Kétségbeesett tervnek látja a Politico azt az elgondolást, hogy pufferzóna jöjjön létre az ukrán fronton harcoló felek között, amelyet nemzetközi békefenntartók töltenének be. A lap szerint túl sok kérdőjel övez egy ilyen tervet, és a részletek jórészt átláthatatlanok.
HIRDETÉS
Egyes európai vezetők egy 40 kilométeres ütközőzóna létrehozását mérlegelik az orosz és ukrán frontvonalak között, egy olyan békemegállapodás részeként, amit elvileg Moszkva is magáévá tett.
Ugyanakkor a megkérdezett tisztviselők nem értenek egyet abban, hogy milyen mély lehetne a tényleges zóna, és az sem világos, hogy Kijev elfogadná-e a tervet, mivel az valószínűleg területi engedményeket követelne a részéről.
Sok más kérdés mellett a zónát betöltő európai haderő létszáma sem tisztázott, és az sem, hogy mennyire terhelné meg a résztvevő országok haderőit, melyeket ki kellene vonni a honi védelemből, és rendkívüli kockázatoknak kitenni az ukrajnai területen.
A terv alapvetően a NATO-szövetségesek szorongó vagy kétségbeesett vágyát jelzi a negyedik évéhez közeledő háború megoldására. Vlagyimir Putyin orosz elnök nem mutatott értékelhető szándékot a harcok leállítására, és Moszkva csütörtökön ritka durva támadást hajtott végre Kijev belvárosa ellen, legalább 19 ember halálát okozva és az Európai Unió irodáit is megrongálva.
Ez eleve felveti a kérdést, hogy érdemes-e békejavaslatokat tenni egy olyan félnek, amely láthatóan nem törekszik a békére
„Csak a szalmaszálba kapaszkodnak” – mondja a tervről Jim Townsend, a Pentagon korábbi tisztviselője, aki az Obama-kormány alatt felügyelte az európai és NATO-politikát. „Az oroszok nem félnek az európaiaktól. És ha azt hiszik, hogy néhány brit és francia megfigyelő eltántorítja őket attól, hogy behatoljanak Ukrajnába, akkor nagyon tévednek.”
A zóna gondolata történelmi jelentőséggel bír. Az európai diplomaták tartózkodnak attól, hogy az Észak- és Dél-Korea közötti megosztottsághoz hasonlítsák, hanem inkább Németország felosztását idézik fel a hidegháború alatt. Ez a példa viszont sántít, mert Németországban akkor nem álltak szemben hadviselő felek.
A nemzetközi békefenntartás gyakorlata, például Libanonban, Afrikában vagy a délszláv háború során 4,500 katona és civil alkalmazott halálával járt. Korlátozott mandátumuk miatt a legtöbb misszió felhatalmazása nem teszi lehetővé sem a teljes körű önvédelmet, sem a támadó műveleteket. Sok esetben csak „jelenlétet” biztosítanak, és mivel fegyverhasználatuk szigorúan korlátozott, ha megtámadják őket, nincs lehetőségük hatékony válaszra.
Mivel a békefenntartók politikai semlegessége alapfeltétel, emiatt sokszor „könnyű célpontnak” tekintik őket a lázadók, a mindenféle milíciák vagy akár a kormányerők is, mert tudják, hogy nem fognak visszalőni teljes erővel.
Emellett a békefenntartók felszerelése és ellátása gyakran elmarad a helyi hadurak vagy reguláris hadseregek szintjétől. Páncélozott járműflotta, drónfelderítés vagy légitámogatás sok misszióban egyszerűen nincs.
Kiszámíthatatlan a politikai környezet is, mert a békefenntartók eleve instabil országokban szolgálnak (Mali, Kongó, Libanon), ahol a frontvonalak változóak, a fegyveres csoportok szétszórtak, és civil lakosok tömege kavarog a frontvonalak között.
Összességében a békefenntartók „fehér sisakja” a semlegességet szimbolizálja, de gyakorlati értelemben védtelen céltáblává teszi őket olyan konfliktusokban, ahol valamelyik vagy egyik fél sem tartja tiszteletben a nemzetközi jogot.
