Washington augusztusban egy többfázisú javaslatot tett le: a Hezbollah év végéig történő lefegyverzése, ezzel párhuzamos izraeli kivonulás és egy nemzetközi gazdasági egyezmény az USA, Szaúd-Arábia, Katar vezetésével Libanon újjáépítésének finanszírozására.
Egyelőre erős fantázia kell ahhoz, hogy valaki egy virágzó gazdasági zónát képzeljen el Dél-Libanonban, de ha béke van, a régió kapacitásai különösen alkalmasak a jövedelemtermelésre. A tervet szintén támogató Franciaország gazdasági sikerei az előző 100 évben igazolták, hogy az ország kulcsfontosságú stratégiai fekvése Európa és a Közel-Kelet között különleges státuszt biztosítanak a számára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Franciaország az 1. világháború utáni mandátumidőszak óta banki, kereskedelmi és infrastrukturális beruházások révén építette ki gazdasági jelenlétét, és sikere példa lehet az újabb érdeklődőknek. Beékelve Izrael, Törökország és Szíria közé, a kis levantei állam kiváló hídfőállás a térségbeli fejlesztések szervezésére, beleértve az újabban feltárt offshore gázmezők kutatását.
Az amerikai diplomáciai csomag logikája, hogy a gazdasági ösztönzők és a rekonstrukciós pénz cserébe tartós biztonsági viselkedést kényszerítsen ki a határ mentén.
A regionális sajtó ehhez kapcsolja a határövezetben létrehozandó „Trump gazdasági övezet” ötletét is, sőt a jordán és washingtoni források kifejezetten említik, hogy Szaúd-Arábia és Katar a rekonstrukció kulcsszereplői lennének. Katar motivációját növeli, hogy a QatarEnergy már tulajdonos a 4-es és 9-es offshore blokkokban. A Libanon partjainál kijelölt tengeri gáz- és olajkitermelési területeken a francia TotalEnergies és az olasz Eni is rendelkezik részesedéssel.
Tehát ha béke van, akkor az Európai Unió gyakorlatilag a teljes kitermelést felszívhatja, tovább csökkentve az orosz energiafüggőséget.
Hol tart a térség ma?
A 2024. november 27-én amerikai–francia közvetítéssel létrejött tűzszünet után is rendszeresek a kisebb incidensek és célzott izraeli csapások Dél-Libanonban; az ENSZ szerint a „Kék Vonal” mentén továbbra is megsértik a 1701-es határozat szellemiségét, mivel a UNIFIL több alkalommal izraeli jelenlétet is észlelt a határsávban.
Százezres nagyságrendű volt a belső menekülés, ami részben még mindig fennáll. A regionális migrációt a damaszkuszi hatalomváltás is gerjesztette, amely egyes nézetek szerint stabilizáló hatású lesz, míg mások a szíriai iszlamizmus újjáéledésétől tartanak.
A kockázatok tehát továbbra is magas szintűek, és a harcok nyomán kiterjedt a rombolás. A Világbank 2024 végén 3,4 milliárd dollárra tette a fizikai károkat, a UN-Habitat becslések pedig tízezres nagyságrendű megrongálódott vagy megsemmisült épületről, valamint tartós taposóakna veszélyről számolnak be.
Ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor a teljes körzetet szinte le kell dózerolni és át kell kutatni a fejlesztések megkezdése előtt.
Mekkora és milyen Hezbollah-jelenlétről beszélünk a déli sávban?
Az ENSZ 2024 őszétől (a tűzszünet kezdetétől) nagyszámú rakéta- és dróntámadásról számolt be. Az adatok szerint, melyeket Izrael is alátámaszt, 22 000 rakétát, 1 500 páncéltörő indítást és 700 drónt említenek.
A terepen alagutak, fegyverraktárak, indítóállások hálózata maradt vissza; UNIFIL és a libanoni hadsereg rendszeresen tár fel objektumokat a Litani folyótól délre. A Hezbollah elit Radwán-erői a tűzszünet után is feltűntek az övezetben, miközben az izraeli csapások súlyos vezetési és raktár-veszteségeket okoztak a szervezetnek.
Nyílt források szerint a terrorszervezet továbbra is tömeges, több tíz-százezer darabos rakéta- és sorozatvető-készletet tart fenn, köztük növekvő pontosságú eszközökkel. A CSIS külön elemzésekben figyelmeztetett a fejlettebb légvédelmi és precíziós képességek kockázataira.
A veszélyek ellenére a tengeri gázmező hatalmas vonzerő
A politikai érdeklődés egyik „kemény” alapja az offshore gázpotenciál a Qana (Block 9) környékén. 2025-ben is napirenden maradt a konzorcium további munkája, a végleges technikai jelentés és a licenckérdések.
Ha a határövezet tartósan stabilizálható, az csökkenti a projekt-kockázatokat és megnyitja a pénzcsapokat (különösen amíg Európa az EastMed-gáz iránt érdeklődik). Katar tulajdonosi jelenléte önmagában is ösztönző Rijád és Doha felől a dél-libanoni rekonstrukció finanszírozására is, de csak akkor, ha a szárazföldi biztonsági helyzet elbírja a közmű- és logisztikai beruházásokat.
Mit jelentene a „Trump-övezet” a határon?
A most körvonalazott amerikai terv egy biztonsági–gazdasági csereügyleten alapul. Ennek lényege, hogy a kevesebb fegyver és incidens több pénzt, újjáépítést és munkahelyeket teremt a határ mentén, ami középtávon gyengítené a Hezbollah „fegyver–szociális szolgáltatás–beágyazottság” háromszögét.
A Reuters által látott ütemtervben a Hezbollah lefegyverzése és az izraeli kivonulás egymásra épül, a végén nemzetközi finanszírozással. A „Trump-övezet” kifejezés nem hivatalos jogi fogalom, inkább egy politikai márkanév a dél-libanoni határsávban létrejövő, beruházás-vezérelt stabilizációs programra. Lényegét tekintve rekonstrukciós és befektetési zóna, szaúdi–katari pénzzel és nyugati garanciakereséssel.
Hogy ebből mi valósul meg, azon múlik, képes-e Bejrút állami ellenőrzés alá vonni a fegyvereket, és vállal-e Jeruzsálem megnyugtató kivonulási és fegyvernyugvási lépéseket.