehhez hasonló mondatokat olyan gyakran halljuk, hogy szinte már közhelyszámba mennek, a politikai polarizáció konkrét, mérhető hatásairól azonban már kevesebb szó esik. A Yale School of Management professzora, Kovács Balázs az elmúlt időszakban több kutatást végzett a témában, és az élet több területén is sikerült kimutatnia azt, hogy hogyan hat ránk, ha politikailag „ellenséges" környezetben vagyunk.
Miért idegesíti a golfozókat, ha egy ellentétes pártállású játékossal kell együtt játszaniuk? Milyen hátrányai vannak annak, ha csak hasonlóan gondolkodó emberekkel vesszük körbe magunkat? És mit tegyünk akkor, ha pártpolitikai ellentét miatt ment tönkre a kapcsolatunk egy rokonunkkal vagy barátunkkal? Többek között erről kérdeztük Kovács Balázst, aki most épp Magyarországon van, így le tudtunk ülni vele beszélgetni.
De kezdjük ott, hogy hogyan sikerült megtalálni ezt a kutatási témát. Kovács azt tapasztalta, hogy a polarizáció hatásait a politikatudomány oldaláról sokan vizsgálják, azzal viszont nem nagyon foglalkozott senki, hogy egy-egy vállalaton belül milyen következményei vannak a jelenségnek. A kutatáson aztán sokat lendített egy érdeklődő diák, aki használható adatbázisokat is talált – az volt ugyanis a nagy kérdés, hogy hogyan lehet elég adatot szerezni ahhoz, hogy értelmezhető eredményeket kapjanak egy-egy témában.
Több tízezer dollárt veszítenek a golfozók a politikai polarizáció miatt
A magyar kutató diákja javasolta azt, hogy érdemes lenne a golfozókkal foglalkozni, ami több szempontból is megfelelőnek bizonyult. Először is ott van az, hogy egy tudományos kutatásnál előny, ha a minta véletlenszerű elemekből áll (randomizált). Az élet legtöbb területén nem véletlenszerű az, hogy összekerülnek-e az eltérő politikai oldalak támogatói, az azonosan gondolkodók ugyanis inkább keresik egymás társaságát. Az nem véletlenszerű, hogy az ember kivel házasodik össze, vagy kivel alapít céget, a golfban viszont sorsolják azt, hogy ki kivel játszik egy csoportban. Az szintén a golf mellett szólt, hogy a sportokban rengeteg adatot mérnek. Bármelyik sport azonban nem lett volna alkalmas a kutatásra:
„Voltak már focis cikkeim is, de azok teljesen másról szóltak. Szerintem ebben az esetben a futballban nem lenne kimutatható eredmény, mert az egy nagyon nemzetközi sport. Például egy Manchester Unitedben valószínűleg kisebb jelentősége van annak, hogy ki jobboldali és ki baloldali” – mondta Kovács.
A golfozók jelentős részéről ráadásul azt is tudni lehet, hogy melyik nagy pártot támogatják (többségük egyébként republikánus), így minden adott volt ahhoz, hogy ha van bármilyen hatása a politikai polarizációnak a teljesítményükre, akkor azt ki lehessen mutatni. Az idén októberben publikált eredmények pedig azt mutatják, hogy van: a golfozók átlagosan 0,2 lyukkal rosszabb eredménnyel teljesítették a versenyeket olyan esetekben, amikor velük ellentétes politikai beállítottságú sportolóval kerültek egy csoportba.
Az 1997 és 2022 közötti mintán az is látszott, hogy a politikailag kevésbé polarizált időszakokban eltűnt a negatív hatás, a legfeszültebb időszakban viszont 0,55 lyukra emelkedett. A pénzdíjazások segítségével Kovács és kutatótársa számszerűsítette is azt, hogy átlagosan mekkora bevételkiesést okoz a golfozóknak a politikai polarizáció, és arra jutottak, hogy ez versenyenként több tízezer dollárra tehető (persze csak akkor, ha ellenkező beállítottságú golfozóval sorsolták össze őket). Sőt, még azt is észrevették, hogy az olyan szituációkban, amikor a versenyzők fizikailag közel helyezkednek el egymáshoz a pályán (elsősorban a kezdő és a befejező ütéseknél), jobban érvényesül a polarizáció negatív hatása.
„Szerintem a stressz az oka ennek, de pontosan nem lehet tudni, hiszen mi nem vagyunk ott, nem mérjük a vérnyomásukat. De beszélgettünk golfozókkal, és ők azt mesélték, hogy ha olyan áll mellettük, akit nem szeretnek, akkor az egy kicsit zavarja őket, és kevésbé tudnak fókuszálni. És azt is elmondták, hogy a golf nem olyan sport, mint például a futás: minden versenyző teljes mértékben birtokában van a szükséges képességeknek, az eredményesség pedig kizárólag azon múlik, hogy ki mennyire tud fókuszálni” – magyarázta a kutató.
