Olaszország Minisztertanácsának elnöke, aki - ahogy ő maga gyakran szokott fogalmazni - a "kisebbségi világból" jött, stabilizálta a többségét és migrációs politikájával letette a névjegyét az európai politikai szcénában.
HIRDETÉS
Miniszterelnökségének eddigi két éve alatt keményen dolgozott azon, hogy eltávolodjon szélsőjobboldali múltjától, és a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a nyugati főáramhoz igazodjon.
A római születésű Meloni voltaképpen már a 15. születésnapja óta politizál. Egészen pontosan 1992 nyara óta, amikor belépett a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom ifjúsági tagozatába, az Ifjúság Frontba. 1995-ben az utódpártban, a Nemzeti Szövetségben a Hallgatói Akció nevű mozgalom vezetője lett. 1998 és 2002 között Róma megye közgyűlésének képviselője volt.
2006-ban ő lett a képviselőház legifjabb alelnöke, két évvel később pedig Itália addigi történelmének legfiatalabb minisztere. 2022 őszén az első női tanácselnökként vonult be az olasz történelembe. Ő a legelső, a szélsőjobboldali táborból érkezett képviselő, aki Olaszországban hatalomra jutott. De nevét akkor ismerte meg igazán a világ, amikor 2022. október 20-án bejelentették, hogy a jobbközép koalíciós pártoknak sikerült megállapodniuk a koalíciós kormány megalakításáról, Meloni miniszterelnökletével. Aznap Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök felkérte őt a kormányalakításra.
Akik személyesen jelen voltak, később a következőképpen idézték fel 2022. október 23-át, amikor a Chigi Palotában megtörtént a hatalomátadás/-átvétel közte és a technokrata előd, Mario Draghi között: Melonira megilletődött, kissé merev alakként emlékeznek, aki alacsony termetével, fekete kosztümjében valósággal eltörpült az 1580 óta álló falak között.
Konzervatív hitvallását elsősorban olyan kérdésekben igyekezett és igyekszik érvényesíteni, amelyek szakértők szerint kevésbé veszélyeztetik külföldi hírnevét.
Habár az olasz nyelvben az "elnök" szónak létezik hím- és nőnemű változata is, Giorgia Meloni rendre az előbbit használja: il Presidente del Consiglio dei ministri della Repubblica Italiana (magyarul az Olasz Köztársaság Minisztertanácsának elnöke). Olaszországra is nacionalista kifejezésekkel utal, előszeretettel használja például a „haza” szót.
"Nem akar szélsőjobboldaliként viselkedni, viszont muszáj nyújtania valamit a bázisának" - idézi a The New York Times Roberto D’Alimontét, a római Luiss Guido Carli Egyetem politológusát, aki szerint Meloni "kötéltáncot jár" azzal, hogy olyan pozíciókat képvisel, amelyek hiteles partnerré teszik őt a nemzetközi színtéren, miközben ragaszkodik jobboldali bázisához.
Meloni nemcsak a múltján lépett túl, hanem még tovább ment, lépéseket tett affelé, hogy elhatárolódjon az európai szélsőjobboldal nagy részétől, hídként tekintve magára a mainstream közép, és a gyakran ellenszenvesnek tartott nacionalista pártok, például Orbán Viktor pártja között.
Giorgia Meloni megválasztása óta a magyar miniszterelnök szövetségesének számít - tavaly szeptemberben beszédet mondott a budapesti Demográfiai Csúcson is. Orbán pedig több interjúban is hangsúlyozta, hogy a júniusi EP-választások után be akar lépni Meloni európai parlamenti frakciójába, az ECR-be (Európai Konzervatívok és Reformerek). Igen ám, csakhogy a választások után Meloni kosarat adott a magyar kormánypártnak, amit a Fidesz utólag úgy kommunikált, hogy voltaképpen nem is akartak belépni, időközben ugyanis az ECR felvette a magyarellenes román pártot, az AUR-t.
Június végén Orbán Rómában látogatta meg Melonit, hogy megvitassák a magyar EU-elnökség legfontosabb kérdéseit. A részben általa alapított Patrióták Európáért (PfE) először megpróbálta átcsábítani a lengyel Jog és Igazságosságot - az ECR második legnagyobb tagját -, majd a holtversenyben harmadik legnagyobb tagot, a spanyol Voxot. Utóbbit sikerült átvinni. Enélkül nem vette volna át a PfE az Európai Parlamenten belüli erősorrendben a harmadik helyet az ECR-től.
"Két évnyi fáradhatatlan munka"
"Olaszország a jobboldali koalícióval erősebb, biztonságosabb lett és visszanyerte központi szerepét a nemzetközi porondon" - hangsúlyozta Meloni, kormánya megalakulásának második évfordulóján a közösségi oldalain közölt videoüzenetben.
