Az izraeli gyártó bejelentette, hogy elnyert egy megbízást, de a megrendelő országot nem nevezték meg. Az Európai Unióban eközben egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint a gázai humanitárius válság miatt nem szabadna eladni fegyvereket Izraelnek.
HIRDETÉS
Az öt évre szóló fél-anonim vásárlás nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő képességeket, pilóta nélküli légi rendszereket, valamint a legmodernebb hírszerzési, megfigyelési, célpont-bemérési és felderítési technológiákat egyesíti egy platformon.
Az izraeli Elbit Systems Ltd. 1,635 milliárd dolláros szerződése nem szerepel a nyilvános európai fegyverbeszerzési regiszterekben, így a vásárló egyelőre nem nevezhető meg.
A lehetséges vevők mérlegelésére cikkünk második felében merészkedünk.
Nem ez az első névtelen eset
Az Elbit korábban már adott el PULS rendszert (Precise & Universal Launching System) „egy európai ország számára” 335 millió dollárért, majd idén áprilisban is „valakinek 130 millióért”. Az illető kormányok vélhetően közvetlenül rendelték meg a csomagokat az izraeli gyártótól.
A legutóbbi eladás precíziós rakétabombákra szól. A megállapodások magukra a berendezésekre és a technológiára is vonatkoznak. A vétel tárgya a PULS, amely egy nagyon magasan fejlett és sokoldalú tüzérségi rakétarendszer, és egyetlen platformról képes széles körű lőszertípusok kilövésére.
A 2025-ös „ismeretlen vevő” számára a szerződés teljesítése három éven keresztül történik. A gyártó közleménye szerint „a szerződés tükrözi az Elbit iránti erős európai keresletet, mi pedig büszkék vagyunk arra, hogy stratégiai partnerség keretében támogathatunk egy európai nemzetet nemzetbiztonságának megerősítésében.”
Zárt szerződések esetén egyik fél sem közöl a másikról részleteket, így a tranzakciók egyfajta politikai szürke zónában zajlanak. Kivált akkor, amikor az Európai Unióban növekszik a követelés, hogy a gázai helyzet végzetes elfajulásáért felelőssé tett Izraellel ne folytassanak hadiipari együttműködéseket.
Gáza előtt simábban ment
Az ukrajnai háború kitörését követően szinte ömlöttek Izraelre a légvédelmi megrendelések. 2023-ban Finnország és Németország is vásárolt izraeli rendszereket, nyílt formában.
Helsinki a Dávid Parittyája (David's Sling) rendszert szerezte be, amely nagy magasságban képes semlegesíteni rakétákat, drónokat, repülőgépeket. A beszerzés értéke 345 millió dollár volt.
Németország az Arrow 3 rendszert vette meg 2023 novemberében, a Bundestag engedélyével. A 3,5 milliárd dollár értékű csomag mindmáig Izrael legnagyobb fegyverexport‑ügyletének számít.
Az Arrow 3 nagy hatótávolságú, atmoszférán túli ballisztikus rakétaelfogó-rendszer, amely része lett az EU által vezetett European Sky Shield Initiative (ESSI) védelmi projektnek.
Ugyancsak nyílt tendert folytatott le Németország, amikor az izraeli rendszert választotta az amerikai alapú Mars II leváltására, melyet továbbadtak Ukrajnának.
Ki lehet a valószínű vevő az új nagy beszerzésre? Sokan szóba jöhetnek
A puzzle egyik darabja a pénzügyi méret, mert az 1,6 milliárd dolláros fegyverüzlet nagyságrendje már önmagában szűkíti a lehetséges vevők körét. Ekkora összegre csak olyan európai ország képes, amelynek védelmi költségvetése bőven meghaladja az évi tízmilliárd dollárt, és amely politikailag is nyitottabb az izraeli hadiipari együttműködésre.
A pénzügyi küszöb automatikusan kizárja a néhány milliárdos büdzséből gazdálkodó államokat, és a kört néhány gyors ütemben fegyverkező dél- és kelet-európai országra szűkíti.
Németország azért kerülhet a lista élvonalába, mert Berlin már kötött ilyen megállapodást Izraellel és beépítette a PULS-t saját védelmi apparátusába.
Hollandia is érdekelt lehet, mivel szintén szerződött már 20 darab PULS rendszerre, 305 millió USD értékben.
Ugyanakkor a pénz mellett fontos szempont a fenyegetettség vagy kitettség mértéke. Ebben a tekintetben Görögország is nagy esélyes, a műszaki profil és a szerződés nagysága alapján is.
A veszélyeztetettség tekintetében szóba jöhetnek kelet-közép-európai NATO-tagállamok is, különösen ha nagy volumenű katonai fejlesztésekre, digitalizációra és integrációra van szükségük. Itt Lengyelországot és Romániát lehet potenciális vevőként elképzelni, de Csehország sem zárható ki.
A nem uniós országok között Norvégia és Svájc neve is felmerülhet, mivel mindketten jelentős védelmi fejlesztésekbe fogtak az elmúlt években. Norvégia azonban inkább az amerikai és európai fegyvergyártókkal tart kapcsolatot (Kongsberg, Raytheon, Lockheed Martin), és ritkán köt nagyobb volumenű szerződést izraeli beszállítóval. Emellett az 1,6 milliárd dollár túl nagy összeg egyetlen csomagra a norvég éves védelmi költségvetésen belül, ami 9,5 milliárd dollár 2025-ben.
Svájc esete hasonló, mert szintén inkább a német és francia beszállítókra támaszkodik. Emellett politikailag is rendkívül óvatos, mint a nemzetközi humanitárius jog terén aktív szereplő. Fontos tényező, hogy ekkora méretű izraeli bevásárlás esetén gyöngülne tradicionális diplomáciai közvetítő szerepköre, mert valamelyik fél túlzottan elkötelezettnek láthatná.
Esetleg a britek, franciák, olaszok?
A kirakós szerint ez a három hatalom a legkevésbé valószínű szereplője az izraeli fegyverüzletnek. Főként azért, mert mindhárom rendelkezik a hadiipar olyan széles skálájával, amelyhez nincs égető szükségük izraeli eredetű komplett PULS-rendszerre, vagy más integrált rendszerre.
Franciaország a Dassault, Thales, MBDA, Nexter (KNDS) révén minden fő fegyverkategóriában önellátó, vagy uniós partnerekkel kooperál. Légvédelmi téren az Aster-család és MICA rakéták állnak a rendelkezésére.
Az Egyesült Királyság a Raytheon UK, a BAE Systems és az MBDA UK révén szintén fejleszt és gyárt hasonló képességű rendszereket. Általában saját vagy amerikai technológiát integrál, és szorulnak konyhakész izraeli megoldásra.
Olaszország esetében a Leonardo, az MBDA Italy és a Fincantieri biztosít közép- és hosszú hatótávú légvédelmet, saját vagy NATO-kompatibilis kapacitásokkal. Az Elbit-csomag több fegyvernemre is kiterjed, de ezekre is van mindhárom országnak hazai vagy NATO-alternatívája.
Emellett ez a három kormány a gázai háború óta óvatosabb a nyílt izraeli fegyverbeszerzésekkel, a belpolitikai és az uniós emberi jogi viták miatt.
Összesítve tehát sokkal valószínűbb jelöltek azok a NATO-EU tagállamok, amelyek nem rendelkeznek saját, fejlett integrált rendszerrel, viszont sürgősen modernizálni akarnak, így Görögország, Románia és Lengyelország.