Moszkva felháborodott azon, hogy Kijev amerikai engedéllyel amerikai rakétákat irányított oroszországi célpontra, miközben seregét észak-koreai katonákkal egészítette ki, ukrajnai polgári célpontokat pedig iráni drónokkal támad.
HIRDETÉS
„Megpróbáljuk elkerülni a harmadik világháborút” – ezt ismételgette az amerikai elnök többször is, hónapokkal azután, hogy Oroszország 2022 februárjának végén megtámadta Ukrajnát. Joe Biden két évvel később, immár béna kacsaként – így nevezik az elnököt, miután megválasztották utódját, és komoly döntéseket általában már nem hoz – engedélyezte, hogy az amerikai gyártmányú ATACMS ballisztikus rakétákat Kijev oroszországi célpontokra irányítsa.
A Pentagon egyes illetékesei korábban a korlátozott készletekre hivatkozva ellenezték, hogy ATACMS kerüljön Ukrajnába. Az ukrán elnök viszont kulcsfontosságúnak tartotta a szélesebb körű ellentámadások indításához. Volodimir Zelenszkij azt mondta: nem tervez csapást mérni orosz városokra vagy civilek ellen.
Az engedély birtokában Ukrajna két nappal később, 2024. november 19-én, helyi idő szerint hajnali 3:25-kor hat rakétát lőtt ki egy lőszerraktárra Brjanszk régióban, ukrán források szerint Karacsevre. Ezek közül ötöt az orosz légvédelem semlegesített, és – Moszkva szerint – a hatodik sem okozott komolyabb károkat.
A térség Ukrajnával határos.
Az ATACMS bevetésének jóváhagyása után korábban azt feltételezték, hogy „nagy hatótávolságú” rakétákat először valószínűleg Kurszk térségében vetik be, az észak-koreai katonák ellen.
A Biden-adminisztráció engedélye jelentős fordulat a háború kimenetelében. Ukrajna hosszú ideig sikertelenül lobbizott a felhatalmazásért, amit végül kevesebb mint két hónappal a leköszönő elnök távozása előtt kapott meg.
A megválasztott elnök, Donald Trump kijelentette: törekedni fog a háború gyors lezárására.
A válaszlépések
A Fehér Ház – amerikai források szerint – az ukrán csapatok védelmére korlátozta rakétái használatát kizárólag Kurszk térségében.
„Az ATACMS rakéták többszöri bevetése Brjanszk régióban a Nyugatnak azt a szándékát jelzi, hogy eszkalációra törekednek” – idézte az orosz külügyminisztert a Moscow Times. Szergej Lavrov a G–20 riói csúcsán azzal érvelt, hogy az „amerikaiak nélkül lehetetlen a csúcstechnológiás rakéták használata”.
Vlagyimir Putyin orosz elnök már a „kilövési engedély” megadása után, a rakétatámadás előtt aláírta az orosz nukleáris doktrína módosítását.
Ez engedélyezi a nukleáris fegyverek – értsd: atombomba – bevetését abban az esetben, ha az Orosz Föderációt támadást éri „bármely nem nukleáris állam által – egy nukleáris állam részvételével vagy támogatásával".
A régóta beharangozott lépés célja annak bizonyítása, hogy a Kreml hajlandó agresszívan reagálni az orosz területet ért, amerikai rakétákkal indított ukrán támadásokra.
Az orosz védelmi minisztérium a támadás után fotót tett közzé az ismeretlen helyszínen állomásoztatott, rövid hatótávolságú Iszkandar rakétákról, amelyeket ukrajnai célpontok elleni támadásra állítottak készenlétbe.
Az Iszkander nem nukleáris fegyver.
Az ATACMS paraméterei
Az amerikai Army Tactical Missile Systems, rövidítve az ATACMS – a kiejtése nagyon hasonlít a támadásokat jelentő angol attacks-re – tulajdonképpen szintén rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta, amely modelltől függően nagyjából 170 kilogrammos robbanófejével legfeljebb 300 kilométeres távolságra levő célpontra képes csapást mérni.
Az Ukrajnának szállított ATACMS hatótávolsága a gyártó, a Lockheed Martin szerint ennél jóval rövidebb, legfeljebb 160 kilométer.
A ballisztikus rakéták abban térnek el a hagyományos tüzérségi lövedéktől, hogy röppályájuk sokkal magasabb, így nagyobb a hatótávolságuk, ugyanakkor a gravitáció következtében hihetetlenül nagy sebességgel csapódnak be a célpontba – emlékeztetett a New York Times.
