A brit uralkodó Sarah Mullally korábbi londoni püspököt nevezte ki canterburyi érseknek. Ezzel a hivatal több mint 1400 éves történetében ő az első női vezető. A szakértők szerint ezzel páratlan esély nyílt arra, hogy az egyház belső bűneit, többek között a szexuális visszaéléseket kivizsgálják.
HIRDETÉS
A katolikus egyházhoz hasonlóan az anglikán egyház is évtizedek óta megosztott. A belső konfliktus természete hasonló. Két nagyobb szárny létezik, amelyek jobbára kibékíthetetlen elvek alapján vezetnék az egyházat: míg a konzervatívok ragaszkodnak az alapdokumentumokban foglaltakhoz és az évszázadok óta gyakorolt szokásrendekhez, a liberális vagy progresszív anglikán vezetők ezen lazítanának, és jobban alkalmazkodnának a világban zajló változásokhoz.
A két fél vitáinak számos terepe és témája van. A legforróbb az azonosneműek házassághoz való joga, és általában az egyház LMBTQ+ közösséghez való viszonyulásának kérdése, de továbbra is izzó téma a nők pappá szentelése, Canterbury érsekének hatalmi természete, vagyis az, hogy a vezetőnek központibb vagy inkább decentralizáltabb hatásköre legyen, illetve az egyházi döntéshozatali megoldásokban és a struktúrában sincs teljes egyetértés a felek között.
Az október elején hivatalba lépő, 63 éves Sarah Mullally a progresszívekhez tartozik. A több mint 1400 éves intézmény történetében ő az első női canterburyi érsek.
Miért választottak új egyházfőt?
Az előző canterburyi érsek tavaly novemberben azért mondott le, mert nem bírta a rá nehezedő nyomást. Justin Welby-től azért követelték a távozását, mert eltitkolta az egyházának egy szexuális visszaélési botrányát. Az érsek hamar távozott, hiszen alig egy héttel az után mondott le, hogy közzétettek egy jelentést John Smyth anglikán ügyvéd 1970-80-as években elkövetett bántalmazásairól, és arról, hogy az érsek hogy hunyt szemet a kínos ügyek felett. Smyth, aki az egyház magas rangú tisztviselőjének számít, csaknem 130 fiatal fiút bántalmazott az Egyesült Királyságban, Zimbabwében és Dél-Afrikában. A The Guardian szerint a gyerekeknek és fiatal férfiaknak olyan szexuális, és pszichológiai bántalmazásokat kellett elszenvedniük, amelyek hosszútávú hatással voltak későbbi életükre. A férfi az Iwerne Trust elnökeként tevékenykedett – ez a szervezet finanszírozta és gyakorlatilag irányította az úgynevezett Iwerne táborokat, amelyek nagy hatású, konzervatív evangéliumi ifjúsági táborokként működtek Angliában.
Amikor visszaélései kiderültek, Smyth megtartva hivatalát minden esetben külföldre költözött, ahol büntetlenül élt és dolgozott tovább. A szexuális ragadozó 2018-ban, 75 évesen Fokvárosban halt meg. Ügyeiben eközben a hampshire-i rendőrség nyomozott, ám végül soha nem állították bíróság elé. Az ismert információk szerint, ha az érsek hivatalosan feljelentette volna, Smyth-et bíróság elé állították volna. Welby nem számított konzervatívnak, középutasként értékelik a munkássága alapján.
Megkeresésünkre Frank Hegedüs, az anglikán anyaegyház alá tartozó budapesti Skóciai Szent Margit Anglikán Egyház lelkésze azt mondta, hogy Justin Welby érsek lemondásáról nem tud több információt mondani, mint ami a sajtóban és a médiában eddig megjelent, és nem áll módjában kommentálni az ügyet. Ugyanakkor továbbította megkeresésünket az egyházmegye kommunikációs igazgatójának, akitől cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Hogy lett érsek Sarah Mullally?
Mullally 1962-ben született az angliai Wokingban, egy négygyermekes családba. A középiskola után az egészségügyi pályát választotta: ápolónak tanult, és karrierje hamar felívelt. Londoni kórházakban járta végig az egészségügyi ranglétrát, 37 éves korára ő lett az Egyesült Királyság úgynevezett főápolója (Chief Nursing Officer). Egészségügyi reformok megvalósításában és a nővérképzésben is részt vett. Időközben egyházi képzéseket is elvégzett: 34 éves korától lelkészi szolgálatra készült, 2001-ben, 39 éves korában a Southwarki Egyházmegyében szentelték fel.
