Rövid idő alatt 6000 milliárd dollár füstölődött el a globális piacokon, jobbára a Wall Streeten azok után, hogy az amerikai elnök újra kereskedelmi háborút hirdetett. Mintha egy elefánt tért volna be egy porcelánboltba. Aztán visszatáncolt, de sem a tőzsde, sem a világ nem nyugodott meg.
HIRDETÉS
„Nem áll szándékomban kirúgni” – ezt jelentette ki Donald Trump újságírók előtt az amerikai jegybank elnökéről öt nappal azok után, hogy saját közösségi felületén azt írta: „Powell menesztése nem következhet be eléggé gyorsan”.
Ez alatt az öt nap alatt az elnök folyamatosan ostorozta a független Fed vezetőjét, és számon kérte rajta a kamatcsökkentést – azzal érvelve, hogy csökkentek az energia- és élelmiszerárak.
A vámháborútól amúgy is ideges piac hevesen reagált Trump fenyegetéseire, és arra, hogy példátlan módon megkísérelt beavatkozni a szuverén pénzintézet kamatpolitikájába: a dollár árfolyama rövid idő alatt hároméves mélypontra zuhant a jelentősebb valutákhoz képest.
Donald Trump még első ciklusa alatt, 2018 elejétől nevezte ki a Fed élére Jerome Powellt, a korábbi ügyvédet és befektetési bankárt, aki hírnevét konszenzusteremtő és problémamegoldó képességével szerezte. A mandátuma a jövő év májusában jár le.
Hivatali ténykedésének megkérdőjelezése elsősorban az amerikaiakat sújtotta: a zöldhasú mélyrepülése minden, importból származó terméket megdrágított, a külföldi utazásuk pedig ugyanúgy többe kerül, mint például a magyarok esetében a forint euróhoz viszonyított gyengülése miatt.
Ugyanakkor a dollár betegeskedése után olcsóbbá vált az olaj a nemzetközi piacokon, mert elszámolási alapja az amerikai valuta. Ezáltal esett az üzemanyagok ára is.
A Powell elleni támadás azok után vett lendületet, hogy a jegybankelnök kijelentette: Trump vámpolitikája hátrányos az amerikai gazdaságra, mert inflációgerjesztő és lassítja a növekedést.
„A központi bankok függetlensége kritikus fontosságú a hosszú távú árstabilitás szempontjából” – magyarázta Susannah Streeter, egy londoni elemző.
Trump visszakozása után a piaci kedélyek valamelyest csillapodtak.
A 18 óra
„Mondom én önöknek, ezek az országok felhívnak bennünket, a seggemet csókolgatják. Mindenre készek, hogy alkut kössenek” – utalt Donald Trump április 8-án az általa kirobbantott kereskedelmi háború „veszteseire”, akik szerinte a kegyeire várva hajbókolnak előtte.
Hat nappal korábban jelentette be, hogy az Egyesült Államok a világ összes országa és térsége – köztük a csak fókák és pingvinek lakta Heard-sziget és a McDonald-szigetek – esetében megemeli a vámilletéket.
A hírre összeomlott mindenekelőtt a Wall Street. Egyes becslések szerint rövid idő alatt hatbillió, azaz 6000 milliárd dollár füstölődött el a globális piacokon. A jelenséget úgy írhatnánk le, mint amikor egy lomha elefánt betér és körülnéz egy porcelánboltban.
A pánik nemcsak a tőzsdén, hanem a republikánusok körében is terjedt. Törvényhozók hívták az elnököt, aki 18 óra alatt több közvetlen- vagy telefonbeszélgetést folytatott többek között a svájci elnökkel, egyben pénzügyminiszterrel, akinek az országát – pontosabban a gyógyszeripart, a luxusórák gyártását és a csokoládéexportot – keményen sújtotta az uniósnál is nagyobb, 31 százalékos vám. Karin Keller-Sutter arra emlékeztette Trumpot, hogy a svájci vállalkozások milyen szerepet játszanak az amerikai munkahelyteremtésben, nem utolsósorban pedig arra is, hogy Svájc tavaly eltörölte az amerikai ipari termékek importjára kivetett vámokat.
Délben Scott Bessent pénzügyminiszter és Howard Lutnick kereskedelmi miniszter ült az Ovális Irodában az elnökkel szemben. Meggyőzték, hogy legalább átmenetileg adja fel az alaposan megemelt vámok tervét – jelentette a Washington Post, amely megjegyezte, hogy ezen a megbeszélésen nem vett részt Peter Navarro, akinek a fejében a vámháború terve már régen megfogant.
Elemzők szerint a tanácsadó távolléte potenciális jele annak, hogy álláspontja és szerepe veszít a súlyából.
