A kérést a libanoni kormány terjesztette be, és francia támogatással kerül csütörtökön a Biztonsági Tanács elé. A csapatkivonások csak 2027 elején kezdődnének meg.
HIRDETÉS
A kirendelése idején ideiglenesnek szánt nemzetközi kontingens végleges kivonása bonyolult és nehézkes folyamat. Libanoni kérésre előbb meghosszabbítják a mandátumot 2026 december 30-ig, majd 2027-től elkezdődne az egyéves, fokozatos kivonási időszak, ami tízezernél is magasabb létszámú katonai és adminisztratív személyzetet érintene.
A gyakorlatban egy ilyen döntés azt jelenti, hogy 2027-től a libanoni hadseregnek kell átvennie a teljes felelősséget az ország déli határainak biztonságáért, ami megköveteli a Hezbollah és más terrorista szervezetek teljes lefegyverzését. Az idén megválasztott Joseph Aoun libanoni elnök elkötelező vállalást tett, hogy teljesíteni fogja a nem nemzeti fegyveres erők eltávolítását a háborús zónából.
Az USA már korábban követelte az UNIFIL (United Nations Interim Force In Lebanon) néven ismert erők egy éven belüli visszarendelését, vagyis nem emel kifogást a megszüntető francia tervezet ellen.
A történelmi előzmények: nagy vállalás, hatalmas veszteségekkel
Az UNIFIL a mai napig kulcsszerepet tölt be a dél-libanoni biztonság fenntartásában, bár működése gyakran vitatott volt, és érzékeny pontot jelentett az Izrael–Hezbollah konfliktusban. A katonai egységet azért hozták létre, hogy felügyelje az izraeli csapatok kivonását Dél-Libanonból az 1978-as invázió után. Küldetését kibővítették a 2006-os, Izrael és a Hezbollah csoport közötti egy hónapos háborút követően.
A UNIFIL-lel kapcsolatos viták oka az, hogy az ENSZ által vállalt széleskörű kötelezettséget nem mindig sikerült teljesítenie, így a régió továbbra is a fegyveres erőszak színtere maradt. A csapat időről időre többször került célkeresztbe, Izrael és a Hezbollah is kritizálta amiatt, hogy nem fékezi meg elegendően az ellenséges fegyveres erőket. Gyakoriak voltak a fegyveres összetűzések, támadások és infrastrukturális szabotázsok.
Az UNIFIL-t folyamatos fizikai támadások is érték, és ez tekinthető a legveszélyesebb békefenntartó missziónak, 337 békefenntartó halálát követően. Az egységet alkotó nemzetek közül Írország szenvedte el a legnagyobb veszteséget (48 fő), őket Ghána és Franciaország követi. A halálozások legfőbb okai a váratlan rajtaütések, pokolgépek és országúti aknák voltak.
Az elemzők körében erősek a kételyek, hogy Libanon képes lesz-e teljesíteni az övezet teljes megtisztítását a terrorista csoportoktól és fegyverzetektől. Ehhez a következő másfél-két évben feltétlenül szüksége lesz a fokozott és stabil nemzetközi támogatásra.
Bár a 2024–2025-ös konfliktus során Izrael jelentős csapásokat mért a Hezbollah vezetésére, fegyverraktáraira és személyzetére, a terrorszervezet továbbra is számottevő képességekkel rendelkezik Dél-Libanonban. A csoport különösen erős a csapásmérő eszközök arzenáljában, a becslések szerint 120 ezer és 200 ezer közötti rakétával és drónnal áll jelenleg is hadrendben, emellett legalább 60 ezer harcoló vagy tartalék harci egység felett rendelkezik.
A libanoni fegyveres erők pontos létszáma bizonytalan. Egyes becslések szerint állománya mintegy 80 ezer fő, míg a Global Firepower 60 ezer aktív katonát és 35 ezer tartalékost említ. A konszenzus a 60–80 ezres tartományt tartja reálisnak, ami a Hezbollah becsült harci erejével összevetve érzékelteti a libanoni hadsereg strukturális gyengeségeit.
A síita terrorsereg rendelkezik továbbá egy kiterjedt földalatti infrastruktúrával, beleértve a fegyverkészletek tárolására és a katonai mozgások fedezésére szolgáló alagúthálózatokat, valamint a drónokra specializált „127-es egységet”, amely GPS-vezérelt besorolású, kamikaze típusú harci drónok bevetésére képes.
Emellett valószínűsíthető az is, hogy a Hezbollah a könnyű fegyvereket és a páncéltörőket megtartja, számítva a jövőbeli izraeli fenyegetésekre. Ezek vélhetően be is fognak következni, ha Izrael nem látja biztonságban északi határvidékét és annak lakosságát. Végezetül nem elhanyagolható kérdés, hogy a Hezbollahot évtizedek óta támogató Irán visszaerősödik-e annyira, hogy beavatkozzon a békefolyamatba, miként az többször is megtette. Jelen állás szerint erre a lehetősége erősen korlátozott, mivel elveszítette legfontosabb utánpótlási folyosóját Szírián keresztül. Ennek ellenére is naivitás volna azt feltételezni, hogy teljesen lemond arról a befolyásról, amelyre több milliárd dollárt fordított 1985 óta, és amely a legfontosabb támaszpontja volt a tágasabb közel-keleti térségben.