Szombat délután a magyar rögbiválogatott ellen lép pályára az ukrán nemzeti csapat. Menedzserük, Makszim Kravcsenko az együttes hányattatásairól és a háborúban elvesztett barátairól mesélt az Euronewsnak, de elmondta a véleményét Trump béketervéről és a magyar-ukrán kapcsolatokról is.
HIRDETÉS
Hogyan változott meg a rögbiválogatott élete az orosz invázió óta?
A háború első évében egyáltalán nem volt csapatunk. Számos játékos elment a frontra katonának, mások elhagyták Ukrajnát, úgyhogy nem lehetett összeállítani a válogatottat. Az ország sok megyéjében teljesen leállt a rögbiélet, aminek ráadásul a központja Harkivban volt, a front közvetlen közelében. Én is ott játszottam korábban, az ország legjobb rögbiklubjában, ami harkivi székhelyű. A klub most sajnos nem aktív.
És hogyan sikerült a kényszerszünet után feltámasztani a válogatottat?
Vannak olyan régiók Ukrajnában, ahol nem állt le az élet, és ezeken a környékeken továbbra is rögbiztek. Elkezdtük felvenni a kapcsolatot a működő klubokkal Kijevben, Lvivben, Odesszában, és mindent megtettünk, hogy újraindítsuk a csapatot. Azt akartuk, hogy egész Európa lássa, hogy a rögbisport még mindig létezik az országunkban, annak ellenére is, hogy milyen nehéz a helyzet. A csapatunk persze nem olyan erős, mint amilyen a háború előtt volt, de mindent beleadunk.
Hol játssza most a csapat a meccseit?
Lvivben, Kijevben, Odesszában, vagy külföldön. Ez utóbbiból kevesebb van, mint régen, mert alacsonyabb ligába kerültünk a háború kitörése óta. A hetes rögbiben nagyon odatesszük magunkat, minden hónapban edzőtáborozunk, mert júniusban lesz egy bajnokság, amit ha megnyerünk, akkor visszakerülünk Európa legjobb 12 csapata közé. Most a második ligában vagyunk, voltunk már korábban az elsőben, de tavaly visszaestünk. A 15 fős csapat pedig Magyarországgal játszik szombaton, április 28-án pedig Ausztriával, a lengyelországi Gdnyában. Ez a csapatunk most a harmadik ligában szerepel, de a háború előtt rendre az elsőben vagy a másodikban voltunk.
Csak akkor még teljesen más játékoskerettel.
Igen. Sokan elmentek harcolni, és közülük többen meg is haltak. Az ukrán szövetség korábbi elnöke két éve esett el a fronton. A nemzeti csapat orvosa szintén két évvel ezelőtt halt meg a harcokban. Ez óriási tragédia számunkra, és nagyon nehezemre esik beszélni róla. Nem is tudom, mit mondhatnék még.
A magyar kormány nem nevezhető Ukrajna nagy barátjának. Számít ez akkor, amikor az ukrán rögbiválogatott a magyarral játszik?
Nem gondolunk erre. Meccs közben keményen harcolunk a pályán. Meccs után, a pályán kívül pedig barátok vagyunk. Szerintem a magyar rögbijátékosok is így éreznek, ők is támogatják Ukrajnát. Beszélgetünk majd velük a mérkőzés után, és meglátjuk. Egyelőre mindenki kedves volt velünk, mosolygós arcokkal találkozunk Budapesten.
Donald Trump azt ígéri, hogy nemsokára véget vet az öldöklésnek. Mit gondol erről?
Egyelőre semmi gyakorlati haszna nem volt annak, amit csinált. Ezek csak szavak, amik a saját választóinak szólnak.
Az ukrán sportolóknak egyébként nem kell bevonulniuk katonának?
A profi sportolóknak, akik a válogatottakban is játszanak, nem kell. A kormány mentesíti őket a hadkötelezettség alól, azért, hogy megmutathassák a világnak, hogy Ukrajna még életben van. Azt akarjuk, hogy lássák, hogy Ukrajna nagyon nagy területű, és Oroszország nem tudja az összes megyéjébe elvinni a háborút. Vannak olyan zónák, ahol normális élet zajlik, sportolnak az emberek, a profi sportolók pedig fel tudnak készülni és a legjobbjukat tudják nyújtani Európában és a világon.
A csapatban nincsenek már olyanok, akik a bevonuláson gondolkoznak? Önnek nem jár ez a fejében, ahogy hallja az újabb és újabb híreket a frontról?
Aki be akar vonulni a hadseregbe, az megteszi, annak ellenére is, hogy senki sem kötelezi erre őt. Van, aki azért dönt úgy, hogy nem harcol, mert nagy családja van. De akik nem állnak be katonának, azok is támogatják a hadsereget, leginkább pénzzel.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanata a csapattal a háború kezdete óta?
Erre nehéz válaszolni. Az jó volt, hogy sikerült életre kelteni a válogatottat azok után, hogy hosszú ideig nem játszottunk. De az elmúlt három évben nem voltak boldog időszakok, úgyhogy nem könnyű nagy pillanatokat felidézni.
És mi lesz az ukrán rögbiválogatott jövője?
A csapat jövője szorosan össze van kötve az országunk jövőjével. Ez pedig megjósolhatatlan, még hat hónapra előre is nehéz tervezni. Úgyhogy nem lehet mást csinálni, mint hogy mi lejátsszuk a meccseket, közben pedig a népem harcol az őrült szomszédjával Ukrajna keleti részén.