Donald Trump elsöprő választási győzelme, ami szinte teljhatalmat biztosít a számára, megrendítette a Demokrata Pártot. A vesztes alelnök januártól állástalan lesz, de további pályája nyitott, mivel ő maradt pártjának egyetlen jelentős női politikusa.
HIRDETÉS
„Harris még csak 60 éves, és az alelnökség rengeteg tapasztalattal és értékes kapcsolatokkal ruházta fel” – mondja róla egy kaliforniai demokrata képviselő. A vereség ellenére tekintélye és súlya a pártban töretlen, mert mindenki tisztában van azzal, hogy összességében annak a politikai korrektségnek lett a kárvallottja, hogy az utolsó pillanatig hűségesen és kritika nélkül kitartott elnöke mellett, és csak bő két hónapja maradt saját független arculatot és megújított programot felmutatni.
A választási kudarc Bidennek szólt, de Harris vette kézhez
Az amerikai történelemben nem is volt sűrű példa arra, hogy egy alelnök át tudta venni a posztot főnökétől, amikor annak mandátuma megszűnt. Az egyetlen emlékezetes kivétel az idősebb Bush, aki „saját jogú” választási győzelemmel folytathatta Ronald Reagan művét. A 2. viláháború óta az alelnökök közül nem tudott győzni Richard Nixon (1960), Al Gore (2000) és most Harris sem. 1984-ben Jimmy Carter alelnökét, Walter Mondale-t mosta le a pályáról Ronald Reagan.
Mások esetében az elnök halála vagy lemondása emelte a posztra az alelnököt (Harry Truman, Lyndon B. Johnson, Gerald Ford).
Harris még nem adott értékelést a választási vereségről, hanem egyelőre visszahúzódott hátra lévő hivatali kötelezettségeihez. Ezek jórészt már csak protokolláris jellegűek, mivel az elnök nem vetette fel, hogy a maradék időre átengedi neki a hatalmat.
A hátra lévő alelnöki feladatok közül a legérdekesebb a január 6-i kongresszusi esemény lesz, ahol Harris kötelessége Trump győzelmének végleges megállapítása és kihirdetése. Ez a feladat a Szenátus elnökeként hárul rá, miként Joe Bidennek is meg kellett tennie 2016-ban, Trump első győzelme után. Emlékezetes, hogy 2021-ben a végleges elektori jelentés volt az, amit a Capitoliumra támadó tömeg meg akart akadályozni, és emiatt Mike Pence alelnököt is halálra keresték az épületben.
A körforgás a szereplők között annak a következménye, hogy 140 év óta először fordult elő a furcsaság, hogy egy korábbi elnök újra megbízást nyerjen egy kihagyott periódus után. Az alábbi felvétel az egyetlen pillanat, amikor a négy főszereplő (a két elnök és a két alelnök) együtt látható a 2001-es New Yorki terrortámadás évfordulóján.
Az életkor nem számít
Harris 60 életévét kifejezetten ideálisnak tartják a szakértők ahhoz, hogy tovább építse a politikai karriert. Az elmúlt két választás azt igazolta, hogy a magasabb (hatvan feletti) életkor nem izgatja különösebben az amerikaiakat, hiszen Biden is már 78 volt, amikor megválasztották, csakúgy mint most Donald Trump.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 86 éves demokrata veterán Nancy Pelosi újra indulni fog a 2026-os időközi választásokon San Franciscóban, akkor Harris életkora pont megfelelőnek mondható.
Az előzetes közvélemény-kutatások azt sugallják, hogy a demokrata szavazók 2028-ban viszont akarják látni Harrist, és nem rónak rá felelősséget a mostani választási kudarcért. Noha még nem nyilatkozott további terveiről, a kampányban tett kijelentése, amely szerint „soha nem fogja feladni a harcot”, inkább a politikai elkötelezettségre mutat.