"Az utóbbi két év a fáradhatatlan munkáról szólt. (...) Elégedett vagyok az Olaszország javát szolgáló eredményekkel, amelyek a választóknak ígért program fokozatos megvalósítását képviselik. (...) A kormány az állampolgárokkal közösen nagyobb jólétet tud biztosítani" - fogalmazott.
Az olasz kormány honlapjára 2024. október 21-én este töltöttek fel egy részletes dokumentumot, amelyben az ez idő alatt elért sikereket ünnepelték. A közel 60 oldalas slide-on közölt eredmények között több is van, amelynek kevés köze van a kormány tevékenységéhez, inkább a nemzetközi és hosszabb távú gazdasági trendekhez kapcsolódnak. Ilyenek többek között a rekordszintű foglalkoztatás és a nők munkaerő-piaci részvétele, a növekvő GDP és az exportsikerek, valamint az alacsonyabb infláció.
A dokumentum beszámol még az illegális bevándorlás elleni küzdelem, a hatékony adórendszer reformja, az egészségügyi ellátás finanszírozásának növelése terén elért eredményekről is. A lavoce.info olasz gazdasági információs portál akkurátusan végigmegy a pontokon, elemzi és kontextusba helyezi a kormány állításait munkaügyről, gazdaságról, migrációról, a országos helyreállítási tervről (PNRR), egészségügyről és adózásról. Analízisük eredménye: összességében a közleményben szereplő adatok önmagukban véve nem tévesek, de gyakran vannak kiragadva a kontextusból, ezért félrevezetőek lehetnek. Az elemzés néhány pontjából emelek ki most néhány részletet.
Munkaügyi adatok
A dokumentum szerint 2024 augusztusában mind a foglalkoztatottak száma rekordot döntött, meghaladta a 24 milliót, mind a foglalkoztatási ráta elérte a 62,3 százalékot.
A számok helytállóak, de nem árt némi kontextusba helyezni őket: bár a kormányok általában különböző eszközökkel ösztönzik, a munkaerőpiac a saját logikája szerint reagál. Az egyik ilyen az elmúlt évek jó gazdasági teljesítménye, amelynek kevés köze van a kormányzati intézkedésekhez, sokkal inkább a járvány utáni fellendüléssel függ össze.
Bruttó hazai össztermék
"Olaszország bruttó hazai összterméke 2023-ban magasabb volt az európai átlagnál" - áll a dokumentumban. Az Eurostat adatai ezt megerősítik: 2023-ban Olaszországot csak Németország és Franciaország előzte meg az összesített GDP-érték tekintetében. Ráadásul az olasz GDP növekedési üteme 2023 negyedik negyedévében 0,2 százalékos volt az előző negyedévhez képest, és 0,6 százalékos 2022 negyedik negyedévéhez képest. Az euróövezet és az Európai Unió esetében is alacsonyabbak a ráták.
DE: az olasz "jólét" megítéléséhez azonban hasznosabb adatnak kellene lennie az egy főre jutó reál-GDP-nek, amely az ország átlagos életszínvonalának mértékét adja meg. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az Olaszországra vonatkozó érték (28 880 euró/fő) alacsonyabb az uniós átlagnál (29 280 euró/fő).
Kereskedelmi mérleg
A kormány közlése szerint szerint Olaszország 2023-ra pozitív kereskedelmi mérleget ért el. A Külügyminisztérium és a Nemzetközi Együttműködési Minisztérium megerősíti a számot, és 34,5 milliárd eurós többletről számol be, szemben a 2022-es 34 milliárd eurós negatív egyenleggel.
DE: Olaszország nem a negyedik a világon, ahogy írják: a Világbank (2022-es) adatai szerint a nyolcadik, a Kereskedelmi Világszervezet 2023-as adatai szerint a hatodik.
A kormány jelentése szerint Olaszországban az infláció az eurózóna országainak inflációja alatt van. Az Eurostat idén szeptemberi adatai ezt megerősítik: Olaszországban 0,7 százalékos trendarányt mértek, ami csak Írország, Litvánia és Szlovénia inflációjánál magasabb, és jóval az eurózóna 1,7 százalékos átlaga alatt van.
Menekültpolitika
Ez az a terület, amelyre Giorgia Meloni kormánya mindig is összpontosított: az illegális bevándorlás elleni küzdelemre, Európával együttműködve. A jelentés rávilágít arra, hogy az olasz partoknál 2024. január 1. és október 21. között a tavalyi év azonos időszakában érkezettek 61 százaléka ért partot. A 2022-as év ezen időszakának pedig 30 százaléka az idén érkezettek száma. A közölt adatok helytállóak.
