„Ha már nincs segély, kaphatok legalább egy papagájt a vállamra?” – kérdezi az amputált orosz katona

HIRDETÉS

A kifakadás egy Konsztantyin nevű orosz veterántól származik, aki keserű humorral kérdezte a közösségi médiában megjelent kommentjében, hogy „ha nem jár rokkantsági járadék vagy jutalom, legalább kaphatok egy papagájt a vállamra, hogy megfeleljek a képnek?”

A megjegyzés előzménye az, hogy a veteránokat istápoló Szülőföld Védelmezői Alapítvány 2025-től azt tervezi, hogy terjeszti és népszerűsíti az imázst a fogyatékkal élő és amputált orosz veteránokról, mint „továbbfejlesztett képességekkel rendelkező hősökről”. Konsztantyin úgy gondolja, hogy egy papagájjal jól mutatna a kampányban, ha már mást nem kap. A katona az ukrajnai fronton veszítette el a lábát.

Borzalmas méretű végtagvesztések

A 2. világháborúban az amerikai hadsereg sérültjei (WIW) közül 2,5% szorult amputálásra. Ez óriási haladás volt a Nagy Polgárháborúhoz képest, amikor a súlyosabb sebesülések 75%-a végtagvesztéssel járt, főleg a fertőzések miatt, amivel a penicillin feltalálása után már kevésbé kellett számolni.

Az ukrajnai háború orosz oldalán a fogyatékkal maradó sérültek amputálási aránya elérte az 54%-ot. A moszkvai hivatalos szervek is elismerik, hogy ez a szám tűrhetetlenül magas. Az Interfaxnak nyilatkozó Alekszej Vovcsenko védelmi miniszter-helyettes szerint ez nagyon sok, és „nem látjuk az amputációk ilyen százalékát a fogyatékkal élő civilek körében” – mondta.

A háborúpárti katonai bloggerek a Telegramon azért dühösek, mert a horribilis arányszámot összekötik a katonai vezetés felelősségével, értve ezalatt a rosszul megtervezett gyalogos műveleteket, amelyeket nem előz meg a terep előzetes felmérése, a taposóakna-vagy az ukrán nehézgépfegyverek és tüzérség lokalizálása, és a terep mentesítése a támadás előtt.

Keveslik a frontorvosok számát és felszereltségét is.

Ezzel szemben Andrej Belouszov védelmi miniszter valamivel optimistább. December közepén kijelentette, hogy javult a frontvonalon sebesült orosz katonák túlélési aránya, és a katonák körülbelül 96%-a vissza tud térni a szolgálatba. Ezt viszont a külső szakértők erősen vitatják.

Amikor egy katona megsebesül a frontvonalon, az orvosok evakuálják a csatatérről, de a kimentési idő egyre hosszabb, gyakran többórás. Ennek egyik oka az, hogy az ukrán minidrónok sokszor lehetetlenné teszik a sebesült megközelítését.

Súlyos sérülések esetén – például repesz-sérülések vagy taposóaknára lépés után – a katonai kórházak tereporvosai gyakran a helyszínen végzik el az amputációt. Evakuálás után a katonák a Don-i Rosztov, Szentpétervár vagy Moszkva kórházaiba kerülnek további műtétekre. 

Azt követően a Védelmi Minisztérium rehabilitációs központjai fogadják őket, amelyek közül a legnagyobb a Moszkva melletti Voronovóban található. A Covid-19 világjárvány idején épült centrumban jelenleg hatszáz végtagvesztett katonát ápolnak.

Voronovóban a veteránok kényelmes, kétágyas szobákban laknak, saját zuhanyzóval, TV-vel és internet-hozzáféréssel. A fogyatékos létre kényszerült katonákat az oroszországi McDonald's helyébe lépett gyorséttermi lánc szolgálja ki, ráadásul cigizhetnek is. A rehabilitációs épületekben azonban nincs elegendő lift a sebesültek mozgatására, és - valamilyen rejtélyes okból - a családtagokat sem engedik be a létesítmény területére.

Mit kérnek az érintett családok?

Korábban a csatatéren megsérült katonák 3 millió rubel (35 300 dollár) egyszeri kifizetésre voltak jogosultak. 2024 novemberében Putyin a sérülés súlyosságán alapuló lépcsőzetes rendszert hagyott jóvá. Amíg a katonák a rehabilitáción esnek át és a protézisre készülnek, a védelmi minisztérium továbbra is folyósítja a fizetésüket.

A legtöbb panasz amiatt érkezik, hogy nehézkes és bonyolult az elnök által megígért bőkezű támogatások és jutalmak megszerzése. A pénz elvileg ott várakozik az államkincstárban, de többféle beépített akadály és a hivatali közöny miatt gyakran nem jut el az érintettekhez.

