Még a Kreml-párti katonai bloggerek is morognak amiatt, hogy Moszkva és a vezérkar felfújják a csatatéri győzelmeket a költséges és emberveszteséges nyári offenzíva után. Egyre súlyosabb probléma a csapatok kimerültsége és az utánpótlás gyöngesége.
HIRDETÉS
Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök augusztus végén kijelentette, hogy erői jelentős győzelmeket arattak a Kelet- és Dél-Ukrajna területén vívott nyári offenzíva során. Megemlítette az újonnan elfoglalt több ezer négyzetkilométernyi területet, a közel 150 megszállt települést, valamint Kupjanszk városának „szinte teljes” bekerítését a kulcsfontosságú Harkiv régióban.
Ezzel szemben a nyílt forrású hírszerzői jelentések szerint a vezérkari főnök jelentésébe beillesztettek 2024-es területi nyereségeket is, amiket ki kell vonni az idei sikerekből. Az OSINT Intel szerint például Kupjanszk körül csak 5-8%-os az orosz fölény, nem pedig ötven, ahogy Geraszimov jelentette Putyin elnöknek.
Az amerikai székhelyű Háborúkutató Intézet szerint a katonai vezető mintegy egyharmaddal „megfejelte” a valós eredményeket. Kérdés persze, hogy az elnök ezeket a jelentéseket elhiszi-e, vagy csak el akarja hinni.
A diadalt csökkenti az is, hogy a nyár során egyetlen jelentősebb ukrán várost sem sikerült elfoglalni, leszámítva Csasziv Jar részleges birtokba vételét, de azt is jóval kisebb arányban, mint amit a hadvezetés közölt.
A független értékelések nem mutatnak rózsás képet Moszkva számára
„Az kétségtelen tény, hogy az orosz hadsereg kezében van a kezdeményezés a csatatéren [azaz nem zajlott jelentős ukrán ellenoffenzíva], de 2025 nyara megmutatta a képességek korlátait, és azt, hogy nem tudja döntő győzelemre vinni a háborút” - mondja Jan Matvejev katonai elemző.
A Kreml azonban továbbra is folyamatos nyereségekről számol be, és az elemzők szerint Putyin továbbra is hisz ezekben.
Nyugati elemzők, ukrán tisztviselők és még oroszbarát katonai bloggerek is azt mondják, hogy Moszkva előrehaladása sokkal szerényebb, mint amit a Kreml állít, és ez emberéletekben, költségben és felszerelésben is meredeken növekvő áldozatokkal járt.
Az orosz hadsereg optimista jelentései nagyban hozzájárulnak Vlagyimir Putyin elnök meggyőződéséhez, hogy Oroszország megnyeri a háborút, mondják az elemzők. Ez a felfogás aláássa a Kreml hitelességét a komoly béketárgyalások folytatására.
135 méter előre nyomulás naponta? Ki mit gondol a helyzetről, és hogyan értékeli?
A nem-orosz források elemzései nagyjából egybevágnak arról hogy az orosz mozgások leginkább toporgónak és veszteségesnek nevezhetők.
Az ISW agytröszt augusztus végén úgy látta, hogy az előre nyomulás jóval kisebb, mint amit a vezérkar állít. A Pokrovszk-ív körüli orosz behatolások után a támadás elakadt és az ukránok szisztematikusan „vágják vissza” a kiszögellést.
A CSIS lineáris számítása szerint, melyet Seth G. Jones és Riley McCabe elemzők készítettek, 2024/25 folyamán az orosz erők átlagosan 135 métert nyomultak előre naponta.
A Reuters megemlíti, hogy Geraszimov „minden fronton előrehaladásról” beszél; ezzel szemben az ukrán források stabilizált védelmet és lokális visszaveréseket jeleznek a jelentősebb települések környékén.
Az Atlantic Council szerint 2025-ös nyári offenzíva nem hozott stratégiai áttörést és a „biztos orosz győzelem” narratívája megroggyant. Az ISW elemzői szerint a cél kettős: egyrészt erőt sugározni a nyugati közönség felé, akik az Ukrajnának nyújtott katonai segélyekről vitatkoznak, másrészt megnyugtatni a háborúba lassan belefáradó hazai közvéleményt. Emellett ellensúlyozni kell azokat a negatív gazdasági jelenségeket is (hatalmas kamatok, inflációs nyomás, kisvállalati csődök, áruhiány), amelyek elvehetik a közönség kedvét a háború iránti lelkesedéstől.
Az oroszok a legkisebb előrehaladást is „győzelemként” kommunikálják
Ivan Sztupak ukrán katonai elemző szerint nem is zajlott egyértelmű tavaszi-nyári offenzíva, és Oroszország stratégiai céljai továbbra is homályosak. „Világos előzetes tervek nélkül a Kreml bármilyen eredményt győzelemnek nevezhet, és ezeket mindig be lehet úgy állítani, mintha egy a Nagy Terv részei lennének”.
A legfelsőbb orosz politikai körök nyilatkozatai továbbra is a teljes győzelemről és folyamatos sikerekről szólnak.