DE: a Frontex jelentése szerint a Földközi-tenger középső részén és a balkáni útvonalon (amelyek Olaszországot érintik) a migrációs áramlások csökkenése mellett a Földközi-tenger keleti részén (Görögország, +57% január 1. és július 31. között a 2023-as év azonos időszakához képest) és a Földközi-tenger nyugati részén (Spanyolország + 153%) nőtt az érkező illegális menekültek száma. Olaszországban tehát kétségtelenül csökkent, de ennek az az oka, hogy a menekülők más ország partvidékénél érték el a szárazföldet.
Nemzeti reformprogram
A dokumentum kiemel egy másik, az évek során sokat emlegetett számadatot: az Európától a nemzeti helyreállítási és rugalmassági terv (PNRR) révén kapott források összegét. A kormány azt állítja, hogy Olaszország az eddig kapott 113,5 milliárd euróval az első helyen áll Európában az elért célok és az elért eredmények tekintetében.
DE: az állítás kissé félrevezető: Olaszország valóban az első helyen áll az elért célok számát tekintve, csakhogy abszolút értékben, nem pedig százalékban. Vagyis, még ha Olaszország érte is el a legtöbb célkitűzést, ennek az az oka, hogy több célt és célkitűzést tárgyalt meg, mint más országok. Mivel minden állam más-más számú célt tűzött ki, helyesebb a ténylegesen megvalósult célok százalékos arányát értékelni az egyes országok összes céljához viszonyítva. Így nézve Olaszország a harmadik helyen áll a megvalósult célok százalékos arányát tekintve, megelőzve Franciaországot és Dániát.
Ráadásul az eddig elért eredmények nagy része pályázatokhoz, jóváhagyásokhoz és kiutalásokhoz kapcsolódik, így kevés a konkrétum: a legtöbb projektet 2025-re és 2026-ra tervezik, amikor a terv végrehajtási kapacitása ténylegesen megvalósul.
A felsorolás kitér még a kultúrára, idegenforgalomra, oktatásra, digitális átállásra szánt források növelésére is, valamint arról is beszámol, hogy elindult az adó- és igazságügyi reform, többtízezer fővel emelték a rendőri állományt, és csaknem kétszáz hatósági akció zajlott a szervezett bűnözés felszámolására.
A legnépszerűbb pártvezető
Giorgia Meloni kormányzása az ukrajnai háború első évében kezdődött, amit a közel-keleti háború, idén nyáron pedig az EP-választások követtek.
A felmérések szerint a kormány támogatottsága a 2022-es több mint 50 százalékról mostanra 46,1-re csökkent, és mégis, egy ideje már Giorgia Meloni vezeti a pártvezetők népszerűségi listáját 39,3 százalékkal. Hogy titkon fasiszta vagy konzervatív demokrata politikus valójában? - teszi fel a kérdést a The Guardian publicisztikája, melynek szerzője "ügyes és fegyelmezett politikusnak írja le, aki pártjával néhány év alatt 2%-ról 26%-ra növelte szavazatarányát, és ezt nem a szélsőjobboldal megszólításával vagy egy autoriter kaland ígéretével érte el."
Meloni politikai személyiségének középpontjában az állt, hogy kemény, de szerethető figuraként stabilizálta magát. A júniusi uniós választások előtt arra kérte a választókat, hogy egyszerűen írják a keresztnevét a szavazólapra. "Büszke vagyok arra, hogy a legtöbben továbbra is Giorgia-nak hívnak. Ez nagyon fontos és értékes számomra. Évekig gúnyoltak az emberek a gyökereim miatt: halárusnak, gyümölcsárusnak, utcagyereknek hívtak, mert ők annyira műveltek. Amit sosem értettek meg, hogy büszke vagyok arra, hogy a nép közül jövök" - mondta akkor.
Önéletrajza szerint, amikor szülei házassága véget ért, anyja őt és nővérét, Ariannát Róma egyik előkelő negyedéből a munkásosztálybeli Garbatella kerületbe, egy kis lakásba költöztette. Az anya, Anna Paratore romantikus regények írásával tartotta el a családot. Az apa, Francesco Meloni a Kanári-szigetekre költözött. Giorgia és nővére a nyarakat nála töltötte, de 12 éves kora után megszakadt a kapcsolatuk.
Giorgiának Andrea Giambruno tévés műsorvezetőtől született gyermeke, de nem házasodtak össze, sőt már nem is élnek együtt. Egyedülálló anya, akit egyedülálló anya nevelt fel, mégis mélyen elkötelezett a hagyományos család támogatása mellett, összhangban a katolikus vallási értékekkel.
Végezetül íme néhány pillanatkép a közelmúltból, az olasz kormányfő találkozásairól:
A cikkhez felhasznált források:
The New York Times, The Guardian, lavoce.info, Corriere della Sera, MTI.