Először mondta ki egy jelentős emberi jogi szervezet, hogy a 14 hónapja tartó konfliktus a Gázai övezetben már népirtásnak minősül.
HIRDETÉS
Az Amnesty International jelentése szerint Izraelnek a Hamász ellen a Gázai övezetben folytatott háborúja a nemzetközi jog szerint népirtásnak minősül.
A Gázai övezetben 2023 októbere és 2024 júliusa között történteket vizsgáló, csütörtökön közzétett 296 oldalas jelentés megállapította, hogy Izrael „folyamatosan és teljes büntetlenséggel (...) szabadította a poklot” az övezet 2,3 millió lakosára, megjegyezve, hogy a Hamász által 2023. október 7-én izraeliek ellen elkövetett „atrocitások”, amelyek a háborút kiváltották, „nem igazolják a népirtást”.
Az Amnesty nem, de több jogi szakértő és népirtással foglalkozó tudós állítja, hogy az október 7-i támadás is népirtás volt.
Izrael „a népirtásról szóló egyezmény értelmében tiltott cselekedeteket követett el, nevezetesen gyilkosságot, súlyos testi vagy lelki sérüléseket, valamint a gázai palesztinok számára olyan életkörülmények szándékos előidézését, amelyek a fizikai megsemmisítésüket célozzák”, azzal a „konkrét szándékkal, hogy elpusztítsa a palesztinokat” a területen - áll a jelentésben.
Ez az első alkalom, hogy az Amnesty népirtás bűncselekményét állítja egy folyamatban lévő konfliktus során. Ez az összefoglaló az ENSZ palesztinai különmegbízottjának márciusi jelentésére épül, amely arra a következtetésre jutott, hogy „alapos okkal feltételezhető”, hogy Izrael népirtást követ el a palesztinok ellen.
„Elrettentő megállapításainknak ébresztőnek kell lenniük: ez népirtás, és ennek most azonnal véget kell vetni,” jelentette ki Agnès Callamard, a szervezet főtitkára egy szerdai sajtótájékoztatón.
Az Amnesty a Gázai övezet megszállásával összefüggésben a segély- és energiaellátás szándékos akadályozását, valamint a „hatalmas károkat, pusztítást és kitelepítést” említette, ami a vízellátási, higiéniai, élelmiszer- és egészségügyi rendszerek összeomlásához vezetett.
„Nem feltétlenül úgy indultunk el, hogy erre a következtetésre jutunk. Tudtuk, hogy fennáll a népirtás veszélye, ahogy azt a nemzetközi bíróság is kimondta,” mondta a Guardiannek Budour Hassan, az Amnesty-nél dolgozó, Izrael és a megszállt palesztin területek kutatója. „Ha összeillesztjük a pontokat, a bizonyítékok összességét, nem csak a nemzetközi jog megsértéséről van szó. Ez valami mélyebb dolog.”
A jelentésben szereplő fő vádak a következők:
- a katonai offenzíva példátlan léptéke és nagyságrendje, amely olyan sebességgel és olyan szinten okozott halált és pusztítást, amelyhez foghatót a 21. század egyetlen más konfliktusában sem tapasztaltak;
- a megsemmisítés szándéka, miután figyelembe vették és elvetették az olyan érveket, mint az izraeli vakmerőség és a civil életek érzéketlen semmibevétele a Hamász üldözése során;
- a civilek és a polgári infrastruktúra elleni ismételt közvetlen támadások során elkövetett gyilkosságok és súlyos testi vagy lelki sérülések okozása, illetve szándékos, válogatás nélküli támadások; és
- a fizikai pusztulást eredményező életkörülmények megteremtése, mint például az orvosi infrastruktúra lerombolása, a segélyek akadályozása, valamint a lakosság 90%-ának ismételt, önkényes és átfogó evakuálása arra alkalmatlan területekre.
Mint megszálló hatalom, Izraelnek jogilag kötelessége gondoskodni a megszállt lakosság szükségleteiről - mondta szerdán Kristine Beckerle, az Amnesty közel-keleti és észak-afrikai csoportjának tanácsadója. Izrael májusi offenzíváját Rafah ellen, amely addig az övezet utolsó viszonylag biztonságos helye volt, a szándékok megállapításában jelentős fordulópontnak nevezte.