Hány európai katona kellene a zónába?
A puffer őrzéséhez szükséges katonák létszáma teljesen homályos. A tisztviselők 4,000 és 60,000 katona közötti létszámról beszélnek, akik jórészt britek és franciák lennének. Két európai tisztviselő szerint ezek az országok lobbiznak más szövetségesekkel a katonai eszközök biztosításáért.
A számszerű bizonytalankodás azt jelzi, hogy még nem készült pontos terv a reálisan szükséges emberanyagról, és maguk az érintett országok sem közölte még semmilyen kötelezettségvállalást.
A NATO már most is küzd egy 300,000 fős közös reagáló erő felkészítésével, a zóna gondolata viszont némileg aggasztja az Oroszországgal határos NATO-tagokat, például Lengyelországot, aki szerint sebezhetőbbé válna az ország, mivel puffer elvonná a figyelmet a szövetség keleti szárnyának védelméről.
Az egyik európai tisztviselő szerint a szövetségesek a kulcsfontosságú részletekre várva halogatják a nyilvános csapatküldési kötelezettségvállalásokat. Kérdéseik között szerepelnek a NATO-csapatok frontvonalon állomásozásának szabályai, egy esetleges orosz eszkaláció kezelése, valamint az, hogy szükség lenne-e harmadik országok járőrözése a térségben, ha a Kreml ellenzi a szövetséges csapatok pufferzónán belüli jelenlétét.
Eddig viszont egyetlen NATO-n kívüli ország sem jelezte, hogy szándékában állna a békefenntartói részvétel Ukrajnában. A misszió extrém veszélyessége miatt olyan országok sem jelentkeztek, amelyek részt vettek az USA vezette koalíciókban az iraki és afganisztáni műveletekben, így Ausztrália, Grúzia, Örményország, Japán, Dél-Korea, Új-Zéland, és az akkor még semleges Finnország és Svédország is. Észtország eddig az egyetlen NATO-tag, aki határozott részvételi szándékot jelzett a békefenntartásban.
A NATO nem tartja napirenden az elképzelést
Az ütközőzóna-javaslat nem merült fel a NATO védelmi főnökeinek hétfői videokonferenciáján, amelyen részt vett Dan Caine tábornok, az Egyesített Vezérkar főnöke és Alexus Grynkewich, a NATO szövetséges erők főparancsnoka. A megbeszélésen néhány szövetséges aggályát fejezte ki amiatt, hogy egy pufferzóna kijelölése valójában tovább veszélyeztetheti az ukrán városokat Oroszország támadásával vagy újbóli inváziójával szemben.
„Nem túl ésszerű dolog ez egy olyan ellenféllel szemben, aki nem jó szándékkal tárgyal” – mondta a két európai tisztviselő egyike.
A szövetségesek arra számítanak, hogy Ukrajna továbbra is a csapatok oroszlánrészét fogja biztosítani bármely tűzszüneti vagy ütköző zóna közelében, míg a NATO-tagok amerikai tisztviselőkkel tárgyalnak műholdas hírszerzési és légi támogatás nyújtásáról, bár nem számítanak ennél sokkal többre. A Pentagon magas rangú tisztviselői már közölték európai kollégáikkal, hogy az Egyesült Államok minimális szerepet fog játszani Ukrajna biztonsági garanciáiban.**
Az Egyesült Államok talán az egyetlen NATO-ország, amely elegendő műholddal rendelkezik ahhoz, hogy a Föld feletti hírszerzési adatokat biztosítsa, és így biztosítsa, hogy Oroszország ne szegje meg a tűzszünetet vagy a békemegállapodást - ha lesz ilyen.
„Most mindenki arra vár, hogy a Védelmi Minisztérium politikai vezetői tisztázzák, meddig hajlandóak elkötelezni magukat, mielőtt az európaiak megmutatják a kártyáikat” – mondta az egyik európai tisztviselő. „Szóval ez egy kicsit tojástánc.”