Az ATACMS Ukrajnában a mobil, amerikai HIMARS vagy a Nagy-Britannia és Németország által származó régebbi M270-es kilövőrendszerből indítható útnak.
Nagy hatótávolságúnak is szokták nevezni, de a jelző kétségtelenül szubjektív. Minden más ukrán rakétával összevetve mélyebben tudnak behatolni Oroszország területére, de nem érhetnek el olyan célpontokat, mint egy cirkálórakéta vagy interkontinentális ballisztikus rakéta.
Az ATACMS nem nevezhető korszerűnek: a nyolcvanas években fejlesztették ki a szovjet célpontok megsemmisítésére az ellenséges vonalak mögött. Akkoriban a rendszer ritkaságszámba ment.
A Pentagon ma két változata közül választhat: az egyik egy elavult, kazettás fegyver az ellenséges katonák elleni bevetésre, a másik pedig egyetlen robbanótöltetettel felszerelt.
Az ellentámadás tompítása
A döntés Ukrajna ATACMS-szel történő felfegyverzéséről azóta érzékeny téma, hogy Oroszország lerohanta déli szomszédját. Az ukrán elnök az invázió kezdete óta olyan eszközökért könyörgött, amelyek csapást mérhetnek az orosz kézen levő területek mélységében, sőt magában Oroszországban is.
Az Egyesült Államok végül tavaly szállított ATACMS-rendszert Ukrajnába, de a Biden-kormányzat mindeddig megtagadta bevetését oroszországi célpontok ellen.
A Fehér Házat aggasztotta, hogy Putyin a háború kiterjesztésével reagálhat az amerikai rakéták használatára.
Miután Washington végül feloldotta a tilalmat, Zelenszkij csak annyit mondott: „a rakéták magukért fognak beszélni”.
Az orosz hadsereg a becslések szerint ötvenezer – köztük tízezer észak-koreai – katonával készül visszafoglalni az augusztus óta ukrán ellenőrzés alatt tartott kurszki térséget, magában Oroszországban.
Az ukránok az ATACMS rakétákkal orosz és észak-koreai csapatokra, kulcsfontosságú logisztikai csomópontokra, lőszerraktárakra és utánpótlási vonalakra csaphatnak le Oroszországban. Ezzel tompíthatják az orosz-észak-koreai ellentámadás eredményességét.
A Sivatagi vihar
Az Egyesült Államok a Sivatagi vihar hadműveletben körülbelül harminc ATACMS rakétát lőtt ki 1991-ben iraki célpontok, elsősorban rakétakilövő állomások ellen.
Az első generációs ATACMS 160 kilométeres hatótávolsága nagyjából megfelelt annak, amit most Ukrajnában használnak.
Az akkori rakéták kazettás bombákat szállítottak, ezek használatát azonban a járulékos kár miatt a Pentagon korlátozta, és később egyetlen robbanófejre cserélte.
Az eszkaláció
A feszültséget most először Oroszország váltotta ki, amely észak-koreai csapatokat vezényelt az Ukrajnával határos kurszki frontra.
Ezek után Moszkva háborodott fel azon, hogy Washington az amerikai rakéták bevetését engedélyezte oroszországi célpontok ellen. A fordulópontot Donald Trump hivatalba lépése jelentheti január elején, aki már korábban sokallta azt az összeget, amellyel az Egyesült Államok Ukrajnát támogatta. Elemzők szerint sem Oroszország, sem Ukrajna nem képes sokáig fenntartani a háborút, bár Kijev forrásai sokkal szűkösebbek.
A rakétákkal megtámadott Karacsev egyébként 115 kilométerre van az ukrán határtól. Kijev ennél sokkal mélyebben be tudott hatolni az orosz területre. Ukrán drónokat semlegesítettek a határtól 500 kilométerre fekvő orosz főváros felett, sőt legutóbb Izsevszkben, amely 1450 kilométerre van az ukrán határtól.
Moszkva közben változatlanul polgári célpontokat is támad.
Egy hluhivi lakóépületbe és egy kollégiumba például egy iráni fejlesztésű Sahid-drón csapódott. A tizenegy sérült közül kettő gyermek, azt pedig még nem tudni, hányan rekedtek a romok alatt. A légicsapások sorozata az ukrán elnök szerint annak a bizonyítéka, hogy Putyin nem érdekelt a háború befejezésében.