Dánia már korában világossá tette, hogy elismeri Grönland önrendelkezési jogát és függetlenségi szándékát. Trump viszont „így vagy úgy”, szép szóval vagy erővel megszerezné a szigetet. Ez utóbbi esetben legalizálná a Krím és Kelet-Ukrajna elfoglalását, és arra buzdítaná Kínát: szállja meg Tajvant.
HIRDETÉS
„Kalaallit Nunaat kalaallit pigaat”, fordításban „Grönland a miénk” – ezt válaszolta az azóta megbukott grönlandi miniszterelnök anyanyelvén az amerikai elnöknek azok után, hogy Donald Trump bejelentette: „így vagy úgy”, de mindenképpen az Egyesült Államok birtokába kerül a világ legnagyobb szigete.
„Amerikarmioorusunngilagut, danskiunianngilagut kalaaliuvugummi” – Múte Bourup Egede grönlandi nyelven folytatta bejegyzését, amit előzékenyen lefordított dán és angol nyelvre is.
„Nem akarunk amerikaiak lenni, sem dánok; grönlandiak vagyunk. Az amerikaiaknak és vezetőjüknek ezt meg kell értenie. Nem vagyunk eladók, és nem lehet bennünket elfoglalni. A jövőnkről magunk fogunk dönteni, itt helyben” – üzente az alig 57 ezer lakosú Grönland miniszterelnöke a 340 milliós nagyhatalom nagyhangú elnökének.
Egede – pont 39. születésnapjára – előrehozott választásokat írt ki, amit a legnagyobb meglepetésre simán elbukott. A politikai akarat azonban nem változott. A választásokat megnyerő jobbközép Demokraatit/Demokrácia párt vezetője, az alig 33 éves jeles tollaslabdázó és gitáros, Jens-Frederik Nielsen már korábban szintén megerősítette, hogy Grönland „nem eladó”.
A közvélekedést jellemzi, hogy a Qulleq/Fény párt – az egyetlen, amelynek vezetője szerint bízni lehet az amerikai elnökben – a szavazatok csupán 1,1 százalékát szerezte meg.
A grönlandiak mindenesetre nem vették félvállról Trump fenyegetéseit. Hivatalba lépése óta többször is felvetette a földrajzilag stratégiai jelentőségű, ásványi anyagokban gazdag sziget elfoglalását. Tény, hogy Nuuk, Grönland fővárosa 300 kilométerrel közelebb van Washingtonhoz, mint anyaországának, Dániának a fővárosához, Koppenhágához.
A múlt
Grönland amerikai bekebelezése nem újkeletű elképzelés – már másfél évszázada felmerült az elképzelés.
A jéggel borított szigetnek a rőtszakállú hajós, Vörös Erik adta Grönland, a Zöld föld nevet még a 10. század végén. A viking felfedező eredetileg a kissé enyhébb klímájú Izlandot, a Jég földjét szemelte ki magának, riválisát pedig azzal tévesztette meg és csábította odébb, hogy a közelben van egy sokkal zöldebb, és kevésbé rideg terület. Nem is lódíthatott volna nagyobbat.
Az északról érkezett úttörők nem bírták sokáig. A kutatók szerint a zord éghajlat és a pestis viszonylag gyorsan végzett viking telepesekkel. Amikor 1721-ben dán misszionáriusok érkeztek a szigetre, már csak az inuit őslakosokkal találkoztak – idézte fel a Szabad Európa.
Egy hittérítő akkoriból származó feljegyzése szerint a szívós őslakosok annyira kiéhezettek voltak, hogy a gúnyájukból kivakart tetveket is mohón megették, „az arcukról pedig a verítéket kaparták le, és azt nyalogatták”.
Dánia két évszázaddal később, 1921-ben a sajátjának nyilvánította a szigetet, ahonnan bálna- és fókaolajjal látta el magát – a lámpások kincset érő üzemanyagforrásával.
Miután a náci Németország a második világháborúban megszállta Dániát, Grönlandot is kisajátította. „Tennünk kell valamit Grönland ügyében” – vélekedett Franklin D. Roosevelt, és elnöki parancsára amerikai katonák vették át a sziget ellenőrzését.
A háború után az Egyesült Államok visszaszármaztatta Dániának, de katonáit nem vonta ki. Egy 1951-ben kötött megállapodás Koppenhágával engedélyezte Grönland katonai célú hasznosítását. Ezzel összhangban épült meg a Cape Century – látszólag kutatási célokkal.