A kereskedelmi háború 90 napos felfüggesztése után a Fehér Ház az elnököt magasztalta: „Mesteri stratégiája, merész államférfiúi képességei és briliáns taktikai tervezése napok alatt többet tett a megtört nemzetközi kereskedelem reformjáért, mint bárki más évtizedek alatt, miközben gazdaságilag és politikailag elszigetelte a gazdasági agresszió globális építészét: Kínát” – írta Trump kabinetfőnök-helyettese az X-en.
A 3521 százalékos vám
Az amerikai elnök szerint a külföldi vezetők a jóindulatáért esedeztek, hogy csökkentsék az országukra kiszabott vámot. „Tudom, hogy mi teszek. Ezért szavaztak rám” – jelentette ki április 8-án dacosan, majd másnap, 18 órával később egy 180 fokos hátraarccal közölte, hogy három hónapra felfüggeszti a magasabb vámok bevezetését, Kína kivételével. Riválisa esetében 125, majd 145 százalékra növelte a sarcot, majd egy újabb fordulattal az elektronikai eszközöket – köztük a telefonokat és számítógépeket – ideiglenesen mentesítette az importadó alól.
Régóta köztudott, hogy a többi között az Apple eszközeit Ázsiában, jobbára Kínában szerelik össze, a tény azonban mintha elkerülte volna a vámtételek összeállítóinak figyelmét.
Kína – megtorlásul – leállította a nélkülözhetetlen ritkaföldfémek exportját Amerikába, és ezzel veszélybe sodorta az autógyártást, a hadiipart, illetve a félvezetők előállítását.
A pekingi kormány olyan új szabályozási rendszert dolgoz ki, amely – alkalmazása esetén – végleg megakadályozhatja, hogy amerikai katonai vállalkozókhoz is eljussanak a szállítmányok.
Nyilván a kemény válasz is szerepet játszott abban, hogy az amerikai elnök visszavonulásra kényszerült.
„A 145 százalékos vám túl magas” – ismerte el újságírók előtt a kínai termékekre kivetett terhekről, majd bejelentette: a kínai vámot „jelentősen csökkentik, de nem lesz nulla”.
A kereskedelmi háború fenntarthatatlan, ezért enyhülésére számít – jelentette be nem sokkal korábban Trump pénzügyminisztere. Scott Bessent a jelenlegi helyzetet egy csöppet sem nevezte „viccesnek”.
Erre rácáfolva napokkal később példátlan vámemelést lengetett be a kereskedelmi tárca a Délkelet-Ázsiából – Kambodzsából, Vietnámból, Malajziából és Thaiföldről – származó, de tulajdonképpen kínai hátterű napelemek importjára.
A legmagasabb tarifával, 3521 százalékos vámmal a kambodzsai termékeket sújtanák, ami azt jelenti, hogy az onnan importált napelemre ára több mint harmincötszörösét kellene fizetni behozatali illetéként.
A vám ilyen pontos kiszámításának módszertana nem ismeretes. Az amerikai tisztségviselők azzal érvelnek, hogy az ázsiai, tulajdonképpen a kihelyezett kínai gyártók olcsó, államilag támogatott termékekkel árasztják el az amerikai piacot.
A thaiföldi napelemekre 375, a Malajziában gyártott kínai panelekre pedig 41 százalékos vámot terveznek kivetni.
Az Ukrajna elleni orosz inváziót követő energiaválság tanulságait nem vonták le teljesen – így reagált a bejelentésre a Nemzetközi Energiaügynökség.
Az amerikai érdekképviselet szerint egyébként az elképesztően magas behozatali illeték kárvallottjai a panelek amerikai gyártói lesznek, mert tetemesen emelkedik az összeszereléshez szükséges importcellák ára.
A 100 nap
Donald Trump a kijózanító, kikényszerített visszalépések dacára nem tett le a kereskedelmi háború folytatásáról.
„Teljes győzelemnek” tekintené, ha az Egyesült Államok jövőre akár 50 százalékos vámot szabna ki a külföldi importra – legalábbis ezt nyilatkozta kedvenc hetilapjának, a Time-nak a hivatalba lépése óta eltelt 100 napot összegezve.
Azt állította, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök felhívta, kormánya pedig aktív tárgyalásokat folytat a kínaiakkal egy kölcsönösen kedvező megállapodás megkötése érdekében.
Ennek tényét Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és egy magas rangú kormányzati tisztviselő is megerősítette, Peking azonban hűvösen cáfolta, hogy vámokról folytatna megbeszélést Washingtonnal.
Mindenesetre az amerikai elnök úgy véli a kínai vám szintjéről, hogy „van egy olyan szám, amellyel kényelmesen éreznék magukat”.
„Nem hagyhatjuk, hogy egybillió dollárt keressenek rajtunk” – tette hozzá Trump.
