Az USA történetében egyetlen példa volt csak arra, hogy egy hivatalban ülő elnök lemondjon.
HIRDETÉS
1974-ben Richard Nixon elnök kényszerült önkéntes távozásra, hogy elkerülje a biztosra vehető kongresszusi leváltást (impeachment) a Watergate-botrány miatt. Őt alelnöke, Gerald Ford követte. Mivel az amerikai alkotmány nem ismeri az időközi elnökválasztás fogalmát, az elnök kiesése esetén automatikusan az alelnök veszi át a főparancsnoki tisztet. A történelmi múltban csak Andrew Johnson elnök sodródott a kényszerű távozás peremére egy vitatott kinevezési döntése miatt 1868-ban, de végül megúszta.
Amikor idén nyáron Joe Biden elnök visszalépett a választási versenyből Kamala Harris alelnök javára, az már jele volt annak is, hogy esetleg nem lenne képes betölteni egy következő mandátumot. Most, hogy Donald Trump nyerte el újra a hivatalt, felmerülhet a kérdés, hogy van-e értelme erőltetni Biden megbízatásának teljes kitöltését 2025 január 20-ig, az elnöki beiktatás órájáig.
Ezt a kérdést pendítette meg az X-en közzétett bejegyzésében Nate Silver, a tekintélyes választási statisztikus, de korábban a Politico is foglalkozott egy ilyen lehetőséggel. A YouGov már a választások előtt is feltett egy kérdést a szavazóknak, hogy maradjon-e Biden mindvégig az elnöki székben, amire a válaszadók kétharmada igennel felelt.
Az ismert szakértő, aki korábban több választási eredményt is pontosan jelzett előre, most felidézi a The Washington Post tudósítását a legutóbbi napok eseményeiről, amikor az elnök 6 napos utazást tett Peruban majd Brazíliában, ahol a G20 értekezlet zajlott. A megfigyelések szerint Biden kerülte az újságírók közelségét, nem válaszolt a záporozó ukrajnai kérdésekre, és figyelmét inkább a moszkítók és tűzhangyák elleni kilátástalan küzdelem kötötte le.
A kérdés nagyon kényes és kockázatokkal jár
Amennyiben a jelenlegi alelnök, azaz a választásokon vesztes Kamala Harris kapna rövidke esélyt elnöki képességeinek felvillantására, úgy meg kellene neveznie egy alelnököt is maga helyett. Az illető személyét viszont a most megválasztott 113. Kongresszusnak kellene jóváhagyni, amely immár teljesen republikánus többségű és január 3-án teszi le az esküt.
Ha tehát Joe Biden elszánná magát egy lemondási gesztusra, annak még idén meg kellene történnie. Ha áthúzódna januárra, akkor az új törvényhozás tovább alázhatná az amúgy is válságba vergődő demokratákat azzal, hogy nem szavazza meg az alelnököt, és ezzel gyakorlatilag törvényen kívül helyezi a végrehajtó hatalmat.
További 'apróság', hogy egy ilyen rendkívüli esetben már az új alelnök lenne a Szenátus elnöke, és neki kellene január 6-án véglegesen bejelentenie Donald Trump megbízatását. A jelen állás szerint ez még Harris kényszerű feladata.
Vagyis mindössze 3 nap maradna egy ilyen konfliktushelyzet megoldására, ami a világ felé az amerikai politika kaotikus jellegét sugározná.
No de mégis...
Az elismert szakértő megjegyzi, hogy a világ hirtelen egy extrém veszélyességű hely lett, és a feladatok nagyon nehezek. Ukrajna ügye további magas kockázatú lépésekkel jár, és ezeket a következő két hónapban kell meghozni. Példaként említhető Joe Biden legutóbbi döntése, amellyel engedélyezte Kijevnek a nagyobb hatósugarú ATACMS rakéták bevetését Oroszország ellen, amit nem csak Moszkva, de több kormány és elemző is súlyos eszkalációs lépésnek tekint. Erősen feltételezhető, hogy ezt az engedélyt a Trump-kormány vissza fogja vonni.
A magas kockázatok közé sorolható Izrael fegyver-utánpótlásának fagyasztása, amit viszont Trump - vélhetően - fel fog oldani.
Az elnökválasztás utáni átmeneti szakaszt a 'Béna Kacsa' periódusának nevezik, amikor az előző kormány már nem hoz olyan lényegi intézkedéseket, amivel megköti a következő elnök kezét. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az elnök újra elnyeri a megbízatást, tehát feladata folytatólagos (Eisenhower, Reagan, Clinton, ifj. Bush, Obama).
Most viszont nem ez a helyzet, és okkal merül fel a kérdés, hogy érdemes-e olyan döntéseket meghozni, amiket Donald Trump nagy eséllyel felül fog bírálni? Ilyesmi megtörtént az előző elnökválasztás után is, amikor az új Biden-kormány törölte Donald Trump több elnöki rendeletét.
Ukrajna kiéleződött problémája mellé sorakoznak olyan aktuálisan kiéleződött ügyek, mint a második évébe lépett gázai háború, az iráni nukleáris fegyverkezés, az Unióval való kereskedelmi kapcsolatok, a NATO finanszírozása, a fölerősödött kínai kiberháborús aktivitás, és akkor még Észak-Korea hirtelen militarista nyomulását nem is említettük.
A hazai frontokon is akadhatnak ütközések, mivel Joe Biden az illegális menekültek helyzetének enyhítéséről még idén szeretne rendelkezni, aminek viszont épp az ellenkezőjét hirdette meg a Trump-stáb.
Ha tehát Biden idő előtti visszavonulása komolyan felmerülne, akkor a kérdés nem az lenne, hogy a tiszavirág életű Harris-kormány milyen lépéseket tegyen meg, hanem inkább az, hogy mitől tartózkodjon.
Egyesek támogatják, mások kicsúfolják az ötletet
Jamal Simmons, Harris korábbi stábtagja nemrégiben szintén felszólította az elnököt, hogy mondjon le idő előtt. „Joe Biden fenomenális elnök volt és rengeteg ígéretét beváltotta. Ezekből csak egyetlen van még hátra, amit teljesíthet: az, hogy átmeneti figura lesz” – mondta Simmons a CNN State of the Union című műsorában. A következő 30 napban lemondhat az elnöki posztról, és Kamala Harrist az Egyesült Államok elnökévé teheti” – mondta a Fehér Házi munkatárs.
Mégis, csak kevés demokrata ért egyet a javaslattal, legalábbis nyilvánosan. John Fetterman pennsylvaniai szenátor például szerdán egyenesen kigúnyolta Silver véleményét, és felkérte a kutatót, hogy inkább a munkájára koncentráljon a politikacsinálás helyett.