2025 júliusában az Egyesült Államok Marco Rubio külügyminiszter bejelentése nyomán szankcionálta Francesca Albanesét. Az indoklás szerint a jogász nem jogvédelmet, hanem „politikai és gazdasági háborús kampányt” folytat az USA-val és Izraellel szemben.
Ki Albanese?
Francesca Albanese olasz nemzetiségű nemzetközi jogász 2022. május 1-jétől tölti be a Az ENSZ emberjogi bizottságán belül az a 1967 óta megszállt arab területek vizsgálatát, amelyek közé a Gaza övezet és a Ciszjordánia is tartozik. Korábban különféle ENSZ- és civil társadalmi szervezeteknél dolgozott, főként menekültügyi és emberi jogi kérdésekkel.
A rá kirótt amerikai szankció értelmében pénzügyi forrásait, bankszámláit, hitelkártyáját befagyasztották. Mi több, az úgy nevezett másodlagos szankciók értelmében azok is büntethetők lennének, akik pénzügyi segítséget nyújtanak neki . Emiatt Albanese nem nyithat új bankszámlákat, és mint mondja, már egy gépkocsit sem bérelhet.
Ily módon ő lett az ENSZ első olyan tisztviselője, akit személyes korlátozások érnek.
Miért került a figyelem középpontjába?
Albanese rendszeresen és erőteljes kifejezésekkel bírálta Izrael politikáját a palesztin területeken, „apartheid-rendszerként” jellemezte a megszállt területeket, és sűrűn emlegette, hogy vállalatok is szerepet játszanak az izraeli megszállás kolonialista fenntartásában.
Egyik legismertebb beszédében úgy fogalmazott, hogy „nem lehet másként jellemezni a rendszert, amit Izrael kényszerített a palesztinokra, mint szabadtéri börtönt.”
Emellett 2024-ben olyan jelentést tett közzé, amelyben kivégzés, valamint „az életfeltételek szándékos megfosztása” kategóriákban vádolta meg Izraelt, a genocídium gyanújával. Ugyanakkor az ügyben eljáró Nemzetközi Büntetőbíróság elé azóta sem került olyan bizonyíték, amely a népirtás gyanúját alátámasztaná.
Az ENSZ jelentéstevője a megszállt palesztin területek ügyében - a rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint - eddig nem járt személyesen a vizsgálat tárgyát képező területeken. A világszervezet 2022 novemberére tervezett számára tereplátogatást, de ezt lemondták, miután Izrael megtagadta a beutazását.
Későbbi jelentéseiben sincs nyoma helyszíni adatgyűjtésnek, terepinterjúnak vagy közvetlen megfigyelésnek, ami azt jelenti, hogy Albanese nem találkozott személyesen a palesztin lakossággal, és következtetéseit másodkézből származó információkra, civil szervezetek vagy iszlamista sajtóforrások feldolgozására alapozta, és a vizsgált terület mindennapi valóságát közvetlen tapasztalatból nem ismeri.
A szankciók okai és indoklása
Az Albanese-re kirótt szankciók egyik magyarázata az, hogy a jogásznő részvételt vállalt az amerikai nézet szerint illegitim eljárásokban izraeli állampolgárok és USA-hoz kötődők ügyében, miközben felhatalmazása erre nem terjed ki. Az elnöki rendelet jogalapja a 14203 számú végrehajtási utasítás volt, amely 2025 február 6-án az ICC-vel kapcsolatos szankciókat szabályozza.
Az Egyesült Államok korábban többször is próbálta megvétózni Albanese kinevezését és bírálta a munkáját, különösen az izraeli–palesztin konfliktus kapcsán. Az ENSZ oldaláról viszont az a panasz érkezett, hogy a szankcióval sérül a világszervezet különleges eljárásainak (Special Procedures) függetlensége és az ENSZ-munkatársak védelmét garantáló jogi keretendszer.