„[Izrael] Rafahot tette meg a fő segélypontnak, és tudta, hogy a civilek oda fognak menni. A Nemzetközi Bíróság felszólította őket, hogy hagyják abba, de ők mégis folytatták” - mondta. „Rafah kulcsfontosságú volt.”
A terület egészségügyi tisztviselői szerint legalább 47 ember, köztük négy gyermek halt meg kedden a Gázai övezetben légicsapásokban, köztük legalább 21 olyan, aki a Hán Júnisz városának közelében lévő, kitelepítetteknek otthont adó sátortáborban húzta meg magát. Az izraeli hadsereg közölte, hogy a Hamász fegyvereseit vette célba.
Az Amnesty felszólította az ENSZ-t, hogy szerezzen érvényt a tűzszünetnek, vezessen be célzott szankciókat az izraeli vezetők és a Hamász tisztségviselőivel szemben, és hogy a nyugati kormányok, például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország állítsa le a biztonsági segítségnyújtást és a fegyvereladást Izraelnek.
A jogvédő csoport sürgette a nemzetközi büntetőbíróságot is, amely a múlt hónapban elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant volt védelmi miniszter ellen, hogy a háborús bűnök listájára, amelyet vizsgál, vegyék fel a népirtást.
Végül a civil túszok feltétel nélküli szabadon bocsátására szólított fel, valamint arra, hogy „az október 7-én elkövetett bűncselekményekért felelős Hamászt és más palesztin fegyveres csoportokat vonják felelősségre”.
„A népirtás azonosítása összetett feladat”
A jelentés valószínűleg felháborodást vált ki Izraelben, és antiszemitizmus vádját fogja kiváltani. Több jogi szakértő és népirtással foglalkozó tudós állítja, hogy az október 7-i támadás is népirtás volt.
A holokauszt vezetett a zsidó állam létrehozásához és a genfi egyezményekhez, amelyek a népirtást büntetendő bűncselekményként kodifikálták, és törvényen kívül helyezték. Mindkét kezdeményezés a nemzetközi közösség „soha többé” válasza volt a nácik által a második világháborúban az európai zsidókon elkövetett borzalmakra.
A jelentés következtetése szerint az Amnesty „elismeri, hogy sokan ellenállnak és hezitálnak a népirtási szándék megállapításával kapcsolatban, amikor Izrael gázai magatartásáról van szó”, ami „akadályozza az igazságszolgáltatást és az elszámoltathatóságot”.
„Az Amnesty International elismeri, hogy a fegyveres konfliktusokban elkövetett népirtás azonosítása összetett és kihívást jelentő feladat, mivel egyszerre többféle cél is létezhet. Ennek ellenére kritikus fontosságú a népirtás felismerése, és ragaszkodni kell ahhoz, hogy a háború soha nem mentheti fel azt” - áll a közleményben.
Az Amnesty közölte, hogy a jelentés terepmunkán, 212 emberrel - köztük áldozatokkal, szemtanúkkal és egészségügyi dolgozókkal - készített interjúkon, kiterjedt vizuális és digitális bizonyítékok elemzésén, valamint az izraeli kormány és katonai szereplők több mint 100 nyilatkozatán alapul. A jelentés videókat és fotókat is felhasznált, amelyeken katonák háborús bűnöket követnek el vagy ünneplik azokat.
A szervezet hozzátette, hogy az eredményeket több alkalommal „széles körben” megosztották az izraeli hatóságokkal, de nem kaptak választ.
Az Amnesty 2022-ben a Human Rights Watch és a tekintélyes izraeli B'Tselem civil szervezethez csatlakozva egy nagyszabású jelentést adott ki, amelyben apartheiddel vádolta Izraelt, annak a növekvő mozgalomnak a részeként, amely az izraeli-palesztin konfliktust nem területi vitaként, hanem az egyenlő jogokért folytatott küzdelemként kívánja újrafogalmazni. Izraeli politikusok antiszemitizmusra hivatkozva a jelentés visszavonását követelték.