Hétfőn az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök egy új gázai béketerv alapjait jelentette be. A washingtoni találkozón ismertették a dokumentumot, amely szerint Gáza egy deradikalizált övezet lesz. A béketerv Hamász általi elfogadásáról Csicsmann László külpolitikai szakértővel beszélgettünk.
HIRDETÉS
A hét elején Donald Trump és Benjamin Netanjahu Washingtonban egy új gázai béketervet jelentett be. A 20 pontból álló dokumentum szerint Gáza egy deradikalizált övezet lenne. Ennek részeként a Hamász azonnali hatállyal átadná a fogságában lévő 48 túszt, azért cserébe, hogy Izrael elengedné a 250 életfogytiglani börtönbüntetését töltő palesztint és további 1700 embert, akik az október 7-ei terrortámadást követően börtönbe kerültek Izraelben. A béketerv szerint a humanitárius segélyszállítmányok újraindulnának.
A tűzszünet feltétele, hogy a terrorszervezet leteszi a fegyvert. Ez esetben azok a Hamász-tagok, akik a békés együttélést választják, amnesztiában részesülnének, akik pedig nem, szabadon távozhatnának befogadó országokba.
Gáza kormányzását egy technokrata személyekből álló palesztin bizottság venné át, amelynek működését egy „Béketanács” nevű testület felügyelné, amely elnöke Donald Trump lenne, tagjai pedig Tony Blair volt brit kormányfő mellett állam- és kormányfők. A palesztin bizottság csak akkor adná át a kormányzást a Palesztin Hatóságnak, ha az maradéktalanul eleget tenne a reformoknak. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szakaszos kivonulását követően egy úgynevezett nemzetközi stabilizációs erő venné át a Gázai övezet ellenőrzését. A palesztin rendőri alakulatok felállításában Egyiptomnak és Jordániának lenne kulcsszerepe. Egyiptom és Izrael a nemzetközi stabilizációs erőkkel együtt látná el a határvédelmet. Izrael vállalná, hogy miután kivonult, nem foglalja el és nem annektálja a Gázai övezetet, és átadja a Gázai övezet ellenőrzését a nemzetközi stabilizációs erőknek.
A tervezet szerint elkezdenék Gáza újjáépítését is. A palesztin lakosokat nem kényszerítenék lakóhelyük elhagyására, sőt, szabadon dönthetnének arról, hogy maradnak vagy ideiglenesen távoznak az övezetből. A közel-keleti tagállamok garanciát vállalnának arra vonatkozóan, hogy a Hamász és fiókszervezetei nem jelentenek biztonsági fenyegetést.
Ha a Hamász elutasítaná a béketervet, akkor az IDF a Hamásztól megtisztított területek feletti fennhatóságot átadnák a nemzetközi stabilizációs erőknek. Bár Donald Trump sürgette a terrorszervezetet, és bár az amerikai elnök által adott 3-4 napos határidőt még nem lépte át a Hamász, hamarosan reagálnia kell a béketervre.
Rácz K. Bence: Egy, a béketervvel kapcsolatos friss elemzésében azt írja, hogy rengeteg a kérdés a részletekkel kapcsolatban. Például nem ismert az egész terv “idődimenziója”. Valószínű, vagy valószínűtlen, hogy a tervet elfogadja a Hamász?
