Az EU védelmi termelését erősen gátolja az ágazat széttagoltsága, mivel számos tagállam - nemzetbiztonsági okokból - történelmileg saját hazai védelmi iparát részesíti előnyben.
HIRDETÉS
Az újrafegyverkezésért versenyző uniós tagállamoknak előnyben kell-e részesíteniük az úgynevezett legjobb európai szereplőket a fegyvergyártás terén, sok hazai vállalat kárára? Franciaország és Németország erről kezd tanakodni Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz német kancellár pénteki tárgyalásán.
A két vezető a külügy- és védelmi miniszterek társaságában vitatja meg a közös védelmi projekteket, és azt, hogy Franciaország nukleáris elrettentő erejét ki kellene-e terjeszteni a 27 országból álló blokk többi részére. Téma lesz, hogy miként lehetne megerősíteni Európa védelemipari és technológiai bázisát.
Itt merül fel újdonságként a "legjobb sportoló"-rendszer kérdése, aminek logikája az, hogy megpróbálják csökkenteni a fegyverrendszerek számát Európában - közölték a francia elnöki palota tisztviselői.
Rafale, F-35 és Gripen
Az EU azért tesz erőfeszítéseket a védelmi célú termelés fokozására, mivel attól tartanak, hogy Oroszország még az évtized vége előtt támadást indíthat. Ezt viszont hátráltatja az ágazat nagyfokú széttagoltsága. Ez már Ukrajna számára is problémát jelentett, amelynek meg kellett tanulnia használni, szervizelni és összehangolni az európaiak által adományozott eltérő fegyverrendszereket, miközben Oroszország katonai rendszerei egységesek és koordináltak.
Európában legalább négy különböző típusú vadászrepülőgépet használnak, köztük az európai gyártmányú Eurofighter Typhoon-t, a Rafale-t, a JAS Gripen-t, valamint az amerikai gyártmányú F-35-öst és F-16-ot. Ami a harckocsikat illeti, a német Leopard, a francia Leclerc, a brit Challenger, az olasz Ariete, az amerikai Abrams és a dél-koreai K2 egyaránt használatban van a kontinensen.
Mivel 2030-ig többszáz milliárd euró fog befolyni az ágazatba, különböző kezdeményezések vannak folyamatban a beszerzések összevonására, amelyek célja nemcsak a költségek csökkentése és a összehangoltság fokozása, hanem az európai gyártósorok beindítása is.
Macron ragaszkodása az úgynevezett európai preferenciához a védelmi beszerzések terén az elmúlt évben már felborzolta a kedélyeket uniós vezető társai körében, mivel egyesek az USA esetleges megtorlásától tartottak, mások pedig azzal érveltek, hogy a lépés elsősorban a francia védelmi ágazatnak kedvezne.
A "legjobb sportoló" rendszer ezért újra felkelti majd a figyelmet, és hasonló kritikákat fog kiváltani Párizs ellen.
"Értelmes döntés"?
Ester Sabatino, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) védelmi és katonai elemzésekkel foglalkozó munkatársa szerint a "legjobb sportoló" modell követése észszerű döntés lehet, mivel ezek a vállalatok feltehetően jobban ki tudják elégíteni a keresletet a gyors és bevált fejlesztési és gyártási ciklusoknak köszönhetően.
Ugyanakkor az ellátásbiztonsági megfontolások bonyolulttá tennék a modell elfogadását olyan partnerektől, mint például Varsó, aki a nemzeti védelmi ipari bázis továbbfejlesztésébe fektet be, és nem kívánja saját nemzeti ambícióit visszafogni.
Lengyelország a nagy értékű katonai felszerelések nagy részét az Egyesült Államokban és Dél-Koreában vásárolja. A hónap elején bejelentette, hogy további 180 harckocsit vásárol az ázsiai országtól egy több mint 6 milliárd eurós üzlet keretében.
Rendkívül összetett munka
Egyelőre nem világos, hogy a Franciaország és Németország által követett megközelítés tartalmaz-e majd több páneurópai kezdeményezést, és olyan modelleket, mint az Eurofighter vagy a rakétákat és kapcsolódó rendszereket gyártó MBDA, amely francia, brit és olasz vállalatok egyesülésének eredménye.
Macron és Merz pénteki találkozójukon közös védelmi projektekről tárgyalnak majd, köztük a Future Combat Air System (FCAS) vadászrepülőgépről és a Main Ground Combat System (MGCS) harckocsiról.
Az FCAS vita középpontjában áll, miután a francia Dassault azt követeli, hogy a munkarész 80%-át ő kapja meg.
"Az FCAS jelenleg nagyon furcsa helyzetben van, mivel az ipari bázis egy része és mindkét ország érdekcsoportjai azt akarják, hogy a projekt megbukjon, és a projekteket nemzeti/alternatív keretek között folytassák" - mondta Jacob Ross, a Német Külkapcsolati Tanács kutatója az Euronewsnak.
"Nagy nyomás nehezedik Merzre, Macronra és a védelmi minisztereikre, hogy előálljanak egy megoldással az FCAS-ról folyó konfliktusra. Ha a projekt nem halad előre, az végzetes jelzés lenne a francia-német vezetés számára Európában a védelmi ipari együttműködés tekintetében" - tette hozzá Ross.
Ahhoz, hogy a két ország sikeresen lobbizhasson a többi EU-tagállamnál a "legjobb sportoló" modellről, mind a politikai, mind az ipari szinten konszolidált közös álláspontra lenne szükségük - mondták a szakértők az Euronewsnak.
"Jelenleg nem ez a helyzet" - tartja Ross, mert a két ország ipara túlságosan eltérő, és Németország alapértelmezésként továbbra is Amerikában vásárol olyan berendezéseket, amelyeket nem otthon gyárt.
Az Elysée-palota máris igyekezett kezelni a várakozásokat, hangsúlyozva, hogy egy ilyen politika kidolgozása "rendkívül összetett munkát igényel".
"Végső soron az a kérdés, hogy az európaiak hogyan tudják csökkenteni a fegyverrendszerek számát, ugyanazokat használni, Európában gyártani, és mindezt úgy, hogy mind a szuverenitásuk, mind a gyártási kapacitásuk robusztussága biztosítva legyen. Ez nem könnyű" - mondja erről Jacob Ross.