Washington augusztusban egy többfázisú javaslatot tett le: a Hezbollah év végéig történő lefegyverzése, ezzel párhuzamos izraeli kivonulás és egy nemzetközi gazdasági egyezmény az USA, Szaúd-Arábia, Katar vezetésével Libanon újjáépítésének finanszírozására.
HIRDETÉS
Egyelőre erős fantázia kell ahhoz, hogy valaki egy virágzó gazdasági zónát képzeljen el Dél-Libanonban, de ha béke van, a régió kapacitásai különösen alkalmasak a jövedelemtermelésre. A tervet szintén támogató Franciaország gazdasági sikerei az előző 100 évben igazolták, hogy az ország kulcsfontosságú stratégiai fekvése Európa és a Közel-Kelet között különleges státuszt biztosítanak a számára.
Franciaország az 1. világháború utáni mandátumidőszak óta banki, kereskedelmi és infrastrukturális beruházások révén építette ki gazdasági jelenlétét, és sikere példa lehet az újabb érdeklődőknek. Beékelve Izrael, Törökország és Szíria közé, a kis levantei állam kiváló hídfőállás a térségbeli fejlesztések szervezésére, beleértve az újabban feltárt offshore gázmezők kutatását.
Az amerikai diplomáciai csomag logikája, hogy a gazdasági ösztönzők és a rekonstrukciós pénz cserébe tartós biztonsági viselkedést kényszerítsen ki a határ mentén.
A regionális sajtó ehhez kapcsolja a határövezetben létrehozandó „Trump gazdasági övezet” ötletét is, sőt a jordán és washingtoni források kifejezetten említik, hogy Szaúd-Arábia és Katar a rekonstrukció kulcsszereplői lennének. Katar motivációját növeli, hogy a QatarEnergy már tulajdonos a 4-es és 9-es offshore blokkokban. A Libanon partjainál kijelölt tengeri gáz- és olajkitermelési területeken a francia TotalEnergies és az olasz Eni is rendelkezik részesedéssel.
Tehát ha béke van, akkor az Európai Unió gyakorlatilag a teljes kitermelést felszívhatja, tovább csökkentve az orosz energiafüggőséget.
Hol tart a térség ma?
A 2024. november 27-én amerikai–francia közvetítéssel létrejött tűzszünet után is rendszeresek a kisebb incidensek és célzott izraeli csapások Dél-Libanonban; az ENSZ szerint a „Kék Vonal” mentén továbbra is megsértik a 1701-es határozat szellemiségét, mivel a UNIFIL több alkalommal izraeli jelenlétet is észlelt a határsávban.
Százezres nagyságrendű volt a belső menekülés, ami részben még mindig fennáll. A regionális migrációt a damaszkuszi hatalomváltás is gerjesztette, amely egyes nézetek szerint stabilizáló hatású lesz, míg mások a szíriai iszlamizmus újjáéledésétől tartanak.
A kockázatok tehát továbbra is magas szintűek, és a harcok nyomán kiterjedt a rombolás. A Világbank 2024 végén 3,4 milliárd dollárra tette a fizikai károkat, a UN-Habitat becslések pedig tízezres nagyságrendű megrongálódott vagy megsemmisült épületről, valamint tartós taposóakna veszélyről számolnak be.
Ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor a teljes körzetet szinte le kell dózerolni és át kell kutatni a fejlesztések megkezdése előtt.
Mekkora és milyen Hezbollah-jelenlétről beszélünk a déli sávban?
Az ENSZ 2024 őszétől (a tűzszünet kezdetétől) nagyszámú rakéta- és dróntámadásról számolt be. Az adatok szerint, melyeket Izrael is alátámaszt, 22 000 rakétát, 1 500 páncéltörő indítást és 700 drónt említenek.
A terepen alagutak, fegyverraktárak, indítóállások hálózata maradt vissza; UNIFIL és a libanoni hadsereg rendszeresen tár fel objektumokat a Litani folyótól délre. A Hezbollah elit Radwán-erői a tűzszünet után is feltűntek az övezetben, miközben az izraeli csapások súlyos vezetési és raktár-veszteségeket okoztak a szervezetnek.
Nyílt források szerint a terrorszervezet továbbra is tömeges, több tíz-százezer darabos rakéta- és sorozatvető-készletet tart fenn, köztük növekvő pontosságú eszközökkel. A CSIS külön elemzésekben figyelmeztetett a fejlettebb légvédelmi és precíziós képességek kockázataira.
A veszélyek ellenére a tengeri gázmező hatalmas vonzerő
A politikai érdeklődés egyik „kemény” alapja az offshore gázpotenciál a Qana (Block 9) környékén. 2025-ben is napirenden maradt a konzorcium további munkája, a végleges technikai jelentés és a licenckérdések.
Ha a határövezet tartósan stabilizálható, az csökkenti a projekt-kockázatokat és megnyitja a pénzcsapokat (különösen amíg Európa az EastMed-gáz iránt érdeklődik). Katar tulajdonosi jelenléte önmagában is ösztönző Rijád és Doha felől a dél-libanoni rekonstrukció finanszírozására is, de csak akkor, ha a szárazföldi biztonsági helyzet elbírja a közmű- és logisztikai beruházásokat.
Mit jelentene a „Trump-övezet” a határon?
A most körvonalazott amerikai terv egy biztonsági–gazdasági csereügyleten alapul. Ennek lényege, hogy a kevesebb fegyver és incidens több pénzt, újjáépítést és munkahelyeket teremt a határ mentén, ami középtávon gyengítené a Hezbollah „fegyver–szociális szolgáltatás–beágyazottság” háromszögét.
A Reuters által látott ütemtervben a Hezbollah lefegyverzése és az izraeli kivonulás egymásra épül, a végén nemzetközi finanszírozással. A „Trump-övezet” kifejezés nem hivatalos jogi fogalom, inkább egy politikai márkanév a dél-libanoni határsávban létrejövő, beruházás-vezérelt stabilizációs programra. Lényegét tekintve rekonstrukciós és befektetési zóna, szaúdi–katari pénzzel és nyugati garanciakereséssel.
Hogy ebből mi valósul meg, azon múlik, képes-e Bejrút állami ellenőrzés alá vonni a fegyvereket, és vállal-e Jeruzsálem megnyugtató kivonulási és fegyvernyugvási lépéseket.