A valóságban azonban a Jégféreg-projekt fedőállása volt. Az amerikaiak a jégtakaró alá rejtették a Szovjetuniót célba vevő nukleáris ballisztikus rakéták kilövőhelyeinek hálózatát. A terv eleve kudarcra volt ítélve, miután a mozgó jégtáblák veszélyeztették a silókat. A projektet 1966-ban számolták fel végérvényesen, a radioaktív hulladék azonban mind a mai napig a jégtakaró alatt maradt eltemetve.
A dán elutasítás
Washington először 1867-ben vette fontolóra Grönland megvásárlását, ugyanabban az évben, amikor Alaszkáért 7,2 millió akkori dollárt fizetett az Orosz Birodalomnak.
Korábban az Egyesült Államok – a teljesség igénye nélkül – Franciaországtól vette meg Louisianát; Spanyolországtól Floridát, később a Fülöp-szigeteket, majd Puerto Ricót és Guamot; a Dán Virgin-szigeteket pedig Dániától, 1917-ben, 25 millió dollárért. Guantánamót Kubától bérli.
Texasért és a Hawaii-szigetekért sosem fizetett – egyszerűen annektálta a területeket, más térségekhez hasonlóan.
Grönland megvásárlásának terve a süllyesztőbe került egészen 1946-ig, amikor az Egyesült Államok konkrét ajánlatot tett, és mai árakon közel egymilliárd dollárt kínált fel Koppenhágának a szigetért, amelyet egy szenátor úgy jellemzett: „katonai szükségszerűség” Amerika számára.
Washington szerint a szigeten olyan állomáshelyeket lehetne kialakítani, ahonnan „katonai műveletek indíthatók az Északi-sark felett Amerika ellenségei ellen”.
– ezzel az udvarias indoklással utasította el a dán külügyminiszter az amerikai javaslatot.
Donald Trump aztán első ciklusa alatt, 2019-ben újra felmelegítette az elképzelést, hogy a szigetnek amerikai ellenőrzés alá kellene kerülnie.
Sokan komolytalannak tartották felvetését.
Miután azonban második megbízatási időszakában sem tágított, X. Frigyes dán király válaszul a korábbinál érzékelhetően nagyobb jegesmedvét, Grönland jelképét vésette az ország címerébe arra utalva, hogy a sziget nem eladó.
Grönland ma Dániához tartozó autonóm terület saját törvényhozással és kormányzással, működése azonban nagymértékben függ az anyaországtól.
Vezető testülete a 31 tagú Inatsisartut, a grönlandi parlament.
Az önrendelkezés
Dánia évi apanázzsal támogatja a sziget költségvetését. Tavalyelőtt több mint 4,1 milliárd koronát, csaknem 223 milliárd forintot – azaz lakosonként 4 millió forintot utaltak a grönlandi kormánynak. Az összeg a grönlandi büdzsé nagyjából fele, a GDP egyötöde – írta az AP. Az ottani munkavállalók 40 százaléka állami alkalmazott.
A grönlandi bevétel 90 százaléka a halászatból és vadászatból származik, az utóbbi években pedig a turisták is felfedezték szépségeit: 2023-ban csaknem százezren látogattak a szigetre.
Dánia már korában világossá tette, hogy elismeri Grönland önrendelkezési jogát, így bármikor elválhat az anyaországtól.
A stratégiai szerep
Az Észak-Amerika, Európa és Ázsia kereszteződésében fekvő Grönland hatalmas erőforrás-potenciállal rendelkezik. Stratégiai szempontból egyre fontosabb szerepe lesz, így minden kisebb és nagyobb hatalom udvarolni fog neki.
„Egészen biztosan akad valaki, aki tovább megy egy lépéssel, és meg akarja vásárolni” – állítja Dwayne Menezes, egy sarkvidéki kutatóközpont igazgatója.
Ez a hatalom a jelek szerint az Egyesült Államok, amely a világháború óta megtartotta grönlandi támaszpontjait. A legjelentősebb a Pituffik űrbázis, amely az egykori Thule helyén nőtte ki magát.
A Thule támaszpont a NATO rakétafigyelő, rakétavédelmi és űrfelügyeleti műveleteit támogatja.
A sziget stratégiai szempontból két potenciális, az Északi-sarkvidéken átvezető útvonal mentén helyezkedik el, amely lerövidíti az Atlanti-óceán északi része és a Csendes-óceán közötti szállítási időt, ráadásul megkerüli a Szuezi- és a Panama-csatorna szűk keresztmetszetét. Jóllehet az útvonalak kereskedelmi szempontból még évekig nem lesznek életképesek, már most nagy figyelmet keltenek.
