Az Oxfordi Egyetemen 55 Nobel-díjas, 28 brit kormányfő és legalább 30 nemzetközi vezető, köztük Orbán Viktor tanult. A magyar miniszterelnök nevét azonban tíz éve levették a dicsőségfalról, ő pedig később eltüntette annak a nyomát, hogy Soros-ösztöndíjjal érkezett a patinás intézménybe.
HIRDETÉS
„Pompával csillapított impotencia” – így jellemezte az Oxfordi Egyetem kancellári tisztségét Roy Jenkins. A szavának súlya van, elvégre őlordsága töltötte be a pozíciót az idén lemondott Chris Patten előtt, 1987 és 2003 között. Hillhead bárója maga is a patinás egyetemen tanult, Harold Wilson munkáspárti kormányaiban több miniszteri posztot is betöltött, 1977 és 1981 között pedig – tehát jóval a brexit előtt – ő volt az Európai Bizottság elnöke.
Roy Jenkinsnek tehát minden adottsága – értsd: befolyásos vezetői pozíciók – megvolt ahhoz, hogy Oxford első emberének válasszák. Jenkins elődje 16 éven át Harold Macmillan, korábbi brit miniszterelnök volt, aki két és fél évvel a dallasi merénylet előtt olyan kabrióban autózott az amerikai elnökkel, mint amilyenben később kioltották John Kennedy életét.
Jenkins utódja az Oxfordi Egyetem kancellári tisztségén Chris Patten volt. Egy ideig a brit konzervatív pártot vezette, a főnemesi címet azonban Hongkong utolsó kormányzójaként érdemelte ki. Ő vette át 1997. június 30-án a jelképesen leengedett brit lobogót, amivel a gyarmat 156 év elteltével visszakerült Peking fennhatósága alá.
Chris Patten a nyáron, 21 év elteltével lemondott kancellári tisztségéről, a megüresedett helyre pedig pályázatot hirdettek. Néhány jelentkezőt a legkevésbé sem zavart, hogy az elődök – túlzás nélkül állítható – történelmi személyiségek voltak.
Az öregdiákok
Az Oxfordi Egyetem a felsőoktatási intézmények között globális szinten etalonnak számít. A bolognai után a világ második legidősebb egyetemén az oktatás már a 11. század végén megkezdődött, a rendszeres pedig 1200-ban. Az 1214. június 20-án kiadott pápai bulla számos jogot biztosított az Oxfordi Egyetemnek, és megalapozta a kancellári hivatal létrehozását.
Az egyetemen megannyi későbbi híresség tanult, a teljeség igénye nélkül J. R. R. Tolkien, a Gyűrűk Urának szerzője, aki később Oxford nyelvész professzora is volt; Oscar Wilde költő és író; Rupert Murdoch sajtómágnás; Bill Clinton amerikai elnök; Hugh Grant színész; Indira Gandhi indiai miniszterelnök; Margaret Thatcher brit kormányfő; Stephen Hawking elméleti fizikus; Tony Blair brit miniszterelnök; Adam Smith, skót klasszikus közgazdász, a modern közgazdaság-tudomány atyja; Albert Einstein, Nobel-díjas fizikus; Benazir Bhutto, Pakisztán miniszterelnöke; David Cameron brit kormányfő; Emma Watson angol színésznő; Lewis Carroll, az Alice Csodaországban szerzője; Kate Beckinsale angol színésznő és T. S. Eliot amerikai költő.
A neves oxoniak listája ennél sokkal hosszabb. A 13. századig vezetik vissza az egyetemi honlapon. Van köztük 28 brit kormányfő, legalább 30 nemzetközi vezető, 55 Nobel-díjas és 120 olimpiai érem tulajdonosa különböző versenyszámban.
Orbán Viktor nevét törölték az Oxfordi Egyetem dicsőségfaláról – ezt írta a Pesti Srácok 2014-ben. A magyar miniszterelnök neve szándékosan tűnt el – válaszolta az intézmény újságírók kérdésére, de ennél bővebb magyarázattal nem szolgált.