A kreativitás rovására megy, ha csak hozzánk hasonló emberekkel vesszük magunkat körül
A tudományban egyébként nincs teljes egyetértés azt illetően, hogy milyen hatással van az ránk, ha tőlünk valamilyen szempontból különböző emberek társaságában vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy a témát ne kutatták volna: Kovács szerint jó három-négyezer cikk foglalkozik ezzel, de a legtöbb nem a politikai nézeteltéréseket, hanem a nemi vagy rasszbeli különbségek hatását vizsgálja.
A multicégeknek például nagyon fontos tudniuk, hogy ha összeraknak egy irodába egy fülöp-szigeteki, egy japán és egy magyar munkavállalót, akkor ők hogyan fognak tudni együtt dolgozni. A tudományos konszenzus most azirányba megy, hogy elsősorban nem az számít az ilyen szituációkban, hogy valaki nő vagy férfi, filippínó vagy magyar, hanem az, hogy másképpen gondolkodik-e, mint akivel együtt kell dolgoznia. Egy filippínó persze nagyobb eséllyel gondolkozik eltérően egy magyartól, mint egy másik magyar, de ez egyáltalán nem biztos, hogy így van.
„Kétféle hatás van. Aki olyan, mint te, akivel közös háttered, gondolkodásmódod van, azzal könnyebb együtt dolgozni, mert ugyanazokat a vicceket értitek, és fel tudjátok mérni, hogy a másik mit tud megcsinálni. Ez rövid távon jó a hatékonyság szempontjából. Hosszú távon viszont sok esetben rossz az, ha nagyon hasonló kollégákkal van az ember körülvéve, mert ugyanazokat a feltételezésekkel éltek, és ez rosszat tesz a kreativitásnak" - mondta Kovács, majd példát is hozott erre:
A szakértő szerint a marketing területén most is alapvetés, hogy ha egy cégnek vannak 15 vagy 85 éves vásárlói, akkor szükség van a csapatban egy 15 vagy 85 éves emberre is: pusztán azért, hogy elmondja, ha valami az ő korosztályában egyszerűen nem működik, vagy mondjuk egy szónak más a jelentése a kortársai között.
Kovács a társával együtt egy másik kutatásban azt is megvizsgálta, hogy hogyan hat a polarizáció a startupok eredményességére. A golffal ellentétben ez nem randomizált mintavétel volt, a cégeket ugyanis a legtöbbször azonos beállítottságú emberek hozták létre. Az eredmények illeszkedtek a fentebb ismertetett tudományos konszenzusba: a vegyes politikai érzelmű csoportok által létrehozott startupok rendre gyorsabban mentek tönkre, mint a homogének.
A Yale-es kutatók is egy irányba húznak
Kovács szerint a vállalatoknál egyre inkább látszik, hogy növelni próbálják a dolgozóik diverzitását. Van, aki ezt üzleti szempontok alapján teszi, a kreativitás növelése érdekében, de olyan is van, aki inkább morális okokból. Csupán erkölcsi indíttatásból azonban egy cég sem növelné a diverzitást, ha közben mondjuk azt tapasztalná, hogy ez árt a működésének.
A kutató szerint számos olyan területe van még az életnek, ahol vizsgálni lehetne a politikai polarizáció hatásait. A kérdés csak az, hogy melyikhez áll rendelkezésre elengedő mennyiségű és minőségű adat. Most például azon dolgoznak a kutatótársával, hogy az amerikai lakásvásárlásoknál megnézzék, hogy mekkora szerepe van az ingatlanügynökök és az ügyfelek politikai beállítódása közötti különbségnek – akár azt tekintve, hogy az értékbecslés eredményéhez képest milyen áron és mekkora engedményekkel sikerül üzletet kötni, akár azt illetően, hogy egyáltalán létrejön-e az adás-vétel. Az orvosi teamek és a kutatói csapatok teljesítményét szintén érdekes lenne megvizsgálni, ez azonban már egy fokkal nehezebbnek ígérkezik.
Kovács egyébként a saját munkahelyén, a Yale-en is azt látja, hogy az egyes tudományterületek kutatói általában egy irányba szavaznak. A humán tudományok területén, a filozófusok, szociológusok között elsöprő többségben vannak a demokraták, a pénzügyi tanszéken viszont például sok a republikánus. Ennek azonban nem feltétlenül van rossz hatása a kreativitásra:
„A kreativitást nagyon sok dimenzió határozza meg. Például az is, hogy milyen országból származik az ember, hány éves, férfi vagy nő, milyen zenét szeret. Attól még, hogy egymás mellett ül két demokrata ember, lehetnek tökéletesen különbözőek. Ha más szempontokból ugyanolyanok lennének, és még ugyanazzal a párttal is szimpatizálnának, az rossz lenne. Az egyetemen viszont olyan sokfélék az emberek, hogy ez kevésbé van jelen” – magyarázta.