Csicsmann László: Pontosan ez az egyik fő probléma a tervezettel kapcsolatban: nincs neki időhorizontja. És a béketervre általában jellemző, hogy nem kidolgozott. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a Hamász elfogadja a javaslatot. De ha mégis megteszi, akkor a kérdések a megvalósítás mikéntjével lesznek kapcsolatban. Tehát a részleteket még meg kell beszélni a feleknek: például egyelőre nem lehet tudni, hogyan fegyverzik le a Hamászt, kik lesznek a Gázában illetékes nemzetközi stabilizációs erők tagjai, és arról sincsenek részletek, hogy hogyan áll majd fel az új palesztin kormány. Ahhoz, hogy dűlőre jussanak a felek, hónapokon át kell majd tárgyalni. Rövidtávon a tűzszünetre érdemes koncentrálni: ennek lehet valamennyi esélye. Az viszont kérdéses, hogy a tűzszünetet ki fogja ellenőrizni. Az eddigi két tűzszünetet a felek átmenetinek tekintették. Amikor akkora volt a nemzetközi nyomás, hogy tűzszünetet kellett kötni, akkor megkötötték, aztán valahogy mindig elfelejtődött, hogy ez megtörtént, és a háború ott folytatódott, ahol előzőleg abbamaradt. A dokumentum a Hamász szempontjából különösen érdekes. Felmerül a kérdés, hogy ha a terrorszervezet elfogadja a tervet, akkor azzal gyakorlatilag elfogadja-e a kétállami megállapodást, és vajon lemond-e az Izraellel szembeni ellenállásról, amire a mozgalom az ideológiáját alapozza? A hasonló diplomáciai konfliktushelyzetek döntő részének rendezésében valamilyen szempontból integrálni szokták a vesztes felet, de mivel itt egy terrorszervezetről van szó, ez szóba sem jöhet. A helyzetet tetézi, hogy a terrorszervezet belsőleg is megosztott. A Hamászt egy egységes szervezetnek képzeljük Európából, holott nem az: a 2023. október 7-i terrortámadás előtt Dohában működött a Hamásznak egy mérsékelt szárnya is, amely valamilyen szinten együttműködött volna Izraellel. Gázában a szervezet katonai szárnya működik. Az arab közvélemény elhatárolódott a Trump-féle béketervtől, mondván hogy az a palesztin ügy elárulása, és lehetőséget ad Izraelnek a háború tovább folytatására. Az arab államok ugyanakkor nyomást gyakorolnak a Hamászra, hogy fogadja el a béketervet.
Ha a béketervbe nincsenek beleírva részletek, akkor a dokumentumot nem is érdemes tényleges diplomáciai lépésként értékelni?
Komolyan kell venni ezt a dokumentumot, ugyanis ez az első olyan béketerv, ami kompromisszumos megoldásokra törekszik és valóban áthidalná a két fél közötti különbségeket, de a részletek kidolgozása egyelőre várat magára. Mindenesetre a dokumentum azt igazolja, hogy Trump elmozdult a korábbi béketerveitől, és kénytelen az európai és az arab országok álláspontjait is figyelembe venni a gázai konfliktusban. Tehát ez egy diplomáciai kompromisszum, amit lehet és érdemes is folytatni, és úgy tűnik, ez a célja az Egyesült Államoknak.
A béketerv elfogadása miatt keményen bírálják Benjamin Netanjahut saját koalíciós kormányának szélsőjobboldali tárcavezetői. Várható például a pénzügyminiszter Bezalel Smotrich-tól, és a nemzetbiztonsági miniszter, Itamar Ben-Gvir-től, hogy úgy lép fel Netanjahu politikájával szemben, hogy távozik a kormányból?
Bár mindkét miniszter kijelentette, hogy ez a lépés gyakorlatilag egy ajándék a Hamásznak, és hogy ezzel Izrael gyakorlatilag feladja az eddigi eredményeit, az kérdéses, hogy a terv megtámadása odáig gyűrűzik-e, hogy a két miniszter kilép a kormányból így megvonva a támogatást Netanjahutól. Bár én ezt nem tartom valószínűnek, ha ez mégis bekövetkezik, az előrehozott választásokat sem tartom kizártnak, ahogy egy a politikai stabilitást biztosító egységkormány létrehozását sem. Az elmúlt hónapokban ugyanis az ellenzék többször jelezte, hogy vannak közöttük olyanok, akik hajlandóak belépni a kormányba csak azért, hogy kiszabadítsák a túszokat. Az a véleményem, hogy ezzel a lépéssel akár hosszabb távon is meg lehetne menteni az izraeli kormányt, ha ez a cél. Hogy mi következik, az megjósolhatatlan, mert a Gáza-problematika szövevényes és rétegzett.