Albanese álláspontja
A jogásznő a szankciók bejelentése után így nyilatkozott, hogy „az, hogy a hatalmasok megbüntetik azokat, akik a hatalom nélküliek nevében beszélnek, nem az erő, hanem a bűntudat jele.” Kijelentette, hogy „a lányom amerikai. Az Egyesült Államokban élek, és van ott némi vagyonom. … Mit tehetek? Mindent jóhiszeműen csináltam, és ennek tudatában az igazságszolgáltatás iránti elkötelezettségem fontosabb, mint a személyes érdekeim. Nincsenek többé vörös vonalak … ez ijesztő.”
A kritikák
Izrael és az USA egyaránt azt állítják, hogy Albanese részrehajló Izraellel szemben. Az USA „alkalmatlannak” nevezte őt az ENSZ-jelentéstevői szerepre, az amerikai ENSZ-nagykövet pedig azt írta, hogy „az ENSZ-nek nem szabad megtűrnie az antiszemitizmust olyan személytől, aki az ENSZ-hez tartozik”.
Egyes szervezetektől – többek között a World Jewish Congresstól – Albanese a „Holokauszt-követés” („Holocaust inversion”) vádját kapta, azaz olyan történelmi párhuzamokat hozott fel, amelyeket ők „mélyen sértőnek” és „történelmi torzításnak” tartanak. Itt arról van szó, hogy a zsidó szervezetek szerint Albanese párhuzamot vont a holokauszt a gázai fejlemények közé. Az ENSZ-en kívüli szakértők közül is többen úgy vélik, hogy Albanese jelentései gyakran politikailag motiváltak, nem kellően kiegyensúlyozottak, és nem veszik figyelembe teljes körűen az izraeli biztonsági megfontolásokat.
Hogyan tovább?
Persze van lehetőség arra, hogy támogatók jogszerűen segítsenek egy szankcionált személyt, de csakis olyan csatornákon keresztül, amelyek megfelelnek a nemzetközi szankciós eljárásoknak. Ezt hivatalosan bejegyzett humanitárius szervezetek tehetik meg elsősorban, amelyek rendelkeznek megfelelőségi ellenőrzéssel és szükség esetén kifejezett engedéllyel, vagy ügyvédi közbenjárás útján benyújtott egyedi engedélykérelmekkel.
Kockázatos viszont, ha valaki a szankciók megkerülésére irányuló módszereket alkalmaz (pl. proxy-számlanyitás, rejtett átutalások). Ez az út komoly jogi és büntetőjogi következményekkel járhat, mint pénzintézeti vizsgálat, számlák befagyasztása, jelentős pénzbírságok és akár büntetőeljárás is. Emellett fenyeget a súlyos reputációs kár (tekintély- és bizalomvesztés), a bankszolgáltatásokból való kizárás és hosszú távú pénzügyi nehezítettség is.
Albanese jogi értelemben nem perelheti közvetlenül az Egyesült Államokat, mivel a szankciók elnöki rendeleten alapulnak, és ilyen intézkedésekre az amerikai bíróságok rendszerint nem adnak jogorvoslatot külföldi személyek számára. Az ENSZ már benyújtott tiltakozást, de ennek nem volt következménye.
Mivel Albanese tisztsége nem fizetett munkatársi állás, hanem mandátumhoz kötött megbízatás, a szankciók nem befolyásolják közvetlenül a javadalmazását, de súlyosan korlátozzák a mindennapi működését – bankszámla, utazás, biztosítás és szerződéses kifizetések tekintetében. Formálisan továbbra is elláthatja feladatát, készíthet jelentéseket és részt vehet ENSZ-tanácskozásokon, ám az Egyesült Államokkal és Izraellel való kommunikációs csatornái gyakorlatilag lezárultak.
A következő hónapokban várható, hogy az ENSZ emberi jogi tanácsa napirendre tűzi az ügyet, de a szankciók visszavonására rövid távon nincs reális esély.