A kincsek
A kritikus ásványi anyagok és a ritkaföldfémek piacát Kína uralja, viszont szigorúan korlátozza exportját az Egyesült Államokba. A többi között ezt késztette rá a Trump-adminisztrációt, hogy a nyersanyagok beszerzéséről Ukrajnával is tárgyaljon egészen addig, amíg a megalázott ukrán elnök sietve távozott a Fehér Házból.
Hasonló kincseket rejteget Grönland is. A ritkaföldfémek a többi között a számítógépek, az okostelefonok, az akkumulátorok és a nap-, illetve a szélenergia hasznosításához szükséges eszközök fontos alkotóanyagai – emlékeztetett a New York Times.
Az Egyesült Államok földtani intézete potenciális tengeri kőolaj- és földgázlelőhelyeket azonosított Grönlandon, ahol a ritkaföldfémek mellett nemesfémre, a többi között aranyra bukkantak – a sziget déli csücskén.
Az izlandi, kanadai és más nyugati befektetők által támogatott Amaroq Minerals tavaly novemberben halászta ki az első aranyrögöt. Miután a lelőhely mindentől távol van, a cég önellátó az energia, az ellátás és a szállítás terén.
„A bánya grönlandi üzemeltetése semmi mással össze nem hasonlítható” – mondta a működési nehézségekről Eldur Ólafsson vezérigazgató.
A kincsek kiaknázása nemcsak a zord időjárás, a gyakran -40 fokos fagypont alatti hőmérséklet miatt embert próbáló. Ilyen dermesztő hidegben a bányagépeket mozgató hidraulika folyadéka „vajszerű” péppé dermed – ecsetelte a körülményeket az egyik kutatóvállalat kitermelési igazgatója.
Az Európánál alig ötször kisebb sziget úthálózatának hossza alig 160 kilométer. Ráadásul a természettel együtt élő őslakosok kormánya szigorúan szabályozza a kitermelést a környezetvédelem érdekében.
„Amióta itt vagyunk, együtt élünk a természettel, fenntartható módon” – mondta Ellen Kristensen, egy dél-grönlandi környezetvédő.
Az „így vagy úgy jelentése”
Hetekkel azután, hogy az újra megválasztott elnök bejelentette: az Egyesült Államok kész átvenni az ellenőrzést az autonóm dán terület felület, a fia az év elején személyesen is Grönlandra utazott a családi repülővel.
„Magáncélú, egynapos kirándulás” – jelentette ki Donald Trump Jr. az indulás előtt, és hozzátette, hogy nem tervezett személyes találkozót kormányzati képviselőkkel.
„Meleg fogadtatásban részesítették” – így kommentálta a látogatást a papa, aki szerint – amerikai mintára – „Grönlandot újra naggyá kell tenni!”
Alig két hónappal később fogalmazta meg elhíresült kijelentését, miszerint Grönland „így vagy úgy” Amerikáé lesz.
Ez csak egyféleképpen értelmezhető: Trump szép szóval – értsd: pénz – vagy zsarolással, erőszakkal, katonai beavatkozással kívánja megszerezni a szigetet.
Ha ez utóbbira kerülne sor, akkor az amerikai elnök egyértelműen legalizálná a Krím és Kelet-Ukrajna Oroszország által történő elfoglalását, és arra buzdítaná Kínát, hogy habozás nélkül szállja meg Tajvant.
Amikor 2019-ben Donald Trump először vetette fel Grönland megvásárlásának az ötletét, sokan azt hitték: csak viccel.
Miután azonban másodszor is elnöknek választották, és bejelentette: igényt tart Ukrajna ásványkincseire, a Panamai-csatornára, Kanadát pedig az Egyesült Államok 51. tagállamának tartja – egyesekben meghűlt a vér.
A grönlandiakat kivéve.
Egy januári közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek túlnyomó többsége, csaknem 85 százaléka ellenzi, hogy szigetük az Egyesült Államok részévé váljon.
Ők Grönland függetlenségében hisznek, amit három lépésben készítenek elő. Először is megállapodást kötnek Koppenhágával a különválás feltételeiről, majd népszavazást írnak ki az önállóságról. Amennyiben a válaszadók többsége a függetlenségre szavaz, utolsó lépésként a dán törvényhozásnak kell jóváhagynia Grönland elszakadását.
A függetlenség hívei az referendumot az elkövetkező négy év valamelyikében tervezik megszervezni, de egészen biztosan nem 2025-ben.
„Nem akarunk amerikaiak lenni, és nem akarunk dánok sem lenni. Grönlandiak akarunk maradni, a jövőben függetlenséget akarunk" – mondta a választásokat megnyerő párt vezetője. Jens-Frederik Nielsen kijelentette: önállóan akarják felépíteni saját országukat.