Együtt lehet dolgozni olyannal, akit hülyének tartunk?
A kutató szerint nagyon nehéz kérdés, hogy olyan munkakörnyezetben, ahol többféle beállítottságú emberek dolgoznak együtt, hogyan kell kezelni a konfliktusokat. Az például biztosan nem jó, ha minden nap órák mennek el azzal, hogy az Egyesült Államokban dolgozó kollégák arról vitáznak, hogy lehet-e például fegyverrel bemenni az irodába, vagy hogy mit csinált már megint Donald Trump. A cégek megpróbálhatják kialakítani a körülményeit annak, hogy az ilyen témákat is ki lehessen beszélni, de ez nem könnyű, mert sok olyan konfliktus van, amit nem könnyű egyéni szinten sem kezelni. Kovács saját példát is tudott hozni erre:
Magyarországon is mélyülnek az árkok
A politikai polarizációt Magyarországon is mérik, és az eddigi adatok alapján az egyelőre még kisebb, mint az Egyesült Államokban. A Policy Solutions a 2022-es választások után végzett felmérést a témában, és ekkor még arra a kérdésre is több mint 80 százalék válaszolt nemmel, hogy valaha letiltotta-e már egy ismerősét a közösségi médiában annak politikai nézetei miatt.
A napokban a Political Capital végzett átfogó kutatást a politikai polarizációról, és azt találta, hogy a két nagy párt, a Fidesz és a Tisza szimpatizánsai nagyon rossz véleménnyel vannak a másik tábor tagjairól. A fideszesek kétharmada gondolja úgy, hogy a Tisza szavazói komoly fenyegetést jelentenek Magyarországra és a magyar népre, az ellenkező irányban pedig 55 százalékos ez az arány. A teljes népesség kétharmada eközben úgy gondolja, hogy a politika sokkal erőszakosabb most, mint amilyen négy évvel ezelőtt volt.
A politikai polarizáció sajnos egyre csak nő, ami Kovács szerint első sorban azzal együtt probléma, hogy az emberek manapság kevesebbet gondolkodnak azelőtt, hogy véleményt alkotnának. Régebben talán jobban belegondoltunk abba, hogy milyen okok húzódnak meg amögött, ha valaki más mondjuk nem hisz az oltásokban, vagy elutasítja az abortuszt, de ez egyre kevésbé van így.
„Most már eljutott oda a társadalmi párbeszéd, hogy nem gondoljuk át, hogy ki miért mondja azt, amit mond. Ha hallunk valami nekünk nem tetszőt, akkor bezárkózunk, és azt mondjuk, hogy inkább nem beszélünk az illetővel. Így pedig nem is fog kiderülni, hogy mi húzódik meg a háttérben. Pedig még az is lehet, hogy valaki azért mondja, amit mond, mert azt hiszi, hogy te azt szeretnéd hallani. Ezen a jelenségen pedig tovább ront a közösségi média, ami a tiéddel megegyező véleményekkel vesz körül téged” – magyarázta Kovács, akitől végül azt kérdeztem meg, hogy hogyan lehet helyrehozni az olyan családi vagy baráti kapcsolatokat, amiket a politikai polarizáció tett tönkre.
Barátságok mennek rá a politikai ellentétekre
A kutató azzal kezdte a válaszát, hogy ha nem beszélünk többet az illetővel, az biztosan rossz, mert úgy nem fog soha rendeződni a viszonyunk. A kutatások alapján inkább az vezethet eredményre, ha találkozáskor nem politikáról kezdünk el beszélgetni a haragosunkkal, hanem valami olyan témáról, amiben egyet tudunk érteni vele. Ilyesmi lehet akár a zene vagy a foci is, bár ezek a témák is egyre jobban át vannak politizálva.
Az ilyen beszélgetések során az ember rá tud jönni, hogy a másik egyébként nem hülye, csak mondjuk teljes tévedésben van az ukrajnai háborút illetően, legalábbis a mi véleményünk szerint. A megértésben pedig segít az is, ha az ember megpróbál belehelyezkedni a másik helyzetébe, és végiggondolja, hogy mi alapján alakíthatta ki a véleményét. A kényes témát akkor érdemes már csak elkezdeni boncolgatni, ha a semleges témáknak köszönhetően (újra) kialakult a bizalom a két fél között. De lehet, hogy még akkor se.
„Az a baj, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz, és ennek a kezelése már a terápia kategóriája. Társadalmi szinten viszont nem lehet terápiát csinálni. Olyan politikusokra lenne inkább szükség, akik azt hangsúlyozzák, hogy mi a közös bennünk, nem azt, hogy mik a különbözőségek. Trump pont az ellenkezője ennek, ahogy a magyar politikusok is” – foglalta össze a nem túl biztató jövőképet Kovács Balázs.