Orbán 1989-ben, az ELTE jogi karának elvégzése után Hillhead bárójának, Lord Roy Jenkins kancellári ideje alatt az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta a világ egyik legjobb egyeteméhez, az Oxfordhoz tartozó Pembroke College-ban, de tanulmányait az 1990-es magyarországi országgyűlési választás miatt félbeszakította.
Az életrajzában méltán büszke oxfordi tanulmányaira, új, 2021-ben frissített honlapján azonban már elhallgatták, hogy Soros-ösztöndíjjal került a jeles egyetemre.
Mentora rendkívül tehetséges diáknak tartotta a későbbi kormányfőt. Utólag azonban nagyon csalódott benne – mondta több mint két évtizeddel utóbb Orbán Viktorról oxfordi pártfogója, a lengyel Zbigniew Pełczyński professzor.
Az online szavazás
Az Oxfordi Egyetemnek több mint 800 éves fennállása alatt 158 kancellárja volt. Az utolsó a nyáron lemondott Chris Patten, akinek a helyére sokan jelentkeztek, de csak 38 pályázó beadványát találták szavazásra érdemesnek. Többen indiai vagy pakisztáni származásúak.
Indoklás nélkül vetették el azonban Imran Khan jelentkezését, pedig a pakisztáni krikettválogatott csillaga volt, később pedig az ország miniszterelnöke.
Államtitkok kiszivárogtatásának gyanújával és korrupciós, sokak szerint vitatott koholt vádakkal tartóztatták le tavaly májusban, azóta a börtönből irányítja az ellenzéket. A rácsok mögül nyilván körülményes ellátni az Oxfordi Egyetem irányításának feladatait – amelynek egykor Khan is a hallgatója volt. Nem ő az egyetlen, akinek a jelentkezését elvetették: az egyetem szóvivője közölte, hogy „kis számú” pályázót kizártak, mert a kancellárnak „megfelelőnek és alkalmasnak” kell lennie a jótékonysági intézmény megbízotti szerepének ellátására – írta a New York Times.
Az Oxfordi Egyetem vezetése jobbára jelképes, ugyanakkor tekintélyes poszt, hisz a kancellár a világ egyik legősibb egyetemének címzetes első embere.
„A régi iskola megközelítésétől, a vállveregetéstől egy sokkal nyitottabb folyamat a cél” – mondta az egyetem karrierszolgálatának igazgatója. Jonathan Black szerint ez logikus, mert az „egyetem előtt álló problémák egészen mások, mint Chris Patten érkezésekor”.
A pályázatokról most szavaztak először online. Nagyjából 26 ezer oxfordi öregdiák regisztrált, és rajtuk kívül további ötezer oktató és vezető alkalmazott jogosult a voksolásra. Több mint két évtizede a kancellár személyéről nyolcezren döntöttek.
A pályázók
Oxfordnak a múltban volt néhány megosztó kancellárja, nem utolsósorban a monarchiát a 17. században megdönteni szándékozó hadvezér, Oliver Cromwell. A tisztség azonban inkább ceremoniális – a kancellárnak csekély beleszólása van az egyetem köztudottan független főiskoláinak és tanszékeinek a munkájába.
Ennek ellenére a kancellár – Nagy-Britannia alkotmányos uralkodójához, III. Károly királyhoz hasonlóan – Oxford akadémiai szuverenitásának tartós szimbóluma. Egyesek szerint Lord Patten jóvoltából áll az egyetem az oktatási intézmények élvonalában, holott az amerikai Harvard vagy Stanford jobb adottságokkal rendelkezik.
„Ahogy a király megér egy-két milliárdost, a kancellár is megér egy-két amerikai adománygyűjtő kampányt” – vont párhuzamot Timothy Garton Ash brit történész, aki Oxfordban és Stanfordban is tanít.
Az oxfordi munka nagyszerűsége valószínűtlenül sok reménykedőt vonzott.