Főápolói munkakörét azért hagyta ott, hogy teljes állású lelkészként dolgozhasson. A pályamódosítás után 2015-ben szentelték püspökké: főpapként Exeterben mutatkozott be, ahol segédpüspökként dolgozott két évig, majd 2017-ben London püspöke lett, ahol egy konzervatív elődjét, Richard Chartres-t váltotta, aki a nők felszentelését ellenezte. A londoni érseki cím a canterburyi érsek után az anglikán egyház második legfontosabb tisztsége. Mullally két gyermek anyja.
Amikor III. Károly kinevezte, azt írta egyházának, hogy “imádkozik az anglikán közösségért, hogy újra és újra, rendíthetetlen bizalommal és megingathatatlan meggyőződéssel feleljen meg az evangélium hívásának”. Mint azt írta “a mai világban emberek milliói szenvednek a háború, a viszály, az igazságtalanság és a sokféle egyenlőtlenség következményeitől”. Globálisan és a helyi közösségekben egyaránt sok minden van, ami “elbátortalanítja és megosztja” az embereket. Mullally az egységre és a kegyelemgyakorlásra buzdította a híveket, és arra, hogy az anglikán közösség legyen olyan, “amely hidat épít a megosztottság fölé, együttérzéssel fordul a világ felé, és szolidaritást vállal a legsebezhetőbbekkel”.
Hogy fogadják az anglikánok az első női érseket?
Bár az egyház központi hírportáljaként működő ACNS egy sor anglikán vezető gratulációját tette közzé, Mullally fogadtatása nem nélkülözte a bírálatokat. Mark Michael, a The Living Church anglikán lap főszerkesztője azt írja, hogy Mullally nem közismert szereplője az egyháznak. Felszínes globális kapcsolatait azzal magyarázza, hogy eddigi főpapi tevékenysége során “alig merészkedett” az Egyesült Királyság területén kívülre. Mint azt írja, “kevés haladó szellemű fejezte ki a lelkesedést” érsekké jelölésével kapcsolatban.
A hivatalban lévő női anglikán főpapok üdvözlik Mullally kinevezését. Ők nyilvánvalóan a reformer szárnyhoz tartoznak. Az Európán kívüli konzervatívok, elsősorban az afrikai felekezetek szélsőségesen tradicionalista vezetői bírálták III. Károly döntését. Henry Ndukuba nigériai érsek a legnépesebb anglikán tagegyházat vezeti. A nigériai prímás „pusztító” döntésnek nevezte Mullally kinevezését, és kijelentette, hogy az anglikánok többsége ellenzi a nők püspöki kinevezését. Ezt egy nyilatkozatában Laurent Mbanda ruandai érsek is megismételte.
Nem lehet igazat adni a két ágáló érsek állításainak: ugyanis az anglikán egyházszervezet 42 tagegyháza közül 17 nem engedélyezte a nők püspökké szentelését. Tehát a tagegyházak több mint fele lazított a nemi normákon. Ráadásul a konzervatívok legmeghatározóbb egyházi vezetőit adó afrikai tagegyházak is megosztottak: az anglikán világegyház tíz legnagyobb közössége, Nigéria, Anglia, Uganda, Kenya, Ausztrália, Dél-India, Dél-Afrika, Dél-Szudán, Tanzánia és az Egyesült Államokban működő Episzkopális Egyház közül egyedül Nigéria tiltja a nők püspökké szentelését, a tíz tagegyház közül hétben dolgoznak női főpapok.
Michaellel szemben Bak Ádámnak, a budapesti Skóciai Szent Margit Anglikán Egyház lelkészének más a véleménye: egy frissen megjelent cikkében azt írja, hogy már hallotta prédikálni az érseket. Szerinte Mullally beszéde megfontolt, teológiai szempontból tiszta, jól érthető. A lelkész azt írja, a Londonban szolgáló reformerek és konzervatívok is jó véleménnyel vannak és szeretettel beszélnek az érsekről. Mint azt Bak írja, meggyőződése, hogy egyházának erre a fordulatra, és a „női energia megjelenésére” van szüksége.
A két cikk hangvétele között az jelentheti a különbséget, hogy maguk a szerzők sem tudják teljesen objektívan szemlélni az egyházukban zajló változásokat.
Mit mondanak a szakértők?
