Oroszország 2025: a Kreml nem szorul békekötésre gazdasági kényszerből, bár vannak súlyos problémái

Az erőforrásveszteségek közepette is fenntartható a hadigazdaság

HIRDETÉS

Amikor 2022 márciusában az ukrajnai invázió kibontakozott, Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy a nyugati szankciók „lerombolják a rubelt, mert az orosz gazdaság a felére csökkenés felé halad”. A Kreml akkor kigúnyolta Biden jóslatát, amit a nyugati vágyálom jelének tekintett.

Az orosz kormánynak bizonyos tekintetben igaza lett, mert bár a nemzeti jövedelem valóban csökkent az inváziós év során, de a növekedés a rákövetkező két évben már 3,6-3,8 százalékkal bővült. Paradox módon - a jelenlegi adatokkal számolva - az orosz GDP 2029-re meghaladja a háború előtti szintet, sőt, a putyini korszak legjobb évének teljesítményét is (2013). A Nemzetközi Valuta Alap jelentése szerint a hatalmas mértékben megugrott katonai kiadások segítenek megvédeni Moszkvát a nyugati szankciók csapásaitól. 

Ezeknek az adatoknak a birtokában nem látszik közvetlen sürgetés arra, hogy a Kreml átformálja a jelenlegi gazdaságpolitikát. Mégis, 2025 kezdőpontján komolyan felmerül a kérdés, hogy Oroszország mennyire érzi meg a nyugati szankciók és a növekvő háborús kiadások terhét, mivel azt még a moszkvai kormány sem tagadja, hogy komoly nehézségekkel szembesülnek a büntető intézkedések miatt.

Az orosz gazdaság ellenállóképessége három alapra épül: a felhalmozott jelentős tartalékokra, a továbbra is viszonylag stabil energetikai bevételekre, valamint arra a politikai képességre, hogy az állam képes korlátozni a háború negatív hatásait a polgári gazdaságra nézve.

Az újabb adatok szerint a kapacitások morzsolódnak, de nem viharosan. A folyamat azonban látható, és némi újragondolást követel a Moszkva-parti erődítményben.

Békeidőben egy ilyen helyzetben komplex reformokat kellene végrehajtani, de háborús körülmények között és a feszült geopolitikai helyzetben a reformizmusnak nincs tere. Nem ezek az évek lesznek azok, amikor az orosz vezetés nekilát a széleskörű átalakításnak, hanem inkább a helyzet romlását kell megakadályoznia. Ezzel tudja a háborús szükségleteket relatív egyensúlyban tartani a gazdaság és a lakosság követelményeivel.

A mindent megelőző legfőbb politikai cél az, hogy semmiképp ne kelljen a háborút anyagi-termelési vagy pénzügyi okokból befejezni, és egy nagyobb visszaesés ne kényszerítse tárgyalóasztalhoz Moszkvát. A jelek szerint erre nem is kényszerül.

Mégis, fennáll a recesszió veszélye?

Noha a hadiiparra áthangolt gazdaság növekedést mutat, az utóbbi fél év elszabadult inflációja válaszúthoz vezette a gazdaság irányítóit. A hadiipari megrendelések okozta túlfűtöttséget látva a Központi Bank tett is lépéseket a kereslet lehűtésére, amihez az irányadó kamatok emelését és az államilag támogatott hitelek bevetését határozta el. A jegybanki kamatszint elérte a 21 százalékot, és a jelzések szerint ez tovább emelkedhet 2025-ben, és megostromolhatja a 25 százalékos lélektani határt.

Mindezek következtében a vállalatok hitelezése erősen leszűkült, és több téren a kisebb vállalkozások krízishullámát indította el. Ugyanakkor korlátozta a lakossági fogyasztást és hitelfelvételeket, ami az infláció elleni küzdelem fontos eszköze, mint a megtakarítások ösztönzője. Az intézkedések drágábbá teszik a hitelre alapozott vállalati és privát költekezést, jövedelmezőbbé a megtakarítást, és lehűtik a túlpörgetett beruházásokat.

Ezt a bűvészmutatványt úgy kell elvégezni, hogy közben a hadigazdaság beszállítói kapacitásai ne sérüljenek, és a hadsereg ellátottsága zavartalan maradjon.