Az említett Geraszimov-jelentés mellett Dmitrij Medvegyev, az Orosz Biztonsági Tanács alelnöke júniusban kijelentette, hogy Oroszország a béketárgyalásokra nem a kompromisszum kedvéért, hanem a teljes katonai győzelem érdekében megy Ukrajnával szemben. Nyilatkozatában a „gyors győzelem” és a „neonáci rezsim megsemmisítése” szerepelt.
Június 30-án Vlagyimir Putyin az elfoglalt Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon régiók szocio-gazdasági fejlesztéséről beszélt, ami győzelmi retorikának számít, mivel a a területek tartós orosz befolyását jelentik, vagyis háborús eredményt.
A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov egy Odesszával kapcsolatos vitában mondta, hogy a város történelme „elválaszthatatlanul kötődik” Oroszországhoz, ami további jele a teljes háborús elkötelezettségnek.
Győzelmi narratívának tekinthető az elnöki hivatal április 28-i közleménye arról, hogy „az Orosz Föderáció Fegyveres Erői végre legyőzték azt az ukrán militáns csoportot, amely behatolt Kurszk régióba”.
Eközben a hivatalos orosz jelentések mellőzik a tájékoztatást a harctéri veszteségekről, és nem említik az ukrán ellencsapásokat sem. Kijev június-júliusban megpróbálta „megnyirbálni” a kiemelkedő pontokat és jelenleg tartja is a kezdeményezést a lokális műveletekben.
Az orosz emigráns Meduza és Mediazona becslései szerint Oroszország nagyjából 220, 000 katonát veszített 2022 óta. A 2025-ös nyári hadjáratra vonatkozóan Jan Matvejev orosz elemző a veszteségeket körülbelül 30,000 halottra és akár 60,000 sebesültre becsülte.
Árulás!
A Kreml-barát Telegram-blogger, Anatolij Radov orosz katonákra hivatkozva arról számolt be , hogy a Kupjanszk környéki „szürke zónában” katonák kis csoportjai kóvályognak az erdőkben, ahelyett, hogy egy konszolidált támadásra csoportosulnának.
A kritikusok – köztük oroszbarát bloggerek is – gyakran csak szimbolikus fotózási lehetőségeknek látják a kis sikereket, nem pedig a tartós ellenőrzés bizonyítékainak. Azt állítják, hogy a parancsnokok rosszul felkészült csapatokat küldenek be öngyilkos küldetésekre, hogy olyan képeket készítsenek, amelyek megfelelnek a hivatalos nyilatkozatoknak, és tovább lehet küldeni a vezérkarnak a győzelmi jelentések alátámasztására..
„Ez színtiszta árulás! Nem értik a legfelsőbb vezetés tagjai, hogy ez a rohamcsapatok, a mi srácaink vége? Ez egy egyirányú küldetés” – írja a Telegram egyik orosz című csatornája Geraszimov kijelentéseire.
A katonák brutális, felőrlő taktikákat, valamint „hústámadásokat” írnak le – tömeges támadásokat, amelyek során csapatokat küldenek előre hullámokban, amíg a túlélőknek sikerül elfoglalniuk egy pozíciót.
Oroszbarát csatornákon elhangzott beszámolók szerint egyes egységek akár a személyi állomány 95%-át is elvesztették, mielőtt harcképtelennek nyilvánították volna őket . A szabályok szerint 30-50%-os veszteség után kötelező lenne a kivonás.
Matvejev megjegyezte , hogy a tank- és járműveszteségek csökkentek a nyár folyamán, ami arra utal, hogy a parancsnokok inkább tartalékban tartják a felszerelést, ahelyett, hogy a fronton kockáztatnák a gyors pusztulást. A katonák gyakran személyes vagy adományokból vásárolt járművekre hagyatkoznak, amelyek a harcban gyorsan megsemmisülnek.
Ugyanakkor az ukránok őszintébbek saját nehézségeiket illetően. „Lassan áttörik a védelmünket. Emberhiányban szenvedünk – némely egységünk ereje 14%-ra csökkent. A visszavonulás elkerülhetetlen, de nem lesz olyan mértékű, ahogy azt a Kreml szeretné. De azt el kell ismerni, hogy Oroszország tudatosan kihasználja Ukrajna emberhiányát azzal, hogy kis csoportokat küld át, majd erősítést hoz be nagyobb területek elfoglalására” – mondja a Stupak hívőnevű ukrán katonai elemző.
Mit kellene tennie Oroszországnak, ha még idén érdemi áttörést akar elérni?
A fő kérdés az erő-konszolidáció és prioritás-választás. Átfogó stratégiai terv hiányában a jelenlegi szétszórt nyomás helyett 1–2 főirány kijelölése volna szükséges. Ennek viszont feltétel: a tartalékok kellő felkészítése, nem pedig a „húsdaráló” hullámok. Az elemzői konszenzus szerint a mostani tempó nem konvertálható át gyors városfoglalásra.
A másik feladat a tűzeszközökkel való gazdálkodás (SEAD - Suppression of Enemy Air Defenses), aminek lényege a sokasodó ukrán UAV-rajok és Nyugatról kapott precíziós tüzérség ellensúlyozása, a lépcsőzetes légvédelem kiépítése, ami egyébként Ukrajnának is alapvető problémája.