Perintfalvi Rita teológus, a Grazi Egyetem kutatója azt mondja, hogy az anglikán egyházban nőket a hetvenes évek óta szentelnek pappá. Tehát nem újdonság, hogy nőből lesz diakónus, ahogy az sem, hogy vezető tisztséget tölt be. Az azonban újszerű, hogy valaki olyan magasra jusson, hogy 85 millió anglikán és az egész egyház vezetője váljék belőle. Az anglikán egyházban Mullallyn kívül két másik női főpap van: egyikük a brazil egyház elöljáró püspöke, Marinez Bassotto, másikuk Cherry Vann, Wales érseke. Mindkét főpap üdvözölte Mullally kinevezését. A teológus szerint Justin Welby szexuális zaklatási botrányának nagyon fontos szerepe van abban, hogy Sarah Mullaly-t választották canterburyi érseknek.
Mint mondja, a progresszív teológia szerint az “eltussolás belső rendszerének felszámolásához nagyon nagy szükség van a nőkre”. Ezt a tudomány azzal magyarázza, hogy a nők a szociális kérdésekre érzékenyebbek. Perintfalvi véleménye szerint Mullaly megválasztásában az az igény tükröződik, hogy a hívek és az egyházi vezetés egy része is azt szeretné, hogy a rendszer nézzen szembe a bűneivel. A kutató azt mondja, hogy egyes teológiai elméletek szerint az “eltussolás rendszere azért működött hatékonyan az egyházakban évszázadokon keresztül, mert a rendszer egy erős férfiszövetégre épül”. A magyar püspöki kar példájával élve azt mondja, hogy ha abba nők kerülnének be, hamarabb “elindulna a tisztulás”, hiszen az megtörné a szövetség egységét.
A kutató szerint három pilléren nyugszik a szexuális botrányok felfejtésének sikere: a struktúrák átalakításának rendszerszintű programján, az áldozatok felkutatásának sikerén, és a női attitűd jelenlétén. A teológus Ferenc pápa tevékenységét felidézve azt mondja, hogy amikor a katolikus egyházfőnek hasonló ügyekben kellett döntést hoznia, az első lépése az volt, hogy kijelentette: szexuális zaklatási ügyekben zéró tolerancia van. A felsőbb utasítás később az egész keresztény világszervezet sajátja lett, mondhatni Ferenc törekvése lecsorgott az alsóbb szintekre, legyen azok platformja európai, afrikai, vagy ázsiai ország. Az érseknő várhatóan hasonlóan fog cselekedni, de rendszerszintű okokat kell kivizsgálni és megoldani, vélekedik Perintfalvi.
Mint azt magyarázza, sok progresszív példa van az egyházak nyomozati tevékenységében. Ilyen például az a kezdeményezés Németországban és Ausztriában, amelyben pszichológusokból, igazságügyi szakértőkből, és jogászokból álló vizsgálóbizottságok révén, az áldozatok bevonásával nyomoznak ki szexuális visszaélési ügyeket, majd amennyiben a vádak beigazolódnak, az egyház jóvátételt fizet az áldozatoknak. Az ilyen esetekben az érintettek is szívesebben szólalnak meg, mondja a kutató.
Más szakértők a teológushoz hasonlóan rendszerszintű hibákat vélnek felfedezni amögött, hogy nőt választottak canterburyi érseknek. Pető Andrea nőtörténész, a CEU professzora szerint az anglikán egyházban jelenleg tűzoltás zajlik. Mint mondja, a szervezet bizalmi válságba került, és a felelősséget nem vállaló vezetés most azzal próbál megoldást elérni, hogy egy eddig kevésbé ismert tisztviselő, egy jóképességű és hiteles nő kezébe adja a vezetés jogát.
„Amikor egy intézmény az inkompetens és korrupt férfiak miatt, akik senkire és semmire nem hallgatnak, komoly válságba kerül, akkor előkerül egy kompetens és hiteles nő, aki megpróbálja helyrehozni, amit az elődjei elrontottak. Azt a bizalmi válságot, amit a hiteltelen egyházi személyek okoznak, akik elhallgatják a szexuális visszaéléseket és nem néznek szembe a következményekkel, csak nagyon nehezen lehet majd helyrehozni az egyház valódi, társadalmi érzékenységének fejlesztésével és befogadóvá tételével” – mondja.
Az, hogy milyen eredményei lesznek az anglikán egyházon belüli szexuális visszaéléseknek miután az első női canterbury-i érseket kinevezték, egyelőre megjósolhatatlan. Hivatalba lépése azonban történelmi fordulat az anglikán egyház életében, és a szakértői vélemények alapján egyedülálló pillanat arra, hogy az egyházszervezetben elsikkadt bűnöket a felszínre hozzák.