A vele készített Time-interjú üde színfoltja volt, hogy a beszélgetés után marasztalta a stábot – még akkor is, amikor Narendra Modi indiai miniszterelnök hívta, hogy beszámoljon a kasmíri vérengzés várható nemzetközi következményeiről. Ez alatt az idő alatt az elnök az Ovális Iroda falai felé mutogatott, hogy felhívja az újságírók figyelmét az általa megálmodott dekorációra, amelyben túlteng az arany.
A 20 százalék
Kiemelt helyen függ James Polk portréja. A tizenegyedik elnök nevéhez kötődik az ország legnagyobb területi terjeszkedése. Hivatali ideje alatt bővült az Egyesült Államok Oregonnal, Texasszal, Kaliforniával és az amerikai délnyugat nagy részével.
„Nem bánnám” – így válaszolt Trump arra a kérdésre: szeretné-e, ha elnökként Amerika területi bővítésével kerülne be a történelembe.
Nem tett le Grönland megszerzéséről, a Panama-csatornát pedig minden áron visszafoglalná.
Nemzetközi felhördülést váltott ki a gázai palesztinok kitelepítése, ami után a területet kisajátítaná, és megépítené a „Közel-Kelet riviéráját”.
Választási kampányában azt ígérte: rövid idő alatt békét teremt Ukrajnában, aztán az elhúzódó béketárgyalásokból az Egyesült Államok majdnem kiszállt. Most ott tartunk, hogy Ukrajna területének 20 elfoglalt százaléka szerinte Oroszországot illeti meg, és a Krím is Moszkva fennhatósága alatt marad.
A 280 ezer elbocsátott
Donald Trump vonásai megkeményedtek, amikor februárban, miközben a japán miniszterelnököt fogadta, egy tudósító azt kérdezte tőle: mit szól a Time címlapjához, amelyen Elon Musk ül az elnöki íróasztal mögött.
A padlót nézte, miközben a tolmács a tokiói vendégnek fordított, aztán megjegyezte: „A Time még mindig megjelenik?”
A körülötte ülők látszólag felszabadultan, de idegesen felnevettek – írta a New York Times. Kizárt dolog, hogy az elnök ne tudott volna a magazin megjelenéséről, hisz két hónappal korábban Az év embereként ő szerepelt a címlapon.
Elon Musk akkoriban mindenesetre az amerikai kormányzat teljhatalmú urának tűnt, aki még attól sem riadt vissza, hogy a Fehér Házat bölcsődének használja, és tucatnyi gyermekének egyikét az Ovális Irodában hintáztatta.
Az általa irányított DOGE-nak, a kormányzati hatékonysági minisztériumnak volt a legnagyobb szerepe abban, hogy csak márciusban csaknem 280 ezer ember, jobbára állami alkalmazott maradt munka nélkül.
Ellentmondásos intézkedései tiltakozások sorozatát robbantották ki nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más földrészeken is.
A Tesla nyeresége egy év alatt 71 százalékkal csökkent, így az üzletember, akinek megbízatása a DOGE élén májusban amúgy is lejár, sietve bejelentette visszalépését. Azt ígérte, hogy a jövőben jobban fókuszál az autógyártásra.
Ezt megelőzően azonban, a Fehér Ház folyosóján még heves szóváltásba keveredett Scott Bessent pénzügyminiszterrel. Az Axios által megszólaltatott szemtanúk úgy érezték magukat, mint egy ketrecharcos aréna előcsarnokában.
„Eléggé látványos volt. Mindenekelőtt azonban zajos. Nagyon hangos” – mondta az egyik jelenlevő.
„Nem titok, hogy Trump elnök egy olyan emberekből álló csapatot állított össze, akik hihetetlenül szenvedélyesen állnak az országunkat érintő kérdésekhez” – így összegezte a történteket Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára.
Köztudott, hogy Musk korábban a külügy-, illetve a közlekedési miniszterrel, továbbá a vámháború értelmi szerzőjével, Peter Navarróval is összecsapott.
Csak úgy röpködtek a „b@szdmegek” miközben Scott Bessent azzal vádolta Muskot, hogy alulteljesítette az elvárt költségvetési megszorításokat. Cserébe az üzletember „Soros-bérencnek” nevezte a pénzügyminisztert.
Az egyik forrás szerint „Scott nyerte a kört”, de nem szeretne egy olyan fickót ellenségnek, „mint Musk”.
Ez utóbbi távozása után nyilván sokan megkönnyebbülnek, Donald Trump intézkedései azonban még járhatnak hideg zuhannyal.
A Wall Streeten tapasztalt fellendülés például kétnapos rali után kifulladt.
Nyolcvan éve nem volt ilyen alacsony egy amerikai elnök támogatottsága 100 napos kormányzás után, mint most Donald Trumpé – ezt állapította meg az ABC News, a Washington Post és az Ipsos közös közvélemény-kutatásában.