A nyugati társadalmakban nehezen tűrik, ha egy vezető politikus magánrepülőt vesz igénybe, vagy államköltségen privát utazásokat folytat. Jelentős személyek kényszerültek emiatt lemondásra, vagy viselniük kellett a bukáshoz vezető presztízsveszteségeket. A jachtok is ebbe a körbe tartoznak.
HIRDETÉS
A magán- és állami repülőgépek körüli botrányok megmutatják, hogy mennyire érzékeny a közvélemény a politikai vezetők életmódjára. A történetek arra világítanak rá, hogy demokráciákban a fényűző vagy magáncélú repülős vagy jachtos utak a hatalommal való visszaélést szimbolizálják, és súlyosan aláássák a politikusok hitelességét.
A bukások és presztízsveszteségek sorozata azt bizonyítja, hogy a választók és intézmények számára a látszat nagyon sokat számít, ezért a „repülős ügyek” olykor nagyobb sebet ejtenek, mint más korrupciós vád.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy keddi interjúban elismerte, hogy az adófizetők állják a költségeket, ha egy külföldi sporteseményre hivatalos meghívás alapján utazik ki magánrepülőgéppel, hozzátéve: mindezt a magyar parlament jóváhagyásával teszi.
Christian Wulff államelnök - a CDU nagy reménysége
A Német Szövetségi Köztársaság elnöke (a borítóképen) barátoktól és üzletemberektől kapott kedvezményes hiteleket, luxusutakat és magánrepülős szívességeket. Az ügy hatalmas közfelháborodást keltett, és bár később hivatalosan felmentették a korrupciós vádak alól, a közbizalom elvesztése miatt 2012-ben le kellett mondania.
Wulffot sokan a „fiatal, modern konzervatív” archetípusának látták, aki 51 évesen lett minden idők legifjabb szövetségi elnöke 2010-ben, és kezdetben azt a reményt testesítette meg, hogy a CDU egy új generációja lép színre a porosodó Merkel-érában.
Távozásakor a kancellár azt nyilatkozta, hogy „nagy sajnálattal vettem tudomásul Wulff elnök lemondását. Továbbra is meggyőződésem, hogy ő Németország méltó elnöke volt. Mindannyiunk számára világos azonban, hogy a közbizalom nélkül nem lehet az elnöki hivatalt ellátni.”
Nicolas Sarkozy, a „bling-bling” elnök
A francia köztársasági elnököt többször érte a vád, hogy az elnöki repülőgépet és a kormányzati flottát magáncélokra (nyaralásokra, családi utakra) használta. Bukásához nem ez vezetett közvetlenül, de a francia közvéleményben maradandóan negatív képet hagyott róla.
Ő volt az első francia elnök, aki a hivatalba lépésének napján (2007-ben) nem az Élysée-palotába sietett, hanem rögtön egy magángéppel repült barátaihoz és a családjához. A sajtó ezt azonnal „bling-bling” elnök stílusaként bélyegezte meg.
A rap-kultúrából átvett kifejezés olyan személyt jelöl a politikai szlengben, aki az Élysée korábbi lakóival ellentétben (De Gaulle, Mitterrand, Chirac) nem szerény és visszafogott államfői stílust vitt, hanem kifejezetten láttatni akarta a luxust, magánrepülők, jachtok, drága órák, hírességekkel való kapcsolatok mutogatásával.
2007 májusában, alig néhány nappal a választási győzelem az elnök Vincent Bolloré milliárdos üzletember jachtjára szállt fel, és napokig a Földközi-tengeren pihent. A francia közvélemény felháborodott, mert egy új elnöktől azt várták volna, hogy azonnal a „nemzet embereként” jelenjen meg, ehelyett a luxusjacht és a magánrepülőzés képei uralták a sajtót.
A címke annyira ráragadt, hogy Sarkozy politikai ellenfelei végig ezzel támadták, és a „bling-bling” stílus a középosztály és a baloldali szavazók szemében a néptől elszakadt, hivalkodó elnök képét erősítette.
Tom Price, akitől Trump egy vállvonással köszönt el
Az Egyesült Államok egészségügyi minisztere volt az első Trump-adminisztráció idején, amikor több mint 400 ezer dollár értékben vett igénybe magánrepülőgépeket hivatalos utakra, sokszor indokolatlanul. Az ügy hatalmas médiabotrányt kavart, és Price lemondani kényszerült.
Donald Trump a botrány kipattanásakor nyilvánosan jelezte hogy nem tetszett neki a magángépes ügy „sem optikailag, sem más szempontból”, és ezt Price tudtára is adta.
Christian Lindner - a pénzügyi szigor apostola
Tavaly került össztűz alá a német pénzügyminiszter, akit azzal vádoltak, hogy barátja magánrepülőjét használta, miközben az érintett körök üzleti érdekeltségei a minisztérium döntéseivel is kapcsolatban álltak. Lindner nem mondott le, de botránya nagyban gyengítette pozícióját és az egész kormánykoalíciót, kiváltva Scholz kancellár dühét.
A legsúlyosabb következmény az volt, hogy Lindner pártja, a Szabaddemokraták (FDP) nem tudta átlépni a 5%-os bejutási küszöböt a 2025-ös német szövetségi választásokon, így nem került be az új Bundestagba. Ez volt a legutóbbi választások egyik legnagyobb meglepetése, mert az FDP évtizedek óta többször is a mérleg nyelve volt az ingatag kormánykoalíciókban.