Egy baloldali aktivista pályázatában leszögezte, hogy a magasabb bért követelő alkalmazottak mellé áll, és támogatja azokat a hallgatókat, akik ellenzik a tandíjemelést. Harry Stratton legalább 15 fontos, 7300 forintos minimális órabér mellett kampányolt minden egyetemi beosztott esetében.
Egy zumbaoktató arra hivatkozott, hogy egy több mint kétszáz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozást vezetett, ráadásul vonzza az indiai klasszikus zene, a művészet és a szabadtéri tevékenységek. „Sok más mellett ezek azok a dolgok, amelyek miatt úgy érzem, alkalmas vagyok a munkára” – jegyezte meg kancellári pályázatában Tanya Tajik.
Matthew Firth, a fiatal lelkész szerint az asztrofizika arra inspirálta, hogy „az igazság, az egység, a szépség és a jóság transzcendentális értékeit keresse”. Határozott és „nyilvános feddést” ígért mindenkinek, aki „csorbítja a szólásszabadságot és az akadémiai kutatást”, vagy Oxfordot az ébredés, a „woke útjára” vezeti.
A sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás mozgalma megosztotta az egyetemi kampuszokat, a gázai háború miatti tiltakozások pedig rég nem látott felfordulást okoztak a New York-i Columbián és a Dél-Kaliforniai Egyetemen.
Tavaly Oxfordban is palesztinbarát csoportok alakultak ki, de elmaradt az amerikaihoz hasonló erőszak, mert a rendőrség nem tűzött össze a tüntetőkkel. Mindenesetre a kancellár nem rendelkezik olyan jogosultságokkal, mint egy tengeren túli egyetem vezetője, így nincs felhatalmazása a demonstrációk elfojtására.
Az ötök
Stratton, Tajik és Firth – legalábbis az idén – egészen biztosan nem fogja magára ölteni a kancellári palástot.
Egyikük sem jutott át az első forduló rostáján.
A jelöltek száma ötre zsugorodott, és egyáltalán nem kizárt, hogy a kancellári tisztséget – az amerikai elnökválasztástól eltérően – az Oxfordi Egyetem nyolc évszázados fennállása óta először nő szerzi meg.
A kiválasztottak szűk körében maradt Lady Elish Angiolini, az oxfordi St Hugh’s College igazgatója, az egykori skóciai Lord Advocate, aki jogi tanácsaival segítette a skót kormányt. Angiolini azonban Sarah Everard meggyilkolása ügyében tett szert nemzeti hírnévre. Ő vezette a Wayne Couzens rendőr ügyében indított vizsgálatot, aki szolgálaton kívül a fiatal Sarah Everardot egy londoni utcán letartóztatta, autójába tuszkolta, Kentbe hajtott vele, megerőszakolta, majd megfojtotta, felgyújtotta, végül a maradványait egy tóban próbálta elrejteni.
Jan Royall bárónő, aki az oxfordi Somerville College igazgatója szintén versenyben maradt – jelentette a BBC.
A két hölgyön kívül az Oxfordi Egyetem kancellári tisztségére esélyes Lord William Hague, volt tory pártelnök, külügyminiszter; Lord Peter Mandelson, angol munkáspárti politikus, Tony Blair és Gordon Brown mellett a brit Munkáspártot megújító New Labour központi alakja, illetve Dominic Grieve, Anglia és Wales volt konzervatív főügyésze.
Az öt versenyben maradt jelölt közül csak Grieve nem tagja a főrendnek.
A második forduló szavazása november 18-án kezdődik, a november 25-én kezdődő héten pedig közzé teszik az ezúttal határozott időre, tíz évre megválasztott kancellár nevét.
A visszafogott Lord Patten nem volt hajlandó kommentálni utódja megválasztásának versenyét. Korábban arra emlékeztetett: amikor ő nyerte el a tisztséget, az egyetem egy házat ajánlott fel neki átmeneti elhelyezkedésre, amikor azonban elképzelte, milyen „gusztustalan” címeket ihletett volna a londoni bulvársajtóban ideiglenes otthona, inkább egy lakást kért a ház helyett.