A demokratákra négy év keserves küzdelem vár a szupergyőzelmet aratott Trump második periódusában, ami viszont lehetőséget is kínál az eszmék, az értékek és a stratégiák újragondolására, és főként korszerűsítésére. Az elemzők szerint óriási tévesztés lenne részükről, ha kizárólag Trump esetleges hibáira vagy téves döntéseire figyelnének, és közben tovább halogatnák saját megújulásukat, ami Barack Obamával megszakadt.
A liberális újratervezésben Harrisnek vezető szerepe lehet, noha egyelőre még akadályt jelenthet a demokratákra jellemző politikai és befolyásolási 'klán-rendszer', vagyis a korábbi elnökök és klienseik túlzott befolyása. Ugyanakkor lehet számolni azzal, hogy ezek a befolyásoló körök lassan felolvadnak a legutóbbi vereség után, és szélesebb út nyílik a külső körről érkezők számára is. Harrisnek előnye lehet, hogy őt nem sorolják egyik klánhoz sem, és alkalmasnak tartják a függetlenebb gondolkodásra.
A függetlenség képének fontos része, hogy Harrisnek és férjének, Doug Emhoffnak a személyes vagyona nem túlzottan magas (8 millió dollár), és nem politikai-kapcsolati hálózatokból származik. Megtakarításait közszolgálati megbízatásokból szerezte, mint Kalifornia főügyésze, majd az USA szenátora. További jövedelmei könyveinek, jogi kutatásainak és előadásainak jogdíjaiból származnak.
Kate Maeder demokrata stratéga szerint még hosszú karrier áll Harris előtt. „Kellően fiatal a politikához ebben az országban, és sokakat érdekel, hogy mihez kezd ezután. Mindenesetre olyan erős követői bázissal rendelkezik, amit a választások után is használni tud.”
A szakértő szerint Harrist kezdetben jól fogadták a nők, a munkásosztály, a fiatalok és az akadémiai világ körében, de nem volt ideje ezeket a támogatói tömböket egységbe szervezni. Az első hetekben katapultáló népszerűsége október során le is lohadt, és elveszítette kezdeti lendületét. Miként arra sem jutott ideje, hogy távolabb lépjen azoktól a csoportoktól, akiket a konzervatív Amerika nem lát szívesen, főként az iszlamistákat és az illegális bevándorlókat.
A Harrist támogatók szerint a jelenség elsődleges oka az, hogy Joe Biden a végsőkig ragaszkodott elnökjelölti pozíciójához. Végül valóságos zendülésre és tömeges elfordulásra volt szükség saját pártján belül, hogy visszalépésre adja a fejét. Mindez súlyos időveszteséggel járt, miközben Trump már a maximumra pörgette a kampányát. Harris viszont - alelnökként - nem tehette meg, hogy megtámadja elnökének politikáját, és nem is tette. Emiatt sokan teljesen azonosították Joe Bidennel, amit hasztalan próbált cáfolni.
Harris favorit lehet 2028-ban, de lesz tülekedés a demokrata oldalon
„Nagyon sok benne az energia és imádja a mozgást” – jegyezte meg Joel Goldstein, a Saint Louis Egyetem emeritus professzora, aki az alelnökség történetének szakértője. „Sokféle lehetőség áll a rendelkezésére, és egész biztosan aktív akar maradni az elnöki szintű politikában. Ez a pálya teljes egészében nyitva áll előtte”.
„Ha úgy dönt, hogy 2028-ban indul az elnökválasztáson, akkor favorit lenne" - mondja Jim Kessler, a balközép Third Way agytröszt társalapítója. „Persze nem ő lenne az egyedüli kedvenc, de mindenképpen olyasvalaki, aki az élről indulna, pénzt tud gyűjteni, és akit a választók úgy ismertek meg, mint aki jól állta a sarat a Trump elleni rövidke kampányában”.
