Németországban minden évben elvégzik a Németek félelmei című felmérést. Idén a legfélelmetesebb dolog az infláció volt, ami nem újdonság: eddig 14 alkalommal lett ez az első helyezett. A pénzügyi szorongás megküzdési stratégiáiról a marburgi egyetem professzorával, Stefan Hofmannal beszélgettünk.
HIRDETÉS
Idén is elkészült a "Németek félelmei " felmérés, amely kutatást minden évben megcsinálják: az idei tanulmány legfontosabb tanulsága: a németek szorongásindexe csökken. Stefan Hofmann, a szorongáskutatás nemzetközileg elismert kutatója interjút adott az Euronewsnak, amelyben elárulta, hogyan lehet úrrá lenni a félelmen.
A németek idei legfőbb félelme
A 34. félelemkutatás egy nagyszabású reprezentatív felmérés, amelyet az R+V Versicherung évek óta elvégez. Idén, ahogy már korábban 15 alkalommal, a néemtek számára a legfélelmetesebb az infláció volt.
Hofmann professzor az USA Stanford, és a University of Bostonon eltöltött hosszú évek után ma a Marburgi Philipps Egyetem Pszichológiai Tanszékén tanít és kutat. Amikor arról kérdezem, hogy ha a szorongás egy egyéni lelki folyamat, van-e egyáltalán értelme felmérésekkel feltárni egy egész nemzet lelkiállapotát, rövid gondolkodási szünet után elmondja: igenis van.
"Egy egész országra érvényes tendenciákat lehet felismerni az ilyen szorongásvizsgálatok segítségével. A nehézség továbbra is az, hogy az általános kijelentések nem mindig érvényesek a csoporton belüli alcsoportokra vagy egyénekre. Például az inflációtól való félelemről beszélve, a gazdasági stabilitás elvesztésétől való félelemről vagy valami hasonlóról gondolkova: minden félelem közös vonása a feltételezett képtelenség a jövő befolyásolására. Ez pedig a biztonságérzettel és a bizonytalanság érzésével függ össze" – magyarázza.
"Ha valaki attól fél, hogy az infláció túl magasra emelkedhet, akkor arra következtet, hogy nem kaphatja meg a pénzével azt, amit szeretne. Ez kirántja alólunk a biztonságérzetüket. Persze az inflációtól való félelem régiónként és korcsoportonként nagyon eltérő lehet" – teszi hozzá.
Vetek egy pillantást a mellettem nyugvó, kinyomtatott tanulmányra. Megakad a tekintetem az egyik grafikonon: "A korcsoportok Top 3 félelmei összehasonlító módon". A grafikon szerint a 14-19 éves németek csoportjában egyértelműen a háborútól való félelem áll az első helyen, 45 százalékkal. A félelmek közül a második helyre Donald Trump, a harmadikra a klímaváltozás futott be. A fiatalok úgy tűnik, valójában kevésbé aggódnak az infláció és a recesszió miatt.
A 20 és 39 év közöttiek elsősorban a megfizethetetlen lakhatás miatt aggódnak, ezt a megélhetési költségek emelkedése és az adóemeléstől vagy a juttatások csökkentésétől való félelem követi. Tehát esetükben pénzügyi kérdésekről van szó.
Az 59 év alatti korosztály többsége az inflációtól való félelmet nevezte meg legfőbb félelmének. Ebben a korcsoportban minden második válaszadó aggódik amiatt továbbá attól, hogy az államot túlterhelik a menekültek, és általában az adóemelésektől is félnek. Aki 60 évesnél idősebb, az érthető, hogy elsősorban az egészségéért aggódik.
"Hofmann úr, – kérdezem újra a professzort – megértem, hogy csoportokból nem lehet következtetéseket levonni az egyénekre vonatkozóan. Az elmúlt évtizedek inflációs adatait nézve én is belátom, hogy sokan még akkor is félnek a vásárlóerő elvesztésétől, ha a pénz tényleges elértéktelenedése valójában alacsony. Hogy is van ez?
"A pénzügyi gondok valóban általános szorongássá válhatnak. Ahogy a munkahely elvesztésétől való félelem, a betegségtől való félelem, a mindennapok is kicsúszhatnak a kezünkből. Olyan ez, mintha átkapcsolnánk egy kapcsolót, elakadnánk valahol. Ilyenkor nem jutunk sehova, tapossuk a vizet, és az a benyomásunk, hogy a problémák egyre nagyobbak és nagyobbak, megbirkózni pedig nem tudunk velük. A bizonytalanság az, ami megijeszti az embereket, a félelem, hogy elveszítjük az irányítást" – magyarázza.
"Ha pontosan tudja, mi fog történni, akkor kevésbé fél. Ennek a kognitív apparátusunk működéséhez van köze" – teszi hozzá.
Tehát fel kell készülni ezekre a szorongásokra, azonnal szembenézni a problémákkal, és a nagyobb szorongásfelhőket szétszálazni?
"Mi úgy közelítjük meg a terápiát, hogy az aggodalmakat először verbálisan megneveztetjük a pácienssel. Minél inkább konkretizálni tudjuk a globális félelmeinket, és minél inkább képesek vagyunk egy problémaközpontú megközelítésre, annál világosabban megértjük a problémáink részleteit, és megtaláljuk a lehetséges megoldásokat. A félelmek akkor tűnnek el, ha az absztraktól eltávolodunk, és a konkrétumokat vesszük számba."
De ezzel a módszerrel még mindig nem lehet fizetésemelést kapni! – szegezem neki.
"Nem szabad állandóan a mindent elsötétítő, borús képet festeni. Persze, a félelmek negatív érzéseket váltanak ki: nem szabad szépíteni a dolgokat, ha az ember fél. De érdemes arra koncentrálni, ami az életet széppé teszi, ahelyett, hogy mindig azt gondoljuk, hogy az élet szörnyű, és hogy minden oldalról veszélyek vesznek körül minket."
Persze klinikai pszichológusként hangsúlyoznom kell, hogy a szorongás egy teljesen normális dolog. Félnünk kell, különben nem tudnánk túlélni. Amikor azt mondom, hogy a szorongásos zavarok kezelésénél a saját szorongásunkból kell lehető legtöbbet kihozni, arra gondolok, hogy a szorongásból is lehet előremutató dolgokat szervezni a jövőnkkel kapcsolatban. Ha Ön fél az inflációtól vagy az időskori pénzgondoktól, annak nagyon is racionális okai lehetnek. Ebben az esetben a félelemből levezetett cselekvés lehet a megoldás: ilyenkor ráveszi magát az ember arra, hogy takarékoskodjon vagy fektessen be pénzt."