Az orosz vezető bankárok és közgazdászok látnak recessziós jeleket, és ezeket jelzik is a Kreml felé. Legfőbb aggodalmuk a hitelre támaszkodó vállalkozások bukása vagy fizetésképtelensége. A Központi Bank felmérést tett közzé orosz közgazdászok körében, amely 1,5 százalékos GDP-növekedést jósol jövőre, de figyelmeztetnek arra is, hogy a jegybanki lépések lassulást eredményezhetnek. Ezt állítja Jevgenyij Nadorszin, a PF Capital tanácsadó cég közgazdásza, aki szerint az éves 25%-os kamatláb átlépése nagyban megnövelné a recesszió valószínűségét. 

A szakember azt mondja, hogy „egyáltalán nem is értem, hogyan fejlődhet az orosz gazdaság ilyen körülmények között. Látom, hogy jön a recesszió, és így tulajdonképpen a recessziónak kell megoldania az inflációval kapcsolatos fő problémákat?” – idézte Nadorszint a Kommerszant gazdasági napilap. 

Alekszandr Iszakov, a Bloomberg oroszországi vezető közgazdásza egyetért azzal, hogy megfogható közelségbe került a 25 százalékos irányadó kamat. Iszakov szerint nem szakmai, hanem politikai döntés fog születni, és a Kreml inkább a recessziót vállalja, mint a további áremelkedéseket. Erre tippel Rogyion Latipov, a második legnagyobb orosz hitelezőnek, a VTB-nek vezető közgazdásza is.

Véget ér a háborús bérrobbanás?

Az előrejelzések szerint az orosz reálkeresetek növekedése a felére csökken. Az előző bérnövekedés elég magas volt ahhoz, hogy meghaladja az inflációt, mivel a munkaadók pénzt költöttek arra, hogy a példátlanul feszes munkaerőpiacon vonzzák a munkavállalókat. Az előző két évben megcsodált béremelkedési hullám idén véget érhet.

A szárnyaló háborús költekezés megerősítette Putyin elnök támogatottságát a munkásosztály körében, mert a korábban rosszul fizetett kékgalléros munkavállaló azt tapasztalta, hogy fizetése az ukrajnai invázió óta erőteljesen emelkedett. A bércsoda azonban véget érhet, és ha a munkaerőpiac feszes marad, nem valószínű, hogy a védelmi szektoron kívüli cégek továbbra is hajlandóak vagy képesek lesznek a béremelésre. 

Ezen a téren jelentős zuhanásra számít a jegybanki felmérés, amely szerint a reálbérek növekedése 2025-ben várhatóan 3,1 százalékra esik vissza a tervezett 8%-ról. Ez viszont már társadalmi feszültségekkel is járhat. „Ha egy cégnek hitele van, akkor többet kell költenie adósságszolgálatra a magas kamatok miatt. Ennek megfelelően az inflációt követő béremelési források korlátozottak lesznek, és a növekedés lassulhat” – mondta erről a Kommerszantnak Jelena Kiszeljova elemző. Politikai tekintetben nagy kérdés, hogy ez mennyire érinti a családokat és főként a nyugdíjasokat, akik a rendszer legszilárdabb támogatói bázisát alkotják.

Mi történne egy második részleges mozgósítás esetén?

További változó, amely hatással lehet az orosz gazdaságra és a munkaerőpiacra, a kényszermobilizáció második hullámának kilátása. Oroszország eddig elsősorban a kelet-ukrajnai hadműveletekhez pótolta a haderőt azzal, hogy szerződéses katonákat vonzott magas fizetéssel, bejelentkezési bónuszokkal és a veteránoknak ígért végkielégítésekkel és kárpótlásokkal. 

Előfordulhat azonban, hogy már nem elég az önkéntesekre támaszkodni, ha Oroszország ki akarja terjeszteni hadászati tevékenységét, például olyan nagyvárosok visszavételi kísérletével, mint Harkiv.

Az orosz katonai vezetők már 2024-ben buzdították Putyin elnököt, hogy hajtson végre egy újabb kényszermozgósítást a megszálló erők fellendítésére. Az elnök erre nem mutatott hajlandóságot, mert politikailag túlzottnak tartotta a veszteségek lehetséges mértékét az elérhető sikerrel szemben.

Az önkéntes toborzási rendszerbe integrált sok új katona általában idősebb, alulfoglalkoztatott, vagy fizikailag kevésbé alkalmas. Egy nagyobb mozgósítás viszont több százezer jó munkaerejű férfit vonna ki a gazdaságból, beleértve a rendkívül termelékeny szektorokat is. Példa erre, hogy a 2022 őszi első mozgósításkor sok mezőgazdasági dolgozót vittek a frontra, miközben ez a gazdaság egyik legkritikusabb ágazata.