A 2021-es választásokon az FDP még 92 mandátummal rendelkezett, és kijelenthető, hogy Lindner botrányai nagyon rosszul hatottak a közvéleményre, hiszen az FDP hagyományosan a „felelős pénzügyi politika” pártjaként pozicionálta magát. A német sajtó kiemelte, hogy a pénzügyminiszter lerombolta a párt hitelességét a középosztály szemében, ami hozzájárult a választási összeomláshoz.
Ennek következtében Lindner bejelentette, hogy visszavonul az aktív politikától és nem törekszik többé közjogi tisztségre.
Scott Pruitt, a „Szégyen”
Az USA Környezetvédelmi Ügynökségének vezetője többszörösen visszaélt hivatali privilégiumaival - luxusutak, drága repülőjegyek, magángépes utak, valamint szállásköltségeik miatt támadták. Bár végül más korrupciós ügy miatt bukott meg, a repülős költekezések is a vádpontok között voltak.
A politikus távozását legkarcosabban Nancy Pelosi demokrata házelnök kommentálta, aki szerint „Pruitt hivatalbeli visszaélései elképesztőek. Minden egyes nap, amit hivatalban tölt, sértés az amerikai nép számára.”
Az amerikai kormányzati számvevőszék (GAO) a miniszter több költését jogellenesnek minősítette, mert nem kérte azokhoz a Kongresszus engedélyét, például a hangszigetelt telefonfülke telepítésére az irodájában. Végül azonban megúszta büntetőeljárás vagy bírság nélkül.
François de Rugy
A francia környezetvédelmi miniszter luxusvacsorák és indokolatlan kiadások mellett magáncélú utazások miatt is a közvélemény célkeresztjébe került. A sajtó nyomására 2019-ben lemondott, Macron kormányának egyik legnagyobb presztízsveszteségeként.
Távozásakor Édouard Philippe akkori francia miniszterelnök úgy kommentálta az ügyet, hogy „méltóságteljes döntés született, de a politikában az erkölcsi példamutatás legalább olyan fontos, mint a szakmai teljesítmény”.
A francia sajtóban széles körben idézték a nyilatkozatot, kiemelve, hogy a kormányfő nem védte de Rugy-t, hanem inkább elismerte, hogy a közvélemény nyomása miatt nem volt maradása.
Jacob Zuma, az életvidám
Dél-Afrika korábbi elnökét (2009-2018) többszörösen vádolták azzal, hogy állami gépeket használt magáncélra, családtagok és üzleti partnerek szállítására. Ez fontos része volt a korrupciós és visszaélési ügyek sorozatának, amelyek politikai karrierjét tönkretették.
Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét sok dél-afrikai „People’s President”-nek (a nép elnökének) látta a kezdetekben, mert karizmatikus, közvetlen, táncoló-éneklő politikus személyiség volt, aki gyakran jelent meg hagyományos zulu öltözetben, és kultikus dalokkal lelkesítette a tömegeket.
Ez a népies bohém stílus eleinte közel vitte az emberekhez, de később éles kontrasztba került fényűző életmódjával, Nkandla-i luxusrezidenciájával, az állami gépek magánhasználatával, ami a korrupciós vádak szimbóluma lett.
Miloš Zeman stábja
A cseh elnöki hivatal alkalmazottait azzal vádolták, hogy az állami repülőgépet magánjellegű kitérőkre használták. Zeman nem mondott le, de az ügy komoly politikai támadásokat eredményezett a személye ellen is, noha stábtagok ellen nem indult eljárás.
Zeman a cseh politika egyik legmegosztóbb figurája volt, aki karcos, gyakran provokatív stílusa mellett Kreml- és Kína-barátságával hívta fel leginkább a figyelmet. Még a hivatalos rendezvényeken is szeretett cigarettázni és sört inni, ezzel is hangsúlyozva „népi” karakterét, miközben ez sokakból heves ellenszenvet váltott ki.
Noha sok cseh választó szemében mindez közvetlenséget jelentett, mások számára inkább kínos volt, különösen olyankor, amikor az elnök ittas állapotban mutatkozott a nyilvánosságban. Általános lett a kép, hogy Zeman hajlamos összemosni a magánéletet az államfői protokollal, illetve megengedi, hogy környezete így viselkedjen, ami a repülős ügyekben is visszaköszönt.
Nem tett jót az elnök népszerűségének az sem, hogy 2016-ban Zeman hivatala belépődíjat vezetett be a Prágai Vár bizonyos részeinek látogatásához.
A kritikusok szerint ez „kereskedelmi szemléletű privatizálása” volt a nemzeti örökségnek, és politikai szimbólumként is rosszul hatott. A Prágai Vár (Hradčany, Hradzsin) hagyományosan az egész nemzet számára nyitott és szabad szimbólum, viszont Zemanék döntése azt a benyomást keltette, hogy az elnöki hivatal a közjavakat saját bevételi forrásként kezeli.
Pedro Agramunt
A spanyol politikus az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke volt, aki orosz képviselőkkel utazott Moszkvába egy magángépen.
Az út politikai botrányt robbantott ki, megrendítve a szervezet hitelességét. Agramunt is a közvélemény nyomása alatt távozott, miután a Tanács parlamenti közgyűlésének elnöksége közleményben szólította fel, hogy mondjon le, mondván, hogy „Agramunt úr többé nem élvezi a Közgyűlés bizalmát.