Szerte az iszlamista közegben történelmi győzelemként ünneplik a terrorszervezet és Izrael közötti megállapodást, amit a Hamász úgy ért el, hogy nem tett érte semmit, viszont előnyös pozícióhoz jutott több tekintetben.
Tanulságok a túszcsere körülményeiről és végeredményéről
- Izrael egy nem-arányos egyezséget kötött, amelynek során 3 ártatlan áldozatért cserébe háromszázszor annyi, Izraelben terrorcselekménynek minősülő tettek miatt eljárás alá vont palesztint engedett szabadon. Több vélemény szerint ez a súlyos aránytalanság bátorítás a Hamász felé arra, hogy olyan további képtelen előnyöket csikarjon ki, melyekről Izrael korábban hallani sem akart. (A korábbi túszcsere aránya ennél jóval mérsékeltebb volt.)
- A Hamász nem csak elérte, de tartóssá is tette, hogy nem csak egyes arab kormányok, de világhatalmak is legitim tárgyalópartnerként kezeljék, szemben a korábbi idők általános felfogásával, hogy terrorszervezetekkel nem tárgyalnak.
- A Hamász alagútjai továbbra is léteznek. A vasárnap elengedett három nőt a föld alól hozták elő egy olyan ponton, amelyről Izraelnek nem volt tudomása. Egy nem igazolható állítás szerint a hely egy kávézó kijárata volt, és ha ez igaz, akkor arra mutat, hogy a Hamász sosem vesztette el a teljes irányítást a 'gázai metró' felett.
- A Hamász újra nyíltan viseli katonai öltözetét, jelvényeit és fegyvereit, noha a túsztárgyalás előtt még civil ruhákba öltözve leplezte magát.
- A helyi lakosság ismerte az átadás helyszínét, ami csakis a Hamász információs hálózatán keresztül volt lehetséges. Ezt igazolják a felvételek, hogy gázai civilek tömege jelent meg az átadás helyszínén, amit hivatalosan nem jelentettek be előre. A sokaság szinte lincseléses hangulatba hergelte magát, olyannyira, hogy a túszokat a Hamász fegyvereseinek kellett megvédenie.
Ez arra mutat, hogy az egyszerű lakosok szerettek volna egy végső bosszút állni, ami rendkívül figyelmeztető jel a fogolycsere további folyamatában, mert azt is jelenti, hogy a gázai civilek továbbra is támogatói és együttműködői a terrorszervezetnek. Ez rendkívül fontos tényező, ha Gáza további státuszáról és vezetéséről esik majd szó, amiben a Hamász megkerülhetetlennek látszik.
A Hamasz visszanyerte az ellenőrzést Gáza több területe felett
A gázai utcákon újra megjelent a Hamász-rendőrség, a terrorista csoport egyik fontos hatalmi ága, amit még Jahja Sinwar szervezett azután, hogy kifüstölték a területről a Palesztin Hatóság tisztviselőit. A háború során több külföldi és gázai nem-kormányzati szervezet panaszkodott, hogy a Hamász-rendőrség hiánya a rend felbomlásához vezetett. Ez azért is fontos, mert a nemzetközi közösséghez kötődő több olyan csoport, amelyik Gázában dolgozik, szívesen működött együtt a Hamász rendőrségével.
A terrorszervezet befolyása a helyi médiától a kórházakig és iskolákig továbbra is kiterjed. Mindez új lendületet kölcsönöz ahhoz, hogy a túsz-alkut a csoport győzelmeként ábrázolják. Ezt az eufóriát erősítette meg szerdai szónoklatában a teheráni papi vezető, aki szerint "Gáza győzött".
A győzelmi hangulatot Ali Khamenei ajatollah megragadta arra is hogy 8%-os GDP-növekedésre kötelezze a teheráni kormányt, aminek nincs reális gazdasági alapja, de a reménykedés fenntartásának megfelel.
Belső csapások Izraelre
Sorolni is nehéz, hogy az októberi terrortámadás mennyire megzavarta Izrael belső politikai életét, és ez egyelőre tartósnak is néz ki. A támadás után Benjámin Netanjahu nemzeti vészkormányt állított fel, de a politikai nézetkülönbségek miatt ez a testület nem tartott ki sokáig.
A túszügy súlyosan megosztotta magát a társadalmat és a közvéleményt is, ami keveset csitult az alku első szakasza után. A miniszterelnök szélsőjobboldali koalíciós partnerei a háború feltétel nélküli folytatását követelik, míg más erők inkább a válságenyhítés felé haladnának. Veszély fenyegeti ezért Netanjahu kezdeti fogadalmát, hogy a túszok kiszabadítása egybe fog esni a Hamász teljes megsemmisítésével.
Ugyancsak a győzelem érzetét táplálhatja az iszlamista oldalon az izraeli véderő (IDF) vezérkari főnökének kedden bejelentett lemondása. Halavi altábornagy indoklása értelmezhető úgy, mint a Hamász rajtaütésének katonai sikere, és segíthet visszaállítani az Izrael legyőzhetőségébe vetett hitet.
Ide kapcsolható Yoav Gallant védelmi miniszter eltávolítása, és folyamatos nyomást jelent a Dél-Afrika által - eddig bizonyítatlanul maradt vádindítvány a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtt. Ehhez társult az ICC főügyésze által kierőszakolt nemzetközi elfogatóparancs a miniszterelnök ellen, ami folyamatosan biztosítja az Izrael-ellenes muníciót a világsajtóban. (Donald Trump amerikai elnök kilátásba is helyezte a szankciókat a bíróság azon tagjai és munkatársai ellen, akik részesei az Izrael elleni eljárásoknak az ICC kebelében.)
