Mihail Hodorkovszkijt, Oroszország egykor leggazdagabb üzletemberét és terrorellenes bizottságának 22 másik tagját "terrorista közösség" létrehozásával és "a hatalom erőszakos megragadására irányuló összeesküvéssel" vádolja az FSZB. Az eljárás a oligarcha távollétében zajlik.
HIRDETÉS
Az ukrajnai háború kitörése óta Hodorkovszkij a külföldi orosz ellenzék egyik legláthatóbb arca lett, rendszeresen szólít fel Putyin rendszerének megdöntésére és támogatja Kijevet. így az új büntető per nyilvánvalóan a Kreml politikai erődemonstrációja, amellyel azt üzeni, hogy az emigrációban sem lehet büntetlenül szervezkedni a moszkvai hatalom ellen.
Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) bejelentette, hogy büntetőeljárást indít Mihail Hodorkovszkij, a Kreml száműzött kritikusa ellen. A Jukosz olajvállalat volt vezetőjét terrorista közösség létrehozásával és a hatalom erőszakos átvételére irányuló összeesküvéssel vádolják.
A vádak az üzletember által támogatott Oroszország Háborúellenes Bizottsága (AKR) ellen fogalmazódtak meg, és a csoport 22 másik tagja ellen is irányulnak. Ők mindannyian „külföldi ügynökökként” szerepelnek az orosz hatóságok jegyzékeiben.
A vádlottak - a terrorista közösség szervezéséről szóló cikkely szerint - akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethetők. A hatalom erőszakos megragadásáról szóló rendelkezés 20 évig terjedő börtönbüntetéssel, a terrorista közösségben való részvétel pedig 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget.
Mi a vádak lényege?
A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vádpontjai szerint az ellenzéki csoportosulás 2023 áprilisában fogadta el a Berlini Nyilatkozatot, amely deklarálja a jelenlegi orosz kormány felszámolásának szükségességét. 2025 októberében a mozgalom részt vett az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében (ami nem azonos a hasonló nevű uniós testülettel), és csatlakozott az orosz demokratikus erők platformjához.
Hodorkovszkij a nyugati országok előtt „az átmeneti időszak alkotmányozó gyűléseként” jellemezte a csoportosulást, és az Orosz Föderáció jelenlegi vezetésének alternatívájaként mutatta be.
Az orosz biztonsági ügynökség szerint Hodorkovszkij és az AKR alapítói a terroristaként nyilvántartott ukrán félkatonai nacionalista egységeket finanszírozzák, toborzási tevékenységet folytatnak, és mindezt a hatalom erőszakos átvételének szándékával teszik.
„Hodorkovszkij és bűntársai ellen további nyomozati cselekmények is folynak” – közölte az FSZB sajtószolgálata. A tevékenységükben részt vevőket bíróság elé fogják állítani.
Kicsoda Hodorkovszkij?
A Gorbacsov utáni privatizációs korszak kezdetekor Hodorkovszkij még csak egyszerű vegyészmérnök volt, aki a Komszomol kommunista ifjúsági szervezet („orosz KISZ”) gazdasági részlegében dolgozott. Már fiatalon betekintést nyert a pénzügyi és külkereskedelmi mechanizmusokba, amire későbbi vállalkozói karrierjét építette.
Személyiségét tekintve a 62 éves férfi magas intelligenciájú, fegyelmezett és elemző gondolkodású ember, aki több nyelven beszél és a börtönévek alatt filozófiai és politikai műveket tanulmányozott. A nyugati sajtó – például a Financial Times - gyakran emlegeti mint az orosz oligarchák közül az egyetlen valódi értelmiségit, aki nem csupán üzletemberként, de stratégaként is gondolkodik.
Az akkor még csak 32 éves Hodorkovszkij a Menatep Bank alapítójaként került be a Jelcin-korszak privatizációs körforgásába, amikor az állami vállalatokat - gyakran a puszta politikai lojalitásért vagy kenőpénzért - bagóért adták el a kiválasztott üzletembereknek.