Több panaszos említi, hogy több hónappal a beadvány elküldése után sem kaptak semmilyen választ a hivataloktól. Miközben a katonák rehabilitáción esnek át, feleségeik próbálnak eligazodni a bürokrácia útvesztőiben. "Még nem történt kifizetés, az egység nem hajlandó beszélni a férjemmel. Még mindig a kórházban van, miközben pénzre van szükségünk a rehabilitációra" - írja az egyik sebesült katona felesége a VKontakte-n.

A fogyatékossá vált és új munkahellyel nem rendelkező veteránok napi megélhetési gondokba ütköznek. Emellett keserűen érzékelik, hogy a közeg egyáltalán nem kezeli őket hősként, hanem elutasítást, elfordulást, sőt undort váltanak ki sokakban, ezért álláshoz is nehezen jutnak. Ezért is utasította az elnök a segélyszervezetet, hogy népszerűsítse ezeknek az embereknek a hősiességét a társadalom szemében.

A harcból kiesett katonák közül sokaknak a védelmi minisztérium kínál állást, Oroszországon belüli behívóirodákban, laktanyákban vagy más katonai egységeknél. Ez azonban sokkal alacsonyabb fizetéssel jár a fronton megszokott 3-3,5 ezer dollárhoz képest, mert ezekben a beosztásokban csak 600 dollár körül kereshetnek. Így abba a gödörbe esnek, hogy a család megélhetését vagy a korábban felvett jelzálog- és egyéb hiteltörlesztéseket nem tudják biztosítani.

A propaganda és az államilag támogatott alapítványok legnagyobb erőfeszítései ellenére a fogyatékkal vagy amputációval hazatérő veteránok gyakran nehezen alkalmazkodnak a civil élethez. „Ezek a katonák elhagyatottnak érzik magukat” – mondja Oleszja Geraszimenko független újságíró, az 'Írásjelek' kiadó főszerkesztője. „Nem kapták meg azt a csodálatot és tiszteletet a civilektől, amire az állami propaganda felkésztette őket. A társadalmi kivetettégen túl közül sokan képtelenek elképzelni maguknak a frontmezőn kívüli jövőt”.

Az invázió előtt sokuknak nem volt világos világképe, és részben ez az oka annak, hogy a hadseregben kötöttek ki. Elhatározásukban szerepet játszott a felfokozott háborús propaganda, a toborzások dübörgő hangulata, és az orosz haderő sérthetetlenségébe vetett széleskörű hit is. A szerződés aláírása a védelmi minisztériummal egyike volt életük legfontosabb döntésének, hogy életcélt találjanak, a front valósága viszont drámaian lerombolta a reményeiket, magyarázza az újságíró.

„Általában tudják, hogy mire költik el majd el a pénzt, ha hozzájutnak, fogyasztási cikkekre, az új játékkonzoloktól az autókig és lakásokig, különösen, ha családjuk van” – mondja Geraszimenko. De ezen túlmenően, hogy milyen munkát végezzenek, hogyan illesszék be fogyatékosságukat a mindennapi életbe és milyen családi jövő vár rájuk – erről fogalmuk sincs.

A sport lehet az egyik mentőöv

A veteránokat segítő alapítványt Anna Civiljova védelmi miniszterhelyettes, Vlagyimir Putyin unokahúga vezeti. Az elnök utasítására 2024-ben széleskörű sportmozgalmat kezdeményezett, ami sokat segíthet a sérültek fizikai, lelki és morális rehabilitációjában.

A különféle sportágakban szervezett versenysorozatokhoz jól ismert paralimpikonokat fogadnak fel, akik segítenek a sebesült katonák tréningjében, és kapcsolataik révén szponzorokat mozgósítanak protetikai eszközök vásárlására. Márciusban az alapítvány felszereléseket kezdett beszerezni a lábukat vesztett férfiak számára készült szánkóhoki sporthoz, amiről Aman Ajmukhambetov egykori katona azt mondja, hogy „visszahozott a teljes értékű életbe és felerősítette a belső késztetésemet a győzelemre!”.

Emellett megalakultak az alpesi sí és a curling csapatok is. Legutóbb már 60 régió 360 volt katonája vett részt a Honvédők Kupája nevű összetett téli sportversenyen.

A kezdeményezés legnagyobb támogatója a Rostec állami konszern, amely csúcstechnológiás ipari termékeket fejleszt, elsősorban a védelmi szektor számára. A vállalat idén további 40 eseményt és versenyt vett fel a naptárba a fogyatékkal élő veteránok számára.

Az orosz Paralimpiai Bizottság is részt vesz a sebesült katonák támogatásában. Az „Együtt vagyunk Sport” program 2023 óta kap elnöki különleges keretet, és 2025 elején újabb 12,5 millió rubel (150 000 dollár) állami támogatásban részesült.