A végzetes robbanás, majd a fényes villanás után a gombafelhő 15 perc alatt nagyjából másfél kilométert terjeszkedik. Ez az idő szakértők szerint elegendő a sugárterhelés megelőzésére. A pusztításnál azonban sokkal veszélyesebb a mélyreható változásokkal járó életmód-rombolás.
HIRDETÉS
„A bunkerek tulajdonképpen nem egy nukleáris háború túlélésének létesítményei, hanem csak lélektanilag segítik a lakosságot a helyzet átvészelésében” – ezt állítja a nukleáris fegyverek eltörléséért kampányoló civil szervezet koordinátora.
„A lakosság atomháborútól történő védelmének egyetlen megoldása a nukleáris fegyverek felszámolása” – hangoztatja Alicia Sanders-Zakre annak kapcsán, hogy növekedett a nukleáris bunkerek építése iránti érdeklődés, holott szakemberek szerint nem számítanak biztonságos óvóhelynek.
Pedig Bernard Jones Jr. és felesége, Doris erre sem sajnálták a pénzt, amikor felépítették álmaik otthonát. A villában egy vízeséssel kiegészített barlangi medence szavatol felfrissülést a nyári kánikulában, egy házimozi-terem pedig szórakozást a téli estéken. Az őszi szürethez egy hangulatos gyümölcsöskertet telepítettek, egy hatalmas, földalatti bunkert pedig arra az esetre építtettek, ha bekövetkezne a katasztrófa.
„A világ nem lesz biztonságosabb” – magyarázza döntésüket a volt tulajdonos, aki minden vészhelyzetre fel akart készülni.
A privát kosárlabdapálya mellett egy jellegtelen fémajtó alá rejtett lépcső vezet le az önellátó energiaforrással, két konyhával, fürdőszobákkal felszerelt óvóhelyre, amelynek szobáiban összesen huszonöten szállásolhatók el.
Jones két éve vonakodva adta el a minden helyzetre felkészített otthonát, azóta azonban újabbak épültek az övéhez hasonló óvóhellyel felszerelve.
„Nukleáris csapás esetén a nappaliba vagy a bunkerbe menekülnél?” – magyarázta saját elhatározásának hátterét Jones.
A bunkergyár
A fegyverkezési kiadások tavaly világszerte 91,4 milliárd dollárral emelkedtek, ezzel egyidejűleg pedig fokozódott a magánbunkerek iránti kereslet. A kínálat minden igényt kielégít: rendelhetők kis férőhelyes „fémdobozok” és egészen különleges, extravagáns, föld alatti kastélynak számító óvóhelyek egyaránt.
Azt a hamis látszatot keltik, hogy a nukleáris háború túlélhető – állítják a kritikusok, akik szerint a túlélni szándékozók a veszélyre összpontosítanak ahelyett, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedését próbálnák meghiúsítani.
Bunkerekre egyáltalán nincs szükség – ezt hangoztatja az amerikai Szövetségi Válságkezelési Ügynökség, a FEMA, amelynek terjedelmes útmutatója szerint a lakosságnak egyszerűen védett falak közé, ideális esetben pincébe kell vonulnia legalább egy napra. A már meglevő helyiségek oltalmaznak a radioaktív csapadéktól – írták a FEMA szakemberei.
Néhány amerikai ezzel szemben a házi bunkerekben bízik, de nem csak egy atomcsapás, hanem terrortámadás vagy polgári zavargás átvészelésének idejére.
„Az emberek biztonságban akarják tudni a családjukat” – mondta az egyik texasi bunkergyár vezérigazgatója, aki szerint cége, az az Atlas Survival Shelters a legnagyobb a világon.
A világjárvány, Ukrajna megszállása és a Hamász elleni háború csak növelte az eladást – jegyezte meg Ron Hubbard, aki szerint az Atlas bunkerei a természeti csapások, a tornádók, a hurrikánok, a vulkánkitörések, a járványok és persze a nukleáris csapadék következményeitől is óvnak.
Igazi texasi hazafiként mindig egy csőre töltött puska van a keze ügyében, irodája ablakait pedig fémhálós pajzs védi a Molotov-koktéloktól.
Egy évtizede barkácsolta össze saját óvóhelyét, aztán fantáziát látott abban, hogy másoknak is építsen. A legolcsóbb húszezer dollárba, alig nyolcmillió forintba kerül, a legdrágább pedig szintén több millióba, de dollárban.
A nukleáris háború, „ha egyáltalán lesz ilyen”, nagyon is túlélhető abban az esetben, ha valaki nem hal meg a robbanásban – állítja magát szakértőnek tartva.
Ebben nem téved – mondják az amerikai kormányzat katasztrófavédelmi szakértői.
A vaklárma
A radioaktív sugárzásnak való kitettség teljesen megelőzhető, hisz a sugárzás a detonáció után következik be – emlékeztet Brooke Buddemeier sugárvédelmi szakértő, aki kormányzati kollégáival együtt egy potenciális csapás következményeit, és a túlélés lehetőségeit értékeli.
Magát a robbanást egy gomba alakú felhő követi, így már az is biztonságban érezheti magát, aki bejut egy zárt helyiségbe, minél távolabb attól a helytől, ahol a nukleáris permet földet ér.
A végzetes és fülsiketítő robbanás, majd a fényes villanás után a gombafelhő 15 perc alatt nagyjából másfél kilométert terjeszkedik.
„Szó szerint olyan, mintha homok hullana az ember fejére” – illusztrálja a körülményeket a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium tudósa.
A gombafelhő ellen minden épület bizonyos védelmet nyújt – a FEMA szerint. A Brooke Buddemeier által bemutatott illusztráción a sárga szín a védelem alsó határértékét, a legsötétebb zöld pedig a legbiztosabbat jelzi.