A „loans-for-shares” (kölcsön a részvényekért) program keretében 1995-ben szerezte meg az akkor stratégiai jelentőségű Jukosz olajvállalatot, amelyet gyorsan vált Oroszország egyik legnagyobb, és részben nyugati mintára szervezett magáncégévé. Nem kétséges, hogy Hodorkovszkij is a politikai és kapcsolati tőkéjét kamatoztatta a felemelkedéshez, hiszen a Szovjetunió összeomlásakor nem léteztek tőkeerős nagyvállalkozók. Az oligarchák nem a saját tőkéjükből, hanem hatalmi kapcsolataik révén szereztek hozzáférést az állami vagyonhoz.
Mi volt a Nagy Balhé?
A gigantikus mértékű vagyonátjátszási rendszert több gazdaságtörténész a világ legnagyobb privatizációs rablásaként emlegeti, mások egyszerűen „nagy balhénak” nevezik. A primitív és átlátszó, de ugyanakkor hatékony folyamat során a Jelcin-kormány előbb állami vállalatok részvényeit adta zálogba magánbankoknak, rövid lejáratú hitelekért cserébe. A második szakaszban, amikor az állam nem tudta a kölcsönöket visszafizetni, a bankok előre lezsírozott módon fillérekért szerezték meg és adták tovább az ország legértékesebb ipari és energetikai eszközeit.
A cseljáték méreteit jellemzi, hogy 1996-ra Hodorkovszkij vagyona 5 milliárd dollárra hízott, amivel bekerült az akkori leggazdagabb 20 személy körébe a nagyvilágon.
A ’90-es évek kaotikus körülményei között - mai értéken - legalább félmilliárd dollár értékű állami vagyon került magánkézbe, jellemzően néhány tucat, a hatalomhoz közel álló személyhez. Ebben a portfólióban az energetika, az olajipar, a fémipar és bányászat, a pénzügyi szektor és a nagy kereskedelmi bankok egyaránt szerepeltek, de nem maradt új gazda nélkül a média sem.
A Szovjetunió 70 éve alatt minden nagy vagyon állami volt, vagyis a kommunista párt ellenőrzése alatt állt. A rendszer összeomlása után ez a hatalmas és korábban „közösnek” nevezett nemzeti érték egy politikailag szűk kör számára vált szabadon felosztható zsákmánnyá - ők lettek a modern orosz oligarchák.
Hodorkovszkij mellett ebbe a körbe tartozott az ismertebb személyek közül Roman Abramovics, Vlagyimir Potanyin, Borisz Berezovszkij, Mihail Fridman, Oleg Gyeripaszka és Vlagyimir Guszinszkij, akik mind a Jelcin-korszak privatizációs hullámából emelkedtek ki, és később a Putyin-rendszerrel való viszonyuk határozta meg további sorsukat.
Közülük Abramovics, Potanyin és Gyeripaszka jelenleg is az orosz elnök lojális és együttműködő támogatóinak számítanak, akik vagyonukat a Kreml politikai jóindulatának köszönhetően tarthatták meg.
Akik viszont elutasították Putyin primátusát, olykor „kiestek a kegyekből”
Néhányukat, mint Hodorkovszkijt börtönbe zárták, mások külföldre menekültek és elvesztették a vagyonukat. Mások rejtélyes és máig vitatott körülmények között hunytak el, mint például Borisz Berezovszkij vagy Badri Patarkacisvili.
Jelcin eltűnése után Hodorkovszkij nyíltan támogatta a reformer-liberális politikai erőket, és ezzel Putyin hatalmi centralizációjának egyik első áldozata lett (2003).
Letartóztatása és a Jukosz vállalat feldarabolása a mai napig a „posztszovjet oligarchia megszelídítésének” szimbolikus pillanata: ettől kezdve Putyin már nem osztozott a hatalmon az oligarchákkal, hanem alárendelte őket.
Hodorkovszkij 10 évet töltött egy szibériai börtönben, mielőtt 2013-ban kegyelmet kapott, és elhagyta Oroszországot. Azóta számos Putyin-ellenes csoportot támogatott. 2022 óta az ukrajnai háborúban Kijevet támogató orosz emigránsok egyik vezéralakjaként pozicionálja magát. Röviddel az invázió kezdete után Oroszország "külföldi ügynöknek" nyilvánította őt.
A hányattatások után Hodorkovszkij megmaradt mobilizálható vagyona legfeljebb 170 millió dollárra tehető, ami korábbi pénzügyi erejének alig 1%-a. Ez azt jelenti, hogy globális mértékben már egyáltalán nem számít gazdagnak.