A zsidó állam nemzetközi megítélése a gázai humanitárius válság elharapódzása óta sokat romlott, ezzel szemben vannak olyan hangok, amelyek szerint Netanjahu tekintélye megerősödött Izraelben. Netanjahu belpolitikai értelemben profitált a felvállalt konfliktusokból vagy inkább megrendült a hatalma?
Az elmúlt hónapokban vállalt katonai lépései miatt a miniszterelnököt Izraelen belül elég komoly tisztelet övezi. Az Iránnal szembeni „12 napos háború”, illetve a Hezbollahhal és a Hamásszal szembeni háborúk révén komoly tekintélyre tett szert. Ilyen jelentős katonai események egyik korábbi miniszterelnök nevével sem forrtak össze. Ezzel együtt persze Netanjahunak szembe kell néznie azzal, hogy van egy politikai törésvonal, amit nem tud áthidalni. Ez nem jelenti azt, hogy a mostani helyzetben ne tudna együttműködni az ellenzékével egy esetleges egységkormányban. Minden esélye meg van annak, hogy ha bedől a mostani kabinet, ezt megvalósítsa. Netanjahu mindenképpen profitálni tudott a felsorolt háborúkból. A közvéleménykutatási adatok alapján a terrortámadás napján és az azt követő rövid időszakban nagyon alacsony volt a népszerűsége, majd ingadozva, de fokozatosan erősödött a támogatottsága. Különösen az Iránnal szembeni „12 napos háború” óta erősödött meg, igaz, a nyári eseményekben fontos volt, hogy Netanjahunak mindvégig komoly támogatottsága volt az Egyesült Államok részéről. Annyiban az izraeli közvélemény többé-kevésbé egyetért, hogy a gázai háborút le kell zárni. És ha Netanjahu a jövőben kiszorul a kormányfői hatalomból, úgy gondolom, hogy lesz számára olyan menekülőútvonal, aminek köszönhetően nem fogják felelősségre vonni.
A legújabb béketerv része egy Donald Trump által elnökölt felügyelő szerv (Béketanács) egy ideiglenesen kialakított és függetlennek szánt palesztin technokrata bizottság felett. Ez a szerv elegendő garancia lehet arra, hogy a terrorszervezetet kiszorítsák a palesztin vezetésből?
Az eddigi történelmi példák azt mutatják, hogy bárkit le lehet győzni katonailag, és bárkit börtönbe lehet zárni vagy lefejezni, de az ideológiát gyakorlatilag lehetetlen kiirtani. A gázai háború kezdete óta ráadásul ez az ideológia megerősödött: ezért szerintem képtelenség teljesen felszámolni a Hamászt. A Gázai övezetbe most is bejutnak fegyverek, sőt a blokádnak volt olyan hatása is, amely fellendítette a gázai termelést és technológiát. Emiatt a Hamász könnyedén elő tud állítani fegyvereket anélkül, hogy azokat importálni kellene. Még ha modern fegyvereket nem is lehet majd bejuttatni hozzájuk, mindig jelen lesz a biztonsági kockázat.
A Földközi-tengeren ezekben az órákban kapcsolják le a Gázába tartó flotillát, amin többek között Greta Thunberg is ül, és amellyel szemben felmerült, hogy annak megszervezésében részt vett a Hamász is. Hogy értékeli ezt a humanitárius segélyezési akciót?
Az Izrael által közzé tett dokumentumok alapján nehéz tisztán humanitárius akciónak nevezni a flotilla programját. Izrael szerint ez egy provokáció, különösen a tengeri blokád áttörésére irányuló kísérlet. Sokakkal ellentétben a zsidó állam a nemzetközi jogra hivatkozva megalapozottnak tartja a blokádot. Greta Thunbergéknek bár lehet, hogy az volt a célja, hogy felhívják a figyelmet a humanitárius helyzetre, mivel az akciót feltartóztatják, a flotilla nem fog kikötni, az elfogott legénységet pedig várhatóan kitoloncolják. A nemzetközi közvélemény felkeltésén túl az akció nem járult hozzá semmivel a gázai humanitárius helyzet megoldásához.