Mindezek együtt gyökeres változást jelentenek a tavaly őszi állapothoz képest, amikor a terrorszervezet elveszítette három kulcsvezetőjét, Iszmáil Hanijét, Jahja Sinwart és Mohammad Deifet. Akkor sokan úgy számoltak, hogy a gázai haderő nem lesz képes újjászervezni a vezetőséget, és a szervezet lassú pusztulásra van ítélve. Maga az egykori iráni alelnök is a teljes vereség képét rajzolta fel a minap.
Most azonban váratlanul feltűnt a színen Sinwar öccse, Mohammad, akit tavaly nyáron halottnak hittek egy alagút elleni támadás után. Mint annak idején megírtuk, Mohammed volt a felelős a földalatti hálózat technikai működtetéséért, ezért úgy ismerte, mint a tenyerét.
A múlt heti és az utolsó percben lezárt túszegyezményen már Mohammad Sinwar aláírása szerepel, tehát jelenleg ő az, akit a terrorszervezet új döntéshozójának lehet tekinteni. A körözött terrorista személyesen meg is jelent a dohai tárgyalássorozat két ülésén, sőt, Izraelen is átutazott az Eretz átkelőponton keresztül.
A bátyja halálakor megjelent Hamász-méltatások szerint a katonai vezér elveszítése mártíriumnak tekintendő, ami fájdalmas és emlékezetes, de itt nem emberekről, hanem egy ügyről van szó (Izrael megsemmisítéséről), és mindig terem majd olyan vezér, aki az élére áll. Ez most egyértelműen Mohammad, aki szerint a Hamász képes kellő gyorsasággal legalább tízezer tinédzsert besorozni és felfegyverezni.
Az újabb elemzések szerint a gázai exklávé több "bugyorra" szakadt, ahol egyes területeken Izrael gyakorolja a felügyeletet, de fontos körzetektől távol marad, átengedve a Hamásznak vagy a különféle szervezett bűnözői csoportoknak és törzsi klánoknak.
Mivel a Biden-kormányzat szavakkal és gyakorlati tettekkel is megakadályozta, hogy az IDF birtokba vegye az egyiptomi határon fekvő Rafah városát, a déli körzetben széles lehetőség nyílik a Hamász előtt az újjászerveződésre.
Ezt tovább erősítheti, ha a túszegyezmény során Izrael teljesen lemondana a Philadelphi-folyosónak nevezett szakaszról, ahonnan újra megindulhatna a humán és fegyverutánpótlás a rafahi terrorista sejtekhez, majd onnan tovább a fontos északi csomópontokra, mint Hán Júnisz és Gázaváros.
Egy ilyen folyamatot Izrael nehezen is tudna megakadályozni, mert a túszcserével 'árukapcsolt' fegyverszüneti periódusok nem teszik lehetővé katonai erő bevetését a Hamász újracsoportosításának megakadályozására.
A kedden lemondott izraeli vezérkari főnök korábban többször is úgy nyilatkozott, hogy túszokat/foglyokat cserélni tűzszünet nélkül is lehet, illetve egynapos fegyvernyugvás is elegendő hozzá, ha a felek komolyan gondolják. A hosszabb fegyverszünetek mindig a hátrányban lévő félnek a kedvezőbbek, mondta novemberben az izraeli 13-as tévécsatornának.
2024 márciusában a The Washington Post arról számolt be, hogy „az IDF azt állítja, hogy az eredeti 24 Hamász-zászlóaljból 20-at leszerelt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy meg is semmisítette ”. Valójában a Hamasz gyorsan felbukkant, és most úgy tűnik, hogy vagy kisebb veszteségeket szenvedett, mint amennyit beismert, vagy azt, hogy gyorsan pótolta ezeket, és képes volt fenntartani a parancsnokságot és az irányítást.
A Hamász most arra készül, hogy kisebb izraeli csapásoktól kell tartania, mint korábban. Ezt mutatja az az apró jel is, hogy az újságíróknak álcázott Hamász aktivisták most visszaadják a páncélozott sajtómellényeket és kefijjára cserélik fel. Korábban rendszeresen érte Izraelt a vád, hogy újságírókat gyilkol, noha gyakran a terrorszervezet propaganda-aktivistáiról volt szó, akik közül többen az októberi terrortámadásban is irányító szerepet játszottak.
Ami most történik, az nem teljesen meglepő, mert a korábbi izrael-Hamász konfliktusok több jegyét is viseli. A Hamasz az 1980-as évek végén jelent meg, főleg Gázában. Az 1990-es években további támogatottságot nyert a palesztinai arabok körében, mivel ellenezte az oslói békemegállapodást. Jasszer Arafat halála és a második intifáda után tovább erősödött, annak ellenére, hogy sok vezetőjét elveszítette az izraeli légicsapások és merényletek miatt. Való igaz viszont, hogy ezek helyére mindig talált új, és még radikálisabb vezetőt
A Hamász most arra készül, hogy az IDF kivonulása után azonnal beléphessen a hatalmi vákuumba, és senki ne gondolhassa, hogy a terület vezetése nélküle is elképzelhető. Továbbra is képes tömegeket mozgósítani, és uralni akarja az újjáépítést, főként Katarból érkező ingatlanfejlesztők közreműködésével.
Nem véletlen, hogy a tömegmédiában az utóbbi hetekben a gázai ingatlanok és lakóházak pusztulását tolják előtérbe, tudatosan jelezve az újjáépítés fontosságát. Az új út minden hasonló lépését a Hamász médiagépezete koreografálja, a helyi és nemzetközi médiától a kórházakig és iskolákig.