A frontkatonák és a háborús veteránok bármikor elveszíthetik keresetüket: a harcvonalban, a hátországban, szabadságon, sőt, akár haláluk után is. A csatatéren mindennapos a megvesztegetés és a fosztogatás, és utánuk jönnek a „Fekete özvegyek”.
HIRDETÉS
A Fontos történetek nevű orosz oknyomozó portál vizsgálatai szerint az orosz katonák százmillió rubeles tételeket fizetnek a csapatparancsnokoknak, hogy ne vezényeljék őket a harci övezetbe. Aki erre nem képes, az nagyobb eséllyel menetel az ellenséges tűzbe.
Ez a vérrel átitatott korrupció lett a harctéri megvesztegetések legfőbb módja, amiről a katonák nyíltan beszélnek egymás között. A háborúba vonult több százezer orosz jelentős összegekhez jut a Kreml bőkezűsége folytán, ami mézesbödön a parancsnokoknak, de még a mély hátországban szervezkedő csalóknak is, akik pedig a front közelébe se szagolnak.
Ez nem a „Ballada a katonáról”
A katonák akár hárommillió rubelt is kaphatnak a szerződéskötésért, további több százezer rubelt havi juttatásként, sebesülésekért, és 8-13 millió jár haláluk esetén a házastársuknak. Az elhúzódó háború során egyre többen vannak, akik illegálisan akarják megszerezni tőlük ezeket az összegeket, és a módszerek a trükkös ravaszságtól az alvilági brutalitásig terjednek.
Nemrég számoltunk be arról, hogy a frontharcosok között terjed az egymás terhére elkövetett rablógyilkosságok száma. A Fontos történetek még mélyebbre ásott, és valóságos polipot talált, amely az orosz katonák százezreire veti ki csápjait.
A parancsnoki és katonaorvosi szint a fő pénznyelő
„Ha szabadságra akarsz menni, fizess! Ha nem akarsz részt venni a következő rohamban, fizess!” – mondja egy tyumeni szerződéses katona az egységében uralkodó szabályokról. Ő évvel ezelőtt úgy ment szabadságra a frontról, hogy egymillió rubelt fizetett a parancsnoknak.
A katona csak 75 ezret adott át, azzal a ígérettel, hogy a többit később átutalja. Otthon felvette a kapcsolatot a katonai ügyészséggel, és áthelyezést kért egy másik egységhez. 2025 februárjára az ügye még mindig nem oldódott meg, és a férfi Tyumenyben ragadt. Reménykedhet, hogy a végén ne ő üsse meg a bokáját a lefizetés miatt, míg a parancsnokát megvédik a felettesei.
Azt, hogy pénzért el lehet hagyni a frontvonalat, a bűnügyi jelentések is megerősítik. Január végén a Kommerszant arról számolt be , hogy letartóztatták Alekszej Ahramesin katonai ügyészt, akit azzal gyanúsítanak, hogy kenőpénzt fogadott el egy dezertőr elszállításáért az ukrajnai katonai műveleti övezetből. Az ügyész birtokában volt a frontvonal átlépéséhez szükséges kódnak, és nem lehet tudni, hogy hányszor ismételte meg az ilyen akciókat.
Széles a korrupciós lehetőségek kínálata
A leszurkolt pénz nemcsak a szabadságolást vagy a támadástól való távol maradást segítheti elő, hanem sok egyebet is: sérülésigazolást, szabadnapot, a frontvonaltól távolabbi munkát, felvételt az állami kitüntetések listájára, és a mobiltelefon-használatot, ami hivatalosan tilos – áll a Verstka által kiadott korrupciós beszámolóban. (Itt megjegyzendő, hogy a nem védett mobil hívásokat az ukrán elhárítás rendre lehallgatja, és ennek többször is súlyos taktikai következményei voltak.)
„Folyamatosan kenőpénzekkel, ajándékokkal kell szolgálnunk a kib@szott tábornokoknak és főnököknek, és ez minél tovább tart, annál inkább kezdenek az emberek felháborodni azon, hogy „Storm Z” rohamegység miért ül egy helyben hat hónapja” – magyarázta anyjának egy katona. Elmondása szerint szuperalakulat - több millió dolláros kenőpénzeknek köszönhetően - alig vesz részt a harcokban.
„Roman azért fizetett, hogy karbantartóként helyezzék el a frontvonaltól távol. Nem árulta el, hogy mennyit, hanem csak annyit mondott, hogy sikerült megegyeznie és nem volt ingyen. Csak találgattam a kenőpénz összegét, mert két hónapig egyetlen rubelt sem utalt a fiamnak és nekem” – mondta egy mozgósított katona felesége. Roman további két havi zsoldot fizetett ki egy kéthetes szabadságért.
Működnek online fórumok, ahol a katonai személyzetnek többféle korrupciós lehetőséget kínálnak a frontvonalból való menekülésre. Az egyik szervező, Ivan Csuviljajev, aki az „Irány az erdő” alapítvány sajtótitkára, azt állítja, hogy „egy hónap szabadságért 700 ezertől egymillió rubelig terjedő összeget kell leszurkolni. Az engedélyező tiszt azt fogja írni a papírra, hogy sérülés miatti rehabilitációról van szó.”
Az összegtől függően a harcosoknak nem csak eltávozást, szabadságot, betegszabadságot, de azt az ígéretet is felajánlják, hogy nem küldik vissza őket a háborúba. Ebben az esetben a katona nagyon jól jár, hiszen a besorozási prémiumot már felvette, viszont nem kell tovább harcolni. Azt a tényt, hogy kenőpénzért ki lehet lépni a háborúból, nemcsak az ilyen szolgáltatások névtelen brókerei, hanem az orosz katonák feleségei és a frontvonal elhagyását segítő aktivisták is megerősítették.
