Szombaton este újranyitják az öt éve leégett Notre Dame-ot. A franciák nagy becsben tartják a párizsi székesegyházat, pedig messze nem a legnagyobb katedrális. Ennek bizonyítéka, hogy rövid idő alatt a tényleges költségeknél sokkal többet adományoztak a felújítására.
HIRDETÉS
„Akár hisz az ember Istenben, akár nem, a Notre-Dame egy egyetemes jelkép, amit csodálatos visszakapni, és újra felfedezni” – lelkesedett napokkal a megnyitás előtt Sébastien Truchot, egy építész, akinek a felújított székesegyház közelében van az otthona.
A francia elnök azt a több mint ezer kézműves mestert méltatta, akik segítették az újjáépítést. Emmanuel Macron az „évszázad projektjének” nevezte a katedrális lángra lobbanása óta, az eltelt öt és fél évben végzett munkát – amellyel az avatott asztalosok, kőfaragók és restaurátorok begyógyították, az államfő szavaival élve, a „nemzet testén ejtett sebet”.
Ez alatt az idő alatt helyreállították az üszkös tornyokat, a támfalakat és pilléreit, és a többi között a kimérát, a nőstény mitológiai szörnyet is idéző, kőből faragott vízköpőket.
Az ólomüveg ablakok, a márványszobrok és az aranyozott díszítések szebben ragyognak, mint 2019. április 15. előtt.
A tűzvész oka
Azon a napon 18:18-kor tűz ütött ki a tetőszerkezet alatti padlástérben, két perccel később pedig a riasztó is megszólalt. A látogatókat kitessékelték, az egyik kiküldött őr pedig téves helyszínen – a szomszédos sekrestye padlásán kereste a riasztás forrását. Újabb negyed óra telt el, mire társai háromszáz lépcsőt megmászva feljutottak a székesegyház padlásterébe, és felfedezték, hogy az ég.
Visszatérésük után hívták csak a tűzoltókat, akik egy perccel hét után értek a helyszínre.
Akkor már fekete füst gomolygott a tornyokból, majd a lángnyelvek is felcsaptak.
A négyszáz tűzoltó és száz kormányzati alkalmazott órákon át viaskodott a lángokkal. A tetőszerkezet megmentéséről gyorsan letettek, és a tornyok védelmére összpontosítottak. Este 21:45-kor jelentették, hogy a tűzvészt ellenőrzésük alatt tartják, de csak négy nap elteltével erősítették meg, hogy minden kockázat elhárult.
A flèche, a templomtorony a tűz martalékává lett, és leégett a tetőszerkezet nagy része is.
A székesegyházban őrzött műtárgyakban és felbecsülhetetlen értékű relikviákban nem esett kár.
A Notre-Dame-ot ugyanis éppen tatarozták, erre az időre pedig a templomi értékeket a biztonságos sekrestyében tárolták.
A tűzvész oka pontosan sosem derült ki. Az első évfordulón közzétett nyomozati jelentés szerint a tüzet „egy eldobott cigarettavég vagy rövidzárlat” válthatta ki. A szándékos gyújtogatást gyorsan kizárták.
Egy évvel a tűzvész után a Notre-Dame méhei már újra mézet termeltek. A 2013-ban a szomszédos sekrestye tetejére telepített, időközben 180 ezres állományra duzzadt raj nem hagyta el a királynőt. Csodával határos módon kaptáraikban maradtak, és túlélték a katasztrófát.
A múlt
I. Klodvig trónra kerülése után a frank királyság „keresztény” fővárosa Párizs lett, amely a vaskorban és a római birodalom idején élő gall törzsről kapta a nevét. Ekkoriban épült a mai székesegyház helyén, a 6. században az első, Szent Istvánnak szentelt templom, a Saint-Étienne.
A város felvirágzása azonban csak hat évszázaddal később kezdődött – a normann invázió után. Párizs – főiskoláival, filozófiai és teológiai egyetemével – a művészeti és szellemi élet góca volt.
A Miasszonyunknak ajánlott katedrális, a Notre-Dame építése Maurice de Sully püspök irányításával 1163-ban kezdődött. A főhajót röpke két évtized alatt fejezték be. A katedrálist azonban még hosszú évtizedekig építették.
A falait támasztó hidazott pillérek a 13. század kezdetén készültek el.
Ebben az időszakban Párizs lakossága megkétszereződött.
A jeruzsálemi keresztes hadjáratok és az ősrégi Szent Jakab-út, az El Camino hívek tömegeit mozgósította. A párizsi sziget, az Île de la Cité kulcsfontosságú átkelőhely volt a Szajnán. A környéken tobzódtak az árusok.
Krisztus szenvedésének ereklyéivel a szentté avatott IX. Lajos tért vissza Jeruzsálemből. A szakrális kincset körmenetben szállították a katedrálisba.
Az idő persze kifogott az építményen, amely a 19. században összeomlással fenyegetett. A Notre Dame-i toronyőr, Victor Hugo regénye azonban annyira fellendítette a székesegyház népszerűségét, hogy az állam magára vállalta a helyreállítás költségeit.
Nagyjából ekkor, 1838-ban készült az első fotó a mai formájára hasonlító katedrálisról, amelyet az UNESCO 1991-ben a Világörökség részévé nyilvánított.
