Az izraeli hadsereg (IDF) és a belbiztonsági szolgálat jelentése szerint megöltek újabb Hamász-tagokat azok közül, akik a 2023 októberi Nova-fesztiválról izraeli túszokat raboltak el. A további tettesek utáni szervezett hajsza folytatódik.
A művelet precíziós beavatkozásként zajlott, izraeli források szerint részletes hírszerzési előkészítés után. Az IDF közleménye a célpontokat „az emberrablásokban és tömeggyilkosságokban való közvetlen részvételük” miatt jelölte meg. A közlés szerint a terroristák részt vettek Noa Argamani, Avinatan Or és Eitan Mor elrablásában és fogva tartásában a Nova zenei fesztivál elleni támadás után.
A Shin Bét Biztonsági Ügynökség csütörtökön ismertette, hogy a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után létrehozták a „Nili” egységét, amelynek célja az izraeliek lemészárlásában vagy túszul ejtésében résztvevők felkutatása és megölése.
A biztonsági ügynökség és az IDF két éve dolgozik együtt egy különleges projekten, amelynek során magasan tapasztalt hírszerző tiszteket más feladataikból átirányítottak a betolakodók azonosítására, nyomon követésére és célponttá tételének megtervezésére.
A mostani akció illeszkedik Izrael évtizedekre visszanyúló gyakorlatába, amely a célzott likvidálásokat – angol terminológiával targeted killings – a nemzetbiztonsági stratégia eszköztárának tekinti. A módszer lényege, hogy a katonai vagy terrorista vezetők likvidálását hírszerzési adatok alapján, előre megtervezett, korlátozott kockázatú beavatkozással hajtják végre – drónokkal, helikopterekkel és gyakran helyi ügynökökkel.
Münchentől Gázáig: a tradíció gyökerei
A célzott akciók története az 1972-es müncheni Olimpiáig nyúlik vissza, amikor a Fekete Szeptember palesztin terrorcsoport meggyilkolt tizenegy izraeli sportolót és két német rendőrt. A válasz az úgynevezett „Wrath of God” hadművelet volt (Isten Haragja), amely során a Moszad éveken át vadászott a merénylet szervezőire és támogatóira Európa-szerte, de a Közel-Keleten és Afrikában is, például Tunéziában. A művelet világszerte precedenst teremtett az állami szintű titkos megtorló akciókra.
A Golda Meir miniszterelnök által elrendelt műveletet később lezárták, miután Lillehammerben a kommandó eltévesztette a célpontot, és egy ártatlan arab pincért ölt meg. Az eset kiváltotta a norvég kormány haragját és olyan nemzetközi figyelmet irányított az akcióra, hogy azt be kellett fejezni.
A következő évtizedekben a módszer kifinomultabbá vált. A Spring of Youth műveletben izraeli kommandósok Bejrútban és Szíriában hajtottak végre rajtaütéseket palesztin célpontok ellen, gyakran szoros amerikai koordinációval. Egy damaszkuszi eset során a célpont egy ismert terrorista volt, akiről tudomásukra jutott, hogy vendég lesz az iráni nagykövetség fogadásán. Az épület közelében parkoló gépkocsiba rejtett robbanószerkezetet távirányítással hoztak működésbe, amikor a célpont elhaladt az autó mellett.
Különleges eset volt Khalil al-Wazir (Abu Dzsihad) Fatah-alapító megölése, akire egyéves kutatás és előkészület után talált rá a Moszad Tuniszban. Az akciót gumicsónakon érkező kommandósok hajtották végre, akik tengeri úton vonultak vissza.
A technológia kora - telefonbomba és precíziós csapás
A 1990-es évekre az izraeli hírszerzés a technológiai eszközöket is integrálta a célzott likvidálásokba. A korszak emblematikus esete volt Yahya Ayyash, a „Mérnök” néven ismert Hamász-bombagyáros megölése, akit 1996-ban egy robbanóanyaggal felszerelt mobiltelefon felrobbantásával iktattak ki. Az akció pontos hírszerzési munkát és távoli robbantást kombinált – ez lett a modern izraeli precíziós műveletek prototípusa, ami már Iránra is kiterjedt.
A 2000-es évek elején a módszertan tovább finomodott. 2004-ben Sheikh Ahmed Yassin és Abdel Aziz al-Rantisi, a Hamász két alapító vezetője helikopteres Hellfire-rakéták csapásai során vesztette életét Gázában. Az izraeli hadvezetés ekkor már nem titkolta, hogy a célzott likvidálás „nem bosszú, hanem megelőzés” – vagyis a további terrortámadások megakadályozását szolgálja.
A 21. századi „vadászat” – drónok és mesterséges hírszerzés
Az utóbbi években az izraeli taktika új szintre lépett. A SIGINT (elektronikus lehallgatás), a mesterséges intelligencia-alapú célazonosítás, valamint a dróntechnológia lehetővé tette, hogy a célpontokat valós időben kövessék és semmisítsék meg. Az izraeli hadsereg több tucat Hamász-parancsnokot és iráni támogatású milicistát ölt meg Szíriában, Libanonban és Gázában – gyakran úgy, hogy hivatalosan sosem vállalta a felelősséget.
A 2023-as Hamász-támadás után az IDF rendszerszintű célpontvadászatot folytatott: az Archimedes, Iron Sting és más műveletek során a katonai vezetők mellett a szervezet pénzügyi és logisztikai infrastruktúráját is támadták. Az izraeli védelmi doktrína szerint ezek az akciók „megelőző önvédelemnek” minősülnek, amivel a terrorfenyegetést még a kibontakozása előtt próbálják felszámolni.
A jog és politika határmezsgyéjén billegő módszer régóta vitatott. Az izraeli Legfelső Bíróság 2006-ban kimondta, hogy a célzott likvidálások nem általánosságban törvényellenesek, de minden egyes esetet egyedileg kell mérlegelni a nemzetközi humanitárius jog alapján. A nemzetközi közösség részéről gyakori bírálat, hogy a műveletek civil áldozatokat is követelhetnek, vagy hogy egyes esetekben a politikai megtorlás és a katonai önvédelem közötti határ elmosódik.
Izrael számára ugyanakkor a stratégia látványosan működik: az ellenséges hálózatok vezetőinek eliminálása megbénítja a szervezetek döntéshozatalát, és hosszú távon elrettentő hatást vált ki. Ezt a logikát követi a mostani akció is, amely – ha a hírszerzési információk pontosak – a Hamász legsúlyosabb emberrablási bűncselekményének szereplőit törölte el.
A logika, amely az állam önvédelmére hivatkozva a terroristák megsemmisítését célozza, módszereiben változott, de alapelve ugyanaz, mint 1972-ben.