Kulcsfeladat a Krím és a háttérbázisok védelme, mert a mélységi ukrán csapások immár sorozatosan rombolják az orosz hadműveleti logisztikát. Ehhez elosztott raktározásra, ideiglenes bypass-vonalakra, és a javítókapacitás decentralizálására volna szükség.
Harci szituációk kikényszerítése helyett az orosz vezérkarnak át kellene állnia a modern áttörési művészetre, amit viszont nem nagyon tanítottak korábban a katonai akadémiákon. A kis csoportos beszivárgások helyett valódi összfegyvernemi integrációra lenne szükségük, ami késlekedik.
Kimerültek az orosz katonák, és gyönge az utánpótlás
A túlzó hivatalos jelentések rövid távon ugyan fenntartják a „győzelmi narratívát”, de rossz döntési helyzeteket teremthetnek, például a szimbolikus zászlófotókért elrendelt értelmetlen támadásokat. Hiányzik a reális veszteségfelmérés (battle damage assessment), és a rotációs fegyelem nélkül az élőerő-kopás tovább csökkenti a támadóképességet.
Téves felfogás, hogy minél többet van egy katona a frontvonalban, annál magasabb harci erőt képvisel. Ezzel szemben a valóság az, hogy cserék és szabadságolások nélkül az állomány képessége rohamosan romlik. Egy adott pontig a harci tapasztalat növeli a túlélési rutint, de a fáradtság, a pszichés megterhelés, a sérülések és motivációvesztés gyorsan rombolják a hatékonyságot Ezt a jelenséget nevezik harci kimerülésnek (battle fatigue).
Az amerikai hadsereg műveleteiben általában 12 hónapos rotációban (tours) szolgáltak Irakban és Afganisztánban. A hazai bázison töltött idő minimum 1:1 arányú volt, de később már bevezették az 1:2 arányt (12 hónap kint, 24 hónap otthon).
Ezzel szemben az orosz rotáció nem konzisztens, gyakran kényszerszerű vagy elkapkodott és nincs rá távlati terv. 2022/23-ban az orosz erők nem alkalmaztak klasszikus rotációt. Sok fronton hónapokig ugyanazok az egységek harcoltak, ami kimerüléshez, dezertálásokhoz és morálromláshoz vezetett (lásd a Bahmut környéki „húsdarálót”).
2023 végétől a mobilizált tartalékosok (kb. 300,000 fő) részben lehetővé tették, hogy egyes egységeket rövid időre visszavonjanak. De ezek többnyire súlyosan megfogyatkozott, feltöltésre szoruló alakulatok voltak, nem valódi „turnusváltások”.
2024/25-ben a jelentések szerint az orosz hadsereg rotációs rendszere ad hoc jellegű lett. A frontvonal egységeit gyakran csak részben cserélik le (század vagy zászlóalj szintű váltás), és az állomány nagy része hónapokig kint marad. Sok esetben csak akkor engedik őket pihenőre, ha az egység kritikusan leharcolt.
Kísérleti jelleggel egyes elit alakulatoknál (VDV, Specnaz) igyekeznek rendszeres váltást biztosítani, de a reguláris gyalogságnál ez ritka.
A rotáció legfőbb akadálya, hogy nincs elég kellően kiképzett váltás. A tartalékosok, mozgósítottak vagy toborzottak rövidített kiképzést kapnak, de megtörténik, hogy közvetlenül frontra irányítják őket. Ezért harci értékük alacsonyabb és nem tudnak teljes értékű váltást biztosítani.
Hasonló, sőt nagyobb hiány mutatkozik a tapasztalt altisztek és középszintű tisztek (hadnagyok, századosok) körében, akik pedig a gerincét adják a csapatok mozgatásának és a tapasztalatok megosztásának. Még súlyosabb a helyzet a technikai fegyvernemeknél (tüzérség, légvédelem), ahol különösen kevés a kiképzett személyzet.
A megoldás politikai korlátja az, hogy a Kreml óvakodik egy újabb teljes körű mozgósítástól, ami belső feszültséget keltene. Így a hadsereg folyamatos túlterheltséggel működik, és több egység csak „papíron létezik” - azaz a vezérkar gyakran jelent be új dandárokat, noha ezek nem teljes állományúak, hanem csak átcsoportosított katonákból állnak. Ez nem tekinthető valódi tartaléknak.
A tapasztalt és kritikus orosz katonai bloggerek szerint ha nem tudják váltani az egységeket, akkor még védekező helyzetben is romlik a tartás képessége. Egyikük arról számolt be, hogy Zaporizzsjában az egységek már kilenc hónapja a frontvonalon vannak, pihenőnap vagy szabadság nélkül.
A brit védelmi minisztérium egyik jelentése már 1923-ban megemlítette, hogy a rotáció, valamint a kiképzés hiánya nagy valószínűséggel kulcstényező abban, hogy Oroszország nem tud sikeres és komplex offenzív műveleteket végrehajtani.