Ha nincs pénz, akkor jön a nyers erőszak
Egy donyeck régióbeli katonai egységben a katonai ügyészség 17 olyan katonát fedezett fel, akiket állatketrecekben tartottak – írta a VChK-OGPU. A parancsnokság verésekkel és kínzásokkal próbált pénzt kicsikarni tőlük. A kimentett katonák szerint előttük már más katonákat is tartották a ketrecekben és „kiegyenesítették őket”.
Egy kazanyi szerződéses katonát, amikor megérkezett a donyecki megyei alakulathoz, azonnal felszólították, hogy fizessen a felszerelésért és a szállításért (ami jár neki a hadseregtől), majd elvették a szerződéses díját és a bankkártyáját. Amikor a katona azt mondta, hogy nincs több pénze, megverték, majd „a parancsnok gépfegyvert szegezett a fejemhez, és azt mondta, hogy kiüríti a tárat, ha nem adom nekik az összes pénzemet.”
A büntető telepekről toborzott személyzetet minden kisebb szabálysértésért az alagsorban helyezik el, ahonnan 15-20 ezer rubel fejében lehet szabadulni.
A Fekete özvegyek
Oroszországban Fekete özvegyeknek nevezik azokat a nőket, akik háborús veteránokhoz mennek feleségül, és megvárják, amíg meghalnak, hogy átvehessék a házastárnak járó kegydíjat. „Igen, mindez könnyű és egyszerű. Találsz egy férfit, aki a fegyveres erőknél szolgál, és meghal, kapsz nyolcmilliót. Most sokan csinálják ezt” – mondja egy érintett, aki egy tomszki ingatlanügynöktől és egy bloggertől kapta a tanácsot és a kapcsolati lehetőségeket.
„Régebben tízből kilenc telefonhívás arról szólt, hogy hol van a holttest, most ezek a hívások már mind a kifizetésekhez kapcsolódnak” - mondja az egyik katonai segélyező hivatal munkatársa. Nehéz megmondani, hogy hány nő megy feleségül háborús veteránokhoz, majd várja a halálukat és a temetésüket, de a fekete özvegyek problémáját az orosz katonai személyzet, a Kreml-propagandisták és a parancsnokok is elismerik. „Ismerek olyan nőket, akik már háromszor házasodtak, és minden férjük részt vett a Különleges Katonai Műveletekben” – erősíti meg Anasztaszja Kasevarova Z-blogger.
Az Állami Duma megpróbálja megvédeni a háborús veteránokat, de „ami a „fekete özvegyeket illeti, az erkölcstelenséget nem lehet jogilag szabályozni. Ha ez egy önkéntes házasság, és a srác meghalt, akkor te és én semmit sem tehetünk” – ismeri el Nyina Osztanyina képviselőnő.
Banditák és csalók
„Lányom, csalók kezébe kerültem. Segíts, kérlek!” – meséli el apja szavait egy háborús propagandaműsor egyik résztvevője. Alkoholista apját ismeretlen személyek arra kényszerítették, hogy szerződést kössön a Védelmi Minisztériummal, majd megszerezték a hozzáférést a számlához, ahol a kifizetéseket fogadják.
Bűnözői csoportok megtévesztéssel vagy fenyegetéssel kényszerítenek embereket a Védelmi Minisztériummal kötött szerződés aláírására, majd eltérítik a nekik járó kifizetéseket, beleértve a haláleset miatti kártérítést is. Az áldozatok szinte mindig „társadalmilag kiszolgáltatott férfiak”, például részegek, hajléktalanok, szabadult bűnözők, akiknek nincsenek rokonaik vagy védelmezőik. A férfiakat ezek a csoportok fiktív házasságokba kényszerítik, hogy később a feleségeken keresztül pénzt vegyenek fel.
2023 júniusában egy primorjei házaspár rábeszélte egy ismerősét, hogy kössön szerződést a Védelmi Minisztériummal, de mielőtt útnak indult, még rávették, hogy kössön fiktív házasságot egy 63 éves nővel. Amikor októberben a bűnözők hírét vették a férfi halálának, egyszerűen besétáltak a bankba, és felvették a nyolcmillió rubel házastársi kárpótlást.
„Elvesztettem a karomat, és még pénzt is kérnek tőlem...”
Primorjében a 60. Motoros Lövészdandár egyik tisztje és női őrmester felesége kényszerített fiktív házasságba katonákat, majd olyan egységekbe küldték az embereket, ahol nagy volt az esélye a halálnak. Volt eset hogy a törzs egyik női könyvelőjét adták hozzá egy katonához.
Hasonló módon csaltak házasságba Tatárföldön három férfit, akiket előtte katonai szerződés aláírására vettek rá. Máskor még egyszerűbben jártak el, és elraboltak embereket és a frontra szállították akik, akik közül az egyik meg is halt.
„Elmegyünk a pokolba, és aztán idehaza banditák várnak ránk Usszurijszkban, Vlagyivosztokban és így tovább. Elvesztettem a francba a karomat, visszajöttem, és pénzt kérnek tőlem” – mondta el egy katona, aki a háborúból tért vissza Usszurijszkba, mielőtt öngyilkosságot kísérelt volna meg. A férfi azért próbálta megölni magát, mert banditák vették el a háborús fizetségét és a súlyos sebesülésért járó kárpótlást.