A mobilizáció esetleges második további fejfájást okozna a szűk munkaerőpiacon toporgó cégeknek, ami hozzájárulhat a gazdasági lassuláshoz. Ilyen döntés azt is eredményezheti, hogy a fiatalok újabb hulláma menekül el az országból, felidézve a 2022-es mozgósítást követő többszázezres elvándorlást. 

Az olaj- és gázbevételek csökkenni fognak, de nem kritikusan

Oroszország olaj- és gázértékesítéséből származó bevételei fontos stabilizáló tényezőt jelentenek a háborús gazdaság számára, főként a keményvaluta forrásaként. A nyugati szankciók áradata ellenére az orosz bevételek várhatóan nem fognak összeomlani, és Moszkva továbbra is elfogadható áron tudja szállítani olaját vásárlóinak, annak ellenére is, hogy gázpiacának jelentős részét közben elvesztette. Utóbbit alternatív útvonalak kiépítésével próbálja kompenzálni, mert az európai piacnak jórészt búcsút kellett intenie.

Biztosnak látszik, hogy az energetikai szektorból származó orosz bevételek nem nagyon csökkennek a 2023-as érték alá, ami 8,8 billió rubelt (84,6 milliárd dollárt) tett ki. Ez volt az összes költségvetési bevétel 30 százaléka – mondja Kirill Rogyionov energiapolitikai elemző. Szerinte az előző két évhez hasonlóan az olajjal kapcsolatos adók járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a költségvetéshez.

Vannak azonban lefelé mutató kockázatok az orosz energiaipar számára. Főként az, hogy az orosz olaj ára a mérsékelt szint környékén marad, hordónként 70 dollár körül. Ez még elfogadható szint Oroszország számára, de a háborús gépezet finanszírozásához már nem elegendő, míg korábban az volt.

Fenyeget az is, hogy Oroszország további kedvezmények felkínálására kényszerülhet vásárlói felé, ha az USA emeli a szankciókat Moszkvával szemben. 

Mi lesz a rubellel?

Előrejelzés: Elemzők szerint a rubel 10-20%-kal gyengül a dollárral szemben 2025-ben, és dolláronként 110-120 körüli szinten stabilizálódik. 

Miközben az orosz cégek még mindig külföldön értékesítik áruikat, elsősorban energiaforrásaikat, devizáért, ennek a devizának az országba való visszajuttatása kihívást jelent, részben a növekvő szankciók miatt. 

Ehelyett az orosz cégek gyakran inkább az országon kívüli számlákon tartják a devizabevételeiket – mondta Szergej Kjesztanov közgazdász.

Ez lehetővé teszi, hogy ezt a pénzt más orosz vállalatok is felhasználhassák, amelyeknek devizára van szükségük áruimporthoz, és Oroszországon belül rubelben fizethetik vissza ezt a valutát. 

A fenti folyamatok devizahiányhoz vezettek az országban, ami nyomást gyakorol a rubelre. Novemberben Oroszország fő exportőrei egy hónap alatt 8 milliárd dollárral kevesebb devizabevételhez jutottak, ami 43 százalékos csökkenést jelen 2023 novemberéhez képest. A rubelre nehezedik még Oroszország stabil importja, amelyet a szűk keresztmetszetek miatt nem pótolhat a hazai termelés.

2014 óta a dollár-rubel árfolyam a háromszorosára romlott tavaly év végére. Alekszandr Potavin, a Finam cég moszkvai elemzője szerint a rubel 2025-ben tovább fog gyengülni, de nem feltétlenül zuhanásszerűen. „Nincs kétségünk afelől, hogy a dollár árfolyama visszatér a 2022. márciusi csúcsra, körülbelül 121 rubelre, de ha a Brent olaj hordónkénti ára 70 dollár alá süllyed, akkor a rubel sokkal gyorsabban fog gyengülni” – nyilatkozta a szakértő.

Ez a romlás azért fenyegető, mert megnehezíti Moszkva számára a kritikus fontosságú termékek és alapanyagok beszerzését azoktól az országoktól, amelyek nem álltak be a szankciós sorba. Mindez főként a Kína és India felé való kitettséget növeli, ami azzal a stratégiai veszéllyel jár, hogy Oroszország tartósan függővé válik ezektől a kormányzatoktól, mivel - Pavel Rjabov pénzügyi elemző előrejelzése szerint - 2025-ben a rubel dollárral szembeni átlagos árfolyama 110 körül lesz, és folyamatosan leértékelődik a következő években.