Edouard Philippe volt kormányfő, Le Havre polgármestere és az Horizon nevű jobbközép párt vezetője a le Point-nek adott interjúban megerősítette, hogy indulni kíván a 2027-ben esedékes elnökválasztáson. Ami még izgalmasabb, egy esetleges előrehozott elnökválasztás elől sem ugrana el.
HIRDETÉSPhilippe az elnöki ambícióit a miniszterelnöki székből való 2020-as távozása óta nem rejtette véka alá, de nem is hirdette egyértelműen. A mostani határozott bejelentés azonban meglehetősen rossz fényt vet a jelenleg éppen – kevés sikerrel – miniszterelnököt castingoló volt főnökére. Kettejük viszonyát korábban a kölcsönös tisztelet és a rivalizálás egyszerre jellemezte.
A kormány éléről való távozás után Philippe saját pártot alapított, ami azonban egyértelműen a Macron által gründolt szövetség tagja maradt. Philippe erről úgy fogalmazott, hogy szabad ember módjára támogatja Macront.
Az elmúlt időszakban azonban egyre kritikusabb lett Macronnal szemben, elsősorban az ország gazdasági pályáját kritizálta, illetve az elnök által kiírt előrehozott parlamenti választás ötletét is bírálta. Ezen természetesen nem is lehetett meglepődni, hiszen ez a húzás - amely a jelenlegi politikai patthelyzetet is előidézte - senkinek nem ártott többet, mint annak a maroknyi francia politikusnak (pl. Gérald Darmanin, Edouard Philippe, vagy a mindössze pár hétig Franciaország legfiatalabb miniszterelnökekeként szolgáló Gabriel Attal), akik úgy érezték, hogy a macronizmus örököseként szállhatnak harcba 2027-ben az elnökségért.
Macron jelentős csávában van: miután a szélsőjobbról a közép felé araszoló Nemzeti Tömörülés megnyerte az EP-választást, Macron előrehozott választást írt ki a törvényhozásban, amelyen a szocialistáktól a kommunistákig terjedő, a radikális baloldali populista LFI (Engedetlen Franciaország)által dominált baloldali pártszövetség kapta a legtöbb szavazatot, de nem szerzett többséget. Második lett a macronista centrum szövetsége, harmadik a szélsőjobb RN (Nemzeti Tömörülés), ami egyedül indult. Pártként tehát az RN-nek van a legtöbb képviselője, de mégis a baloldal áll a legközelebb a kormányalakításhoz, pláne, hogy annak vannak szabad vegyértékei a közép felé is.
Csakhogy Macron semmiképp nem akarja a baloldal által jelölt Lucie Castets-t miniszterelnöknek, akit következésképpen nem szavaznának meg a centrumpártok és az RN sem. Macron a keresést két, a politikai centrumhoz jobbról, illetve balról közel álló jelöltre (Bernard Cazeneuve és Xavier Bertrand) szűkítette, de a pártok kötik az ebet a karóhoz, és ki az egyik, ki a másik megbuktatását ígéri.
Eközben szorít az idő, mert a költségvetést be kellene nyújtani a Nemzetgyűlésnek október elsejéig, majd október közepéig bemutatni az Európai Bizottságnak is, amely kíváncsian várja, hogyan fog kikerülni Franciaország a túlzottdeficit-eljárásból. A francia költségvetés még mindig nem tért magához a COVID-válság okozta sokkból, az egyensúlyba tételét az ellenzéki pártok és tömegmozgalmak sikeresen akadályozták meg. Még ha lesz is miniszterelnöke Franciaországnak, akkor is kétséges, hogy a kiadáscsökkentés helyett inkább a kiadások növelésében gondolkozó baloldali pártok milyen költségvetést hajlandóak megszavazni.
Ebben a lassan börleszkké fajuló válságban Edouard Philippe elnökjelölti bejelentkezésének üzenete az, hogy Macron valószínűleg olyan politikai bukással néz szembe, amiben a lemondása és az előrehozott elnökválasztás sem elképzelhetetlen. A francia politikai szereplők kommentárjai is ezt erősítik.
A Les Republicains nevű jobbközép párt elnöke, Eric Ciotti például úgy értelmezte a bejelentést, hogy az nem jelenthet mást, mint hogy Philippe helyzetértékelése szerint ha nem tud miniszterelnököt kinevezni, akkor Macronnak mennie kell. (Ciotti a kampányban beállt a többi párt által karanténba zárt RN mellé, míg a saját pártjának egy része elhatárolódott tőle, így most jogvita zajlik arról, hogy ő-e az elnöke a LR-nek, vagy nem). Olivier Faure, a szocialista párt főtitkára szerint
hiszen ha Macron volt miniszterelnöke előrehozott elnökválasztásra számít, akkor elképzelhetjük, "mekkora a bizalma a jövőben és abban az elnökben, aki őt kinevezte".
Macron egyéb szövetségesei szintén késekről - pontosabban hátbaszúrásról - beszélnek. "Az elegancia nagyobb tiszteletet kívánna a köztársasági elnöki intézmény és az iránt a férfi iránt, akinek (Philippe) a puszta politikai létezését is köszönheti", írta az X-en Rachid Dati, a rövid életű Attal-kormány kultuszminisztere.