A lehetséges 2028-as indulók korai listáit már a demokraták feltörekvő nemzedéke uralja. Közülük kiemelkedik Gavin Newsom kaliforniai kormányzó, aki idén kihagyta az előválasztási lehetőséget. Mivel azonban 2026-ban lejár a második mandátuma és nem indulhat újra a tisztségért, sokan remélik, hogy átül az elnöki vonatra.
Gyakran emlegetik az újabb nemzedékből Gretchen Whitmer michigani és Josh Shapiro pennsylvaniai kormányzók nevét is. De a 4 év még olyan távoli, hogy addig sok víz lefolyik a Potomac folyón, és ez Harrisre is vonatkozik.
Harris számára létezik egy másik vonal is, mégpedig éppen Newsommal kapcsolatban. A kaliforniai kormányzóság megüresedése vonzó lehet a politikusnő számára, kivált, hogy a Berkeley Egyetem és a Los Angeles Times novemberi közvélemény-kutatása szerint a kaliforniai szavazók támogatnák őt, ha benevezne a 2026-os kormányzói versenybe.
Van egy további verzió is, amely szerint nem kizárt, hogy Harris esetleg visszatér az állam főügyészi posztjára, amit egyszer már betöltött, és ami 2026-ban szintén megüresedik. Ezzel elsődleges szerepkörbe kerülhet a trumpizmus elleni jogi-politikai küzdelemben, amit Newsom kormányzó már most meghirdetett arra az esetre, ha az új elnök jogellenes intézkedéseket akarna Kalifornia nyakába sózni.
Alig három nappal a választás után Newsom indítványozta, hogy az úgy nevezett 'kék övezet' - azaz az USA liberális többségű államai - tartsanak rendkívüli egyeztetést a progresszív helyi politikák védelmében. Azóta a kék államok főügyészei országszerte be is jelentették, hogy felkészülnek az esetleges harcokra, építve a tagállamok szuverén jogaira olyan helyeken, mint New York, Massachusetts, Oregon, Wisconsin, Michigan és Pennsylvania.
Emellett léteznek államok, amelyeket ugyan Trump elnyert, de a helyi szövetségi ügyészek és bírók demokrata választottak, ezért ellensúlyt képezhetnek az adminisztratív intézkedésekkel szemben.
Még 2032 sem túl késő Harrisnek
Ha a négyéves kaliforniai kormányzói mandátumra hajt rá, akkor Harris valószínűleg kikerülne a 2028-as versenyből. Viszont ez nem feltétlenül jelentené, hogy soha többé ne próbálkozhatna az Ovális Irodával, például 2032-ben, amikor még mindig fiatalabb lesz, mint Biden és Trump volt az indulásuk akalmával.
Szinte függetlenül attól, hogy Harris melyik utat választja „a demokrata ellenállás arca lehet és azzá is kell válnia” – mondja Abou Amara ügyvéd és demokrata stratéga. Egy arcnak mindenképpen lennie kell, ezért elvárja Harristól, hogy a következő 8-12 hónapban mesélje el a választási verseny valódi történetét, miként Hillary Clinton is megtette, miután 2016-ban szintén vereséget szenvedett Donald Trumptól. „Ha a demokraták elkezdenek össze-vissza civakodni a különböző elméletekkel és egymást kezdik hibáztatni, az nem fog segíteni a megújulásban” - mondja az ügyvéd.
„Amúgy meg kijár most neki egy jól megérdemelt idő, hogy pihenjen, átgondolja, ami történt, és töprengjen a következő lépésein” – mondja a Harris-stáb egyik tagja. „Rengeteget dolgozott, és bebizonyította a Demokrata Pártnak és a nemzetnek, hogy van ajánlata a vezetésről, amire a demokraták annyira éhesek. Hogy mit kezd magával azután, azt türelmesen ki kell várni, és közben gondosan és indulatmentesen figyelni Donald Trump első lépéseit.”
Legvégül, a Harrist közelről ismerők azt a lehetőséget teljesen kizárják, hogy az alelnök visszavonulna a magánéletbe.