Az amerikaiak felvilágosítása 2018-ban kapott új lendületet azok után, hogy 2018. január 13-án reggel 8:07-kor a Hawaii-szigetek lakosait a televízió és a rádió közvetítésével riadóztatták, mobiljaikra pedig egy ijesztő szöveges üzenet érkezett, csupa nagybetűvel:
„BALLISZTIKUS RAKÉTAFENYEGETÉS A HAWAII-SZIGETEKEN. AZONNAL KERESSEN MENEDÉKET. EZ NEM GYAKORLAT.”
A következő hosszú percekben pánik söpört végig a szigeteken, és forgalmi dugók alakultak ki. Sokan azt sem tudták, merre meneküljenek.
A riasztást először 8:20-kor vonták vissza, de lakosság zömében csak később tudatosult, hogy vaklárma áldozatai. Kiderült, hogy a szokásos rutinteszten a vészhelyzeti központ egyik alkalmazottja véletlenül és tévedésből az éles riasztás gombját nyomta meg a tesztgomb helyett.
A biztonságérzet
Az amerikai kormányzat naprakész útmutatója napjainkban még a kedvencekkel is foglalkozik.
„Óvatosan fésülje ki a háziállat szőréből az esetleg ráhullott részecskéket” – javasolják a szakértők, akik arra is kitérnek, hogy a detonáció és a nukleáris csapadék között eltelt 15 perc „elegendő időt biztosít ahhoz, hogy Ön képes legyen megelőzni a jelentős sugárterhelést”.
A pusztításnál sokkal veszélyesebbnek tartja a nukleáris csapást követő, mélyreható változásokkal járó életmód-rombolást egy massachusettsi képviselő, aki csaknem fél évszázada rendre törvényjavaslatokat terjeszt be a nukleáris fegyverkezés leállításáról.
James McGovern indítványai azonban szintén rendre süket fülekre találnak, és helyette dollármilliárdos tételekkel növekszenek a katonai kiadások. Ő maga hátborzongatónak találja, hogy a FEMA például haszontalan tanácsokkal próbálja „racionalizálni a nukleáris háborút”.
Nem a végítélet napja, hanem a tágas garázs vezérelte a házaspárt, amely néhány éve Dél-Kaliforniában keresett új otthont magának. Egy hirdető nyolc parkolóhelyet kínált, így habozás nélkül megvették a villát, ami alatt egy bunker is húzódott.
Ez volt Jonesék háza, amit családi okok miatt bocsátottak áruba.
Az új, névtelenséget kérő tulajdonos éléskamrának és tárolónak használja az óvóhelyet, de elismeri, hogy „biztonságérzetet nyújt”.
A hidegháború korszaka
Az atombunker nem újkeletű, és nem amerikai hóbort.
A napokban oldották fel a titkosítás alól a szovjet külügyminisztérium levéltára számára, 43 méteres mélységben még 1961-ben épített bunkert.
Ha ilyen óvóhelyet építettek az iratok számára, csak elképzelhető, milyen helyre menekülne az orosz elnök egy atomcsapás esetén.
A Szovjetunió, nem mellesleg, nukleáris robbanófejeket Magyarországon is tárolt – Nagyvázsony mellett még négy helyen.
A nagyvázsonyi atomraktárt a hatvanas évek második felében építtették az úgynevezett 7-es kategóriájú rakétafejek, NATO-jelzéssel a Scud-A típusú rakéták számára. A honvédség 1990. március 28-án vette át ezeket a létesítményeket a kivonuló szovjet csapatoktól.
Egy földalatti galériát rendeztek be abban a titkos, hatalmas föld alatti bunkerben, amelyet 2010-ben fedeztek fel a boszniai Konjicban.
A hidegháború idején kezdték építeni, 1953-ban, 280 méterrel a felszín alatt az akkori jugoszláv elit számára, ahonnan vészhelyzet esetén, Tito vezetésével egy 350 fős csapat irányíthatta volna az országot.
A kiterjedt létesítmény építése a becslések szerint 4,6 milliárd, mai értéken húsz milliárd dollárt emésztett fel. Egy évvel Tito halála előtt, 1979-ben fejezték be.
A svájci példa
Az Egyesült Államokhoz hasonlóan napjainkban Németországban és a skandináv államokban appok és brosúrák adnak tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan építsenek bunkert, halmozzanak fel élelmiszert és éljenek áram nélkül a helyiek, ha a legrosszabb bekövetkezik.
Svájc ezzel szemben már 1962-ben törvénybe foglalta, hogy minden lakosra – a népesség akkoriban 7,3 millió volt – legalább egy négyzetméternyi óvóhelyet kell építeni.
Aki bunker nélkül épített új ingatlant, annak közösségi óvóhely kialakításához kellett arányosan hozzájárulnia.
A szigorú szabályozás miatt Svájc a tökélyre fejlesztette az óvóhelyek építését, így nem meglepő módon két diktátor, az iraki Szaddám Huszein és a líbiai Moammar Kadhafi is svájci cégeket kért fel bunkereik megtervezésére és felszerelésére.
A családi óvóhelyek zömét egyébként borospinceként vagy éléskamraként hasznosítják annak ellenére, hogy vegyi vécével kellett felszerelni a helyiségeket.
Svájcban 1962 óta 12 milliárd frankot költöttek az óvóhelyekre, amelyekben 2022 óta a csaknem 9 millióra növekedett teljes populáció védelemre talál.
Az összeg elenyésző ahhoz képest, amit a pénzügyi válságokkal küszködő Jugoszláviában a szűk elit, pár száz ember oltalmára fordítottak.