Az Európai Uniót többször bírálták, hogy nem képvisel markáns álláspontot a gázai kérdésben. Mi várható hosszútávon az EU-tól a mostani béketervvel kapcsolatban?
Az Európai Unió ebben a kérdésben követő szerepbe bújt: nem formálója a politikai eseményeknek. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a blokk megosztott. Egyébként vannak olyan közel-keleti kérdések, amelyekben nagy az egyetértés az Egyesült Államokkal: ilyen volt például az iráni szankciók visszaállítása. Az izraeli kérdés nem feltétlen ilyen, mégis nagy a béketerv támogatottsága. Még a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez is pozitívan nyilatkozott róla, pedig ő kritikus álláspontot képvisel. Visszautalnék Ursula Von der Leyen évértékelőjére, amelyben az EU és az Izrael közötti kereskedelmi egyezmény felülvizsgálatát indítványozta. Ez szerintem nem fogja bírni a támogatását a tagállamok minősített többségének. Annak ellenére, hogy az Európai Unió az egyik legnagyobb donor a Gázai övezetben, nincs súlya a gázai helyzet rendezésében. Többnyire általános nyilatkozatokat olvashatunk arról, hogy minden, ami előbbre viszi a gázai deeszkalációt, azt támogatja az EU is. Az, hogy a kétállami megoldás terve milyen irányba viszi azt, az már egy másik kérdés.
A béketervben a kétállami megállapodás meglehetősen homályosan van megfoglamazva.
Annyit írnak benne, hogy elindítják a folyamatot: ha a Palesztin Hatóság reformja megtörténik, akkor a palesztin önrendelkezési joghoz való utat is megkezdik. A béketervben semmilyen garancia nincs erre vonatkozóan. Szerintem a béketerv szóban forgó része néhány arab és muszlim állam javaslatára kerülhetett be. Különösen Szaúd-Arábia jelentőségét emelném ki a kérdésben, amely korábban többször jelezte, hogy a kétállami megállapodás érdekében komoly lépéseket kell tenni. Mivel konkrétumok nem szerepelnek – bár ez szerintem az Egyesült Államok és Izrael által vállalt kompromisszum egy része – ez nem jelent semmit. Nincsenek részletek azzal kapcsolatban, hogy a gyakorlatban mit jelent a Palesztin Hatóság reformja. Izrael egyre komolyabb nemzetközi nyomás alatt áll. Ráadásul az Egyesült Államok is egyre erőteljesebben próbálja féken tartani Netanjahu politikáját, ezért ezen a ponton nem mondhatott nemet ezekbe a feltételekre, és kénytelen volt belemenni a kompromisszumokba. Ez nem azt jelenti, hogy ha a Hamász esetleg elfogadja a béketervet, de valamilyen katonai akció ez után mégis történik Gázában, azt ne úgy értelmezné, hogy a terrorszervezet felrúgta a békét, tehát folytathatja a háborút. Trump ezt úgy fogalmazta meg, hogy amennyiben a Hamász nem fogadja el a béketervet, Izrael majd befejezi a munkát.
Politikai stabilitás hiányában várható, hogy az amerikai beruházások egyáltalán megkezdődjenek Gázában?
Ahhoz, hogy a terület helyreállítása megkezdődjön fel kell állnia a területen egy jogi szempontból legitim politikai rendszernek, máskülönben a beruházások nem térülnek meg. Nagy kérdés, hogy ez milyen rendszer lesz. Elképzelhető, hogy az amerikai befektetőknek az bőven elég, ha egy amerikai kézivezérléssel működő, de facto palesztin kormány jön létre. A stabilitás és biztonság fenntartása lesz a kulcskérdés. Ha a nemzetközi stabilizációs erők átveszik a terület feletti fennhatóságot, kiemelt fontosságú, hogy a bent lévő fegyvereket összegyűjtsék és elszállítsák, illetve, hogy újabbak ne kerüljenek az exklávéba. Ez hosszú időbe telik. Egyelőre ez fikció: nagyon valószínű, hogy rövid távon a háború folytatódni fog.