A Notre-Dame Franciaország egyik leglátogatottabb műemléke.
A feltámadás
A tűzvészt követő, öt és fél évig tartó felújítás után a székesegyház nem lesz ugyanolyan, mint korábban.
Szebb lett.
„Mintha csak most épült volna fel” – mondta a Bloombergnek Henri Chalet, a Notre-Dame négy kórusának igazgatója, aki egy próbára látogatott el a nagyszabású megnyitó előtt.
Az évszázadokon át elkoszolódott kövek úgy ragyognak, mint új korukban, és a festmények is visszanyerték eredeti fényüket.
„Olyan színek ölelnek körül, amelyeket el sem tudtam képzelni” – örvendezett Chalet.
Párizsnak és Franciaországnak a halálból feltámadt jelképe kifogástalan állapotban várja a jövőt.
Ebben nem kis szerepet játszott, hogy a legtehetősebb, a luxuscikkek forgalmazásával elhíresült családok rövid idő alatt eurószázmilliós adományokat ajánlottak fel. Az anyagi juttatásokon kívül 846 millió euró gyűlt össze készpénzben. A helyreállítás tényleges költsége ennél jóval kisebb, 700 millió, így bőven maradt pénz a környék felújítására is.
Emmanuel Macron egy új, kortárs torony híve volt, ám elképzelését végül saját döntése torpedózta meg, amely ötéves határidőt szabott meg a munkálatok befejezésére.
Pedig az építészek ötletei szárnyalni kezdtek rögtön a tűzvész után.
Az „ikertornyok”
A párizsi Notre-Dame messze a leghíresebb, de messze nem a legnagyobb. A Miasszonyunk gótikus katedrálisa Amiens-ben kétszer akkora, mint a francia fővárosban levő székesegyház.
A leégett templomtorony utánzat.
Az eredeti, 1220-ból származó a 19. század derekán már annyira romos állapotban volt, hogy 1859-ben újat építettek a helyére.
A tűzvészben elpusztult pótlását egy éve fejezték be.
A francia 0 kilométerkő pontosan a Notre-Dame előtt nyugszik 1924 óta, míg a magyar Budán, a Clark Ádám téren.
A Notre-Dame tornyai testvérek ugyan, de nem ikrek.
Mindkettő 69 méter magas, de az északi valamivel nagyobb a délinél, ráadásul tíz évvel idősebb is. A tetőtérig mindkettőn 422 lépcsőfokot kell megmászni.
A lefejezettek
A székesegyház alatt az ókori gall-római város, Lutetia maradványai nyugszanak, amelyet i. e. az első században alapítottak. Az ebből az időből származó egyik emlékművet 1710-ben fedezték fel.
A Hajósok oszlopának nevezik, ugyanis a Szajna hajósai ajánlották fel Tiberiusnak. A faragványokat a közeli Musée de Cluny-ban állították ki.
A Notre-Dame-ban állt viszont a tűzvészig Jézus töviskoronája, amelyről azt tartják, hogy a Megváltó keresztre feszítése előtt viselt fájdalmas „fejdísz” eredeti darabkáit is tartalmazza.
Ez volt az az ereklye, amelyet IX. Lajos király 1238-ban szállított Párizsba.
A töviskoronát kimentették a lángokból, és 2019 óta átmenetileg a Louvre páncélszekrényében őrzik.
A Notre-Dame-ban koronázták francia királlyá VI. Henrik angol uralkodót 1431-ben, majd Bonaparte Napóleont 1804-ben. A Miasszonyunk katedrálisban avatta boldoggá Jeanne d’Arc-ot X. Pius pápa 1909-ben.
A francia forradalom idején a Notre-Dame homlokzatán álló királyok szobrai közül huszonnyolcat lefejeztek. A rebellisek abban a hitben éltek, hogy Franciaország uralkodóinak állítottak emléket. Évezredeket tévedtek: Júdea ősi királyai voltak.
A fejek közül huszonegyet megmentettek. Ezek szintén a Musée de Cluny-ben tekinthetők meg. A hiányt a 19. századi restaurálás során pótolták – utánzatokkal.
A forradalom áldozatai lettek – a többi francia templomhoz hasonlóan – a Notre-Dame harangjai is, amelyeket beolvasztottak, majd ágyúkat öntöttek belőlük.
Csak a kolosszális, az Emmanuel névre hallgató nagyharang menekült meg, mert túl nehéz volt ahhoz, hogy leemeljék a helyéről.
A vesződséges munka
Attendre 107 ans, 107 évet várni – a szólás a mai napig megmaradt a francia nyelvben.
A több mint egy évszázaddal az elhúzódó munkát jelölték, ennyi ideig tartott ugyanis az eredeti Notre-Dame felépítése, amit 1163-ban kezdtek, és 1330-ban, sőt egyes források szerint csak 1345-ben fejeztek be.
Ma inkább negatív előjellel használják arra a bosszúságra utalva, amit egy sokáig tartó építkezés vált ki.
A félig leégett Notre-Dame felújítására nem kellett ennyit várni: a munkálatokkal 2063 nap alatt végeztek, az ünnepi megnyitó másnapjától, december 8-tól pedig a nagyközönség is